Titkokkal terhelt a 20. század egyik rejtélyes szerelmi története

Az Indiában 1944-ben készített fénykép. Soha nem derült ki, hogy középen valóban Csángó Ferenc van-e

Egy átfestett felirat a budapesti Szervita tér egyik házának árkádja alatt. Egy eltűnt ember, akiről az egész családja azt hitte, hogy orosz hadifogságban halt meg. Egy – a második világháború után nem sokkal – előkerült fénykép, amely 1944-ben Indiában készült, és azt az ember ábrázolta, akiről mindenki azt hitte, hogy halott. Egy Norvégiában született magyar lány, akit nem hagyott nyugodni ez a titkokkal terhelt családi történet. Csángó Mónika elment Indiába, hogy megtalálja a nagyapját. Azt az embert, akivel soha nem találkozott, és aki a huszadik századi magyar történelem egyik legrejtélyesebb alakja.

(Verőce, 2016 augusztusa) Láttam egy filmet. Egy olyan családi sztorit mesélt el, amely az első perctől kezdve odaszögezett a monitor elé. Feleségem, ennek a cikknek a szerzőtársa hívta fel rá a figyelmemet. Ő is teljesen véletlenül fedezte fel, miközben egy norvég főzőműsort nézett, amelyben Csángó Mónika mesélt erről a történetről. A film végére érve tudtam, hogy hamarosan Norvégiába utazom.

Elsőre irány a Szervita tér

(Budapest, Szervita tér, 2016. szeptembere) Tizenkét évvel ezelőtt a belvárosi Szervita tér egyik árkádjában még el lehetett olvasni egy régi feliratot.

Csángó Ferenc – ez állt rajta.

2016 őszére a falat átfestették, a név eltűnt. Itt üzemelt Budapest egyik neves bőrdíszműves boltja.

2004-ben még olvasható volt Csángó Ferenc neve a Szervita téren Forrás: Csángó Mónika

A film alapján könnyen azonosítottam a házat. 2004-ben ez a felirat volt az utolsó kézzelfogható nyom a most következő történet főszereplőjéről. Legalábbis az, amelyet bárki megtalálhatott.

Csángó Mónika életútja

Csángó Mónika 1969-ben született a norvégiai Skienben. 1997-2008 között riporterként dolgozott a norvég TV2 csatornánál. 2005-ben készítette el az Örökké a Tiéd (Evig din) című dokumentumfilmjét, amelyért Amanda-díjat kapott Norvégiában. 2008 után először a Costum női magazin, majd Det Nye újság főszerkesztője lett. E mellett producerként, rendezőként és gasztrobloggerként is ismert. 2013-2015 között a „Süteménycsata" című főzős tévéműsor zsűritagjaként tevékenykedett. Párja, Jon Niklas Rønning, Norvégia egyik ismert komikusa. Kilenc éves kora óta rendszeresen jár Budapestre. Erről így írt: „Egy-egy budapesti utazás olyan nekem, mint a karácsony. Ajándék, ahogy utcáról-utcára járhatok egy olyan városban, ahol minden épületnek és embernek megvan a saját története. Sosem felejtem el az első budapesti látogatásomat, amikor kilenc éves gyerekként megérkeztem a magyar fővárosba. Az akkor átélt élmények örökre megmaradtak bennem. Az illatok, az ízek, a színek – össze sem lehet hasonlítani a két várost. Csángó Mónikának egy gyereke van, jelenleg Oslóban élnek. Könyve, amely a jövő év elején jelenik meg a generációkon áthúzódó és öröklődő érzésekről szól majd. A kerettörténetet Mónika saját drámai családi története adja. Arról is szól, hogyan öröklődik generációkon át a veszteség, a bánat és a gyász. A sztori a második világháború alatt játszódik Budapesten, Mónika családjában. Gazdag és szomorú történet lesz, egyben Csángó Mónika jelenkori elmélkedése a témáról.

Oslóban engem is elsodort a történelem

(Norvégia, Oslo, 2016 novembere) Azért utaztam a norvég fővárosba, hogy Csángó Ferenc unokájával, Csángó Mónikával találkozzam. Ő rendezte azt a dokumentumfilmet, amelyet pár évvel ezelőtt a Duna Televízió is bemutatott.

Örökké a Tiéd. Ez volt a címe.

Mónika egy belvárosi kávéházban várt. Azelőtt sosem láttuk egymást. 2016 nyarán azt sem tudtam, hogy létezik, pedig Norvégiában nagy népszerűségnek örvend. Televíziós újságíró, főzőműsorok producere, író. És egy unoka, aki elment Indiába, hogy megkeresse a nagyapját.

Oslo, Norvégia. Itt bukkantam rá erre a csodálatos és tragikus szerelmi történetre Forrás: robertharding/Gavin Hellier/Gavin Hellier

„Nagyszüleim 1939-ben házasodtak össze” – kezdett bele a történetbe Csángó Mónika. „Ekkor már sejteni lehetett, hogy a következő évek nem a béke jegyében telnek el. A küszöbön álló második világháború árnyékában köttetett meg ez a házasság.

Hatalmas szerelem volt az övék.

Legalábbis a nagymamám mindig ezt mondta.”

Az 1909-ben született Csángó Ferenc a háború negyedik évében került orosz hadifogságba. 1942. március 22-én hagyta el Magyarországot. Ugyanebben az esztendőben, május 14-én született meg a házaspár fia, Mónika édesapja, Csángó Péter.

Csángó Ferenc soha nem látta a gyerekét.

Csupán képeket kapott róla a hadifogságban. Leveleiben azt írta, hogy gyönyörűnek találja a kisfiút. Pont olyannak, mint amilyennek elképzelte.

Csángó Ferenc nyomtalanul eltűnt

(Budapest, Szent István park, 1945) A háború végén, 1945-ben Csángó Magda a Vöröskereszttel kezdte kerestetni eltűnt férjét. A kutatás nem hozott eredményt. Csángó Mónika nagymamája a háború után látott egy francia filmet. Ez egy hadifogságba esett férfiról szólt, akinek amputálni kellett a lábát.

Oroszországi munkatábor Dnyipropetrovszkban Forrás: AFP

A férfi túlélte a világégést, majd titokban hazatért. Ám a felesége és a fia nem tudott erről. A főhős minden vasárnap koldusnak öltözve ment el a templomhoz, hogy lássa a családját. Ez a film nagyon megérintette Csángó Magdát.

A történet szinte beleégett a lelkébe. Azt gondolta, hogy a férjével is ez történt.

A Ferenctől érkezett levelek egyikében az állt, hogy ha valami baja esik, ha nem úgy fog kinézni, ahogyan 1942-ben elment Magyarországról, akkor soha többet nem tér haza. A világháború után, a negyvenes évek végén jó néhány túlélő hazatért az orosz munkaszolgálatról. Köztük volt Csángó Ferenc testvére, Csángó András is. Ferenc azonban nem érkezett meg. Nyomtalanul eltűnt.

Egy debreceni professzor Indiában látta Csángó Ferencet

(Budapest, Szervita tér, Csángó bőrdíszműves bolt, a nyolcvanas évek elején) Csángó Ferenc bőrdíszműves üzletét az egyedül maradt feleség, Magda vitte tovább. Aztán sok-sok évvel a háború után, valamikor a nyolcvanas évek elején váratlan dolog történt.

Az egykori Martinelli téren, a kép jobb szélén látszik a Csángó-felirat. Ott volt Csángó Ferenc bőrdíszműves boltja Forrás: Fortepan

A boltba egy vadidegen ember állított be. Zsebébe nyúlt, elővett egy fényképet, amely az indiai Bombay városában készült. A fotón egy bőrdíszműves bolt volt látható.

A felirat felette eltéveszthetetlen: „Csángó”. Ugyanaz a betűtípus, mint Budapesten. Hasonló táskák a kirakatban. Csak éppen a magyar fővárostól elképesztően messze, Indiában.

Először mindenki azt hitte, hogy rossz tréfa az egész. Csak akkor kezdtek el gyanakodni, amikor egy debreceni professzor órákon át azt bizonygatta, hogy Bombay-ben tényleg ott van az az üzlet.

Csángó Ferenc a Selyemúton gyalogolhatott el Indiába

(Oslo, Norvégia, 2016) „Amikor először megtudtam ezt az indiai történetet, az volt az első gondolatom, hogy azonnal elutazom Bombay-be és nyomozni kezdek” – mondta kérdésemre Csángó Mónika. „2004-ben nyílt erre lehetőségem. Édesapámmal tizenhárom napot töltöttünk Indiában.

Nyomoztunk, emberek tucatjaival beszéltünk.

Kezdetben nem sok sikert hozott a kutatás. Aztán rábukkantunk azokra az emberekre, akik ismerték őt. Akik nála dolgoztak, és beszéltek vele.

A Selyemút egyik szakasza. A feltételezések szerint ezen gyalogolt át Indiába Csángó Ferenc Forrás: robertharding/James Strachan/James Strachan

Ekkor tényleg úgy tűnt, hogy nagyapám túlélte az orosz munkaszolgálatot, és a feltételezések szerint a Selyemúton gyalogolva jutott el Indiába. Ez utóbbiról azonban semmilyen konkrét bizonyítékom nincsen.”

Előkerült egy fénykép, de ki van rajta?

(Bombay, India, 2004) Csángó Mónika és édesapja megérkezett Bombay-be. „Elkezdtük a kutatást, mintha tűt kerestünk volna egy szénakazalban” – idézte fel az emlékeit az unoka.

Eljutottunk egy hölgyhöz, akinek több száz fotója volt.

Annak idején ennek a nőnek az apósa köszöntött minden olyan zsidó embert, aki a háború elől Indiába menekült. Később a menekült emberek összegyűltek, bálokat szerveztek. Ez a bizonyos kép a bombay-i Taj Mahal Hotelben, az egyik ilyen bálon készült.

Azonosítás Indiában. A két fénykép megszólalásig hasonlít egymásra Forrás: Csángó Mónika

A szálloda mintegy ötpercnyi sétára volt található az indiai Csángó-üzlettől. Amikor megtaláltuk ezt a képet, szinte megdermedtünk. Ugyanakkor tudtam, hogy az azonosítást csakis a nagymamám végezheti el. Mivel én a nagyapámat soha nem láttam, képtelen voltam erre.

Meg akartam mutatni a képeket a nagymamámnak, szükségem volt arra, hogy ő mondja el az igazságot.

Azt azért tudni kell, hogy ő mindvégig ellenezte ezt az utazást. Olyanokkal riogatott, hogy Indiában az ötcsillagos szállodák folyosóin is patkányok rohangálnak. Egyszerűen hallani sem akart róla, hogy odautazzunk.

A Taj Mahal Hotel Bombay-ben. Itt fényképezték le 1944-ben Csángó Ferencet (?) Forrás: ONLY FRANCE/CAVANAGH-ANA/ ONLYWORLD.NET/Cavanagh-Ana

Elképzelhetőnek tartotta, hogy férje, Csángó Ferenc, miután megérkezett Indiába, megismerkedett egy másik nővel. Talán még leszármazottja is van. Sosem érzett magában elég lelkierőt ahhoz, hogy odautazzon. Annyit tett csak, hogy a svájci Vöröskereszttel kerestette nagypapát.

Amikor közölték vele, hogy a férjének nyoma veszett, összeroppant. Meg akart halni.

Ráadásul azt mondták neki azok, akik ott jártak, hogy Feri sosem jött ki az irodájából. Senki sem találkozhatott vele.”

A nagymama először felismerte a férjét

(Budapest, Szent István park, 2004) A fényképpel a zsebében aztán Csángó Mónika torkában dobogó szívvel lépett be a nagyanyjához. Magda asszony ekkor szembesült azzal, hogy az unokája valóban elutazott Indiába. Mónika szinte remegő kézzel adta át neki az 1944-ben készült fotót. „Láttam, ahogy felemeli, megnézi, és azt mondja:

Ez Feri. Ez Ferenc. Rögtön látom, nincs mese.

És én megkérdezem: mennyire vagy biztos benne? Ő azt mondta, hogy száz százalékig.

A képre egy dolog miatt volt szükségem, hogy a nagymamám el tudja dönteni, a nagyapám van-e rajta. Sem én, sem édesapám nem ismerte ő. De a nagymamám százszázalékosan biztosan állította, hogy a nagyapám van a képen.”

Középen egy férfi, aki megszólalásig hasonlított az eltűnt Csángó Ferencre. A kép 1944-ben, Bombay-ben készült Forrás: Csángó Mónika

„Nem sokkal később váratlan fordulat történt.

Csángó Magda újra és újra megnézte a fényképet, és azt mondta, hogy ez mégsem a nagyapám.

A haja az nem olyan, valami nem tetszett neki a hajával. Ez persze nem is volt annyira furcsa, hiszen a nagyapám valószínűleg szörnyű dolgokat élt át. Nem sokkal később azt kérte, hogy mutassuk meg az útlevelünket. Már azt sem hitte el, hogy Indiában jártunk. Azt gondolta, hogy csak azért hoztam ezt a fotót, hogy megnyugtathassam. Hogy végre el tudja felejteni a volt férjét.”

Csángó Mónika és nagymamája Forrás: Csángó Mónika

„Ez nem ő. Ő, de mégsem ő. Ezeket mondta nekem. Nem sokkal később felhívott telefonon. Szó szerint a következőket vágta a fejemhez:

„Bármi történhet, egy idős, 88 éves asszonyt nem bántanak így meg, ahogy te megbántottál engem, Mónika.

Most megpróbálsz engem az életem utolsó időszakában tönkretenni. Ez nem fog sikerülni. Te vagy a legnagyobb csalódás, mert benned volt a legtöbb reményem, hogy van még egy kis szíved, de ezek szerint nincsen. El fog jönni az az idő, amikor ezt nagyon meg fogod bánni Mónika. Egészen minősíthetetlen az, ahogy viselkedtél velem. Remélem, nagyon boldogan fogsz ezután élni.”

Katt. A vonal megszakadt. Csángó Magda letette a telefont.

Titokzatos ember volt Csángó Ferenc

(Oslo, Norvégia, 2016 novembere)

Mi az első gondolata, ha ez a rejtélyes családi történet szóba kerül? – kérdeztem Csángó Mónikát Oslóban.
Az, amiről nagymama minden egyes alkalommal beszélt nekem. Hogy az ő szerelmüknél nem volt erősebb.

Ő sem értette, hogy az általa imádott férfi miért nem adott magáról életjelet.

Amikor megkérdeztem tőle, hogy biztosan akkora szerelem volt-e ez, ahogyan ő mondta, könnyes szemmel bizonygatta, hogy ennél nagyobb nem létezik. Én pedig folyton arra gondoltam, hogy a múltban egy olyan titok lappanghat, amiről a nagymamám nem akar beszélni.

Nagymama, apa és leánya. Három generáció egy padon Forrás: Csángó Mónika

A film úgy ért véget, hogy a nagymamája rácsapta önre a telefont. Mi történt ezek után? Kibékültek?
Igen, szerencsére normalizálódott a viszonyunk. Másfél napig borzasztóan haragudott rám, de utána megenyhült, és soha többet nem beszélt úgy velem, ahogy akkor, ott, a film végén.

Miért nem jött haza a nagyapja Indiából?
Ezzel kapcsolatban rengeteg a találgatás. Szerintem egyszerűen szégyellte magát. Azok az emberek, akik akkora traumákon mentek át, mint ő, elkövetnek megmagyarázhatatlan dolgokat. Nagyapa rengeteg dolgot ígért nagymamámnak, mielőtt összeházasodtak. Ebből semmi sem valósult meg, mert jött a második világháború. Szerintem ezt sosem volt képes elviselni, és ezért nem jött haza. Feldolgozhatatlan volt a számára mindaz, ami történt. És ez az érzés még azt is legyőzte, hogy tudta: a fia, azaz az édesapám is várja idehaza.

A gyereke, akit ő soha nem láthatott.

Ugyanakkor azon is sokat gondolkodtam, hogy mégis hazajött, és találkozott a nagymamámmal. És akkor történt valami olyan, amit mi sosem fogunk megtudni.

Miért gondolja mindezt?
Nagymamám nagyon sokat emlegette azt a francia filmet, amelyet – állítólag – 1945-ben látott. Mi van akkor, ha ez a film csak a nagymamám képzeletében létezett? Mi van akkor, ha annak a filmnek a története a valóságban játszódott le a háború utáni Budapesten? Mi van, ha a nagypapa visszajött, és nagymama elküldte őt?

Ezt a titkot már sosem fogjuk megfejteni.

Bennem is kavarognak a gondolatok, hogy vajon tényleg minden úgy történt-e, ahogy a nagymamám elmesélte. Az is érdekes volt, hogy a nagymama sosem akart találkozni azokkal az emberekkel, akik túlélték a munkaszolgálatot, és visszatértek Magyarországra.

A nagymamája ezek után egyedül élte le az életét, vagy voltak más kapcsolatai?
Tudok egy nagyon rövid, mindössze nyolc hónapig tartó házasságáról. Azt is hallottam, hogy egy férfi tíz éven át kitartóan udvarolt neki. Én kilencéves voltam, amikor 1978-ban először találkoztam vele. Akkor már teljesen egyedül élt. Soha nem láttam körülötte egyetlen férfit sem.

Csángó Mónika. Az unoka, aki elindult megkeresni a nagyapját Forrás: Csángó Mónika

Milyen embernek tartja Csángó Magdát, a nagymamáját?
Nagyon titokzatosnak és rejtélyesnek. Sokat beszélt arról, hogy mennyire egyedül van, hogy mindenki elhagyta. Biztos vagyok benne, hogy az a sok trauma, amit átélt, nagyon megviselte őt. Azt gondolom, hogy jó néhány titkot vitt a sírba magával.

Ebben a történetben többször felmerült, hogy Csángó Ferenc és Csángó Magda mennyire szerették egymást. A nagymamája ezt többször is hangsúlyozta. Egészen biztos abban, hogy mindez igaz, és nem konfabuláció?
Mi mindig úgy hallottuk, hogy igen. Ugyanakkor, ha valamit nagyon sokszor mondasz magadnak, akkor egy idő után elhiszed a dolgokat. Nem tudok erre a kérdésre felelni. Az egyetlen ember, aki erre tudott volna válaszolni, a nagymamám húga, Ibolya. Sajnos, már ő sem él.

De az biztos, hogy amíg életben volt, addig soha nem beszélt nekem erről.

Igaz, én sem kérdeztem őt. Egyszerűen nem mertem.

Oslói találkozás 2016 késő őszén. Csángó Mónika itt mesélte el nekem a családja történetét Forrás: Lantos Gábor

Azt hiszem, Ibolya volt az az ember, aki megmentette a családot a háború után. Ha nem ennyire erős, szerintem a nagymamám nem éli túl a világégést. Édesapámmal sokat beszélgettem erről. Ő sem tud mást mondani.

Egész életében azt hallotta, hogy a Csángó Ferenc és Csángó Magda szerelme a világ egyik legnagyobb love story-ja volt.

Nekem pedig nincs jogom ebben kételkedni.

Egy huszadik századi szerelem emlékcserepei

(Budapest, Szent István park, 2004) „Nagyapád volt az én végzetem. Halálos nagy szerelem volt a miénk.

A húgomnak, Ibolyának és a családomnak is mindig azt mondtam, hogy nagyon félek attól, hogy ez a földöntúli boldogság nem tart sokáig.

És ez így történt. A Pesti Izraelita Nők Egyesületének báljában találkoztunk először. Feri és a legjobb barátja, a Bokor Bandi felváltva táncoltak velem, nagyon vigyázva arra, hogy más ne kérhessen fel. Majd Bandi azt mondta Ferinek, menjenek át a Gellért Szállóba, mert ott is van egy másik mulatság. Feri nem tartott vele.

Amikor még minden szép és jó volt. Csángó Ferenc kitárt karokkal jön felesége felé Forrás: Csángó Mónika

Azt mondta, annyira tetszem neki, hogy itt marad. Akkor olyan időket éltünk, hogy a szülőknek kötelező volt elkísérni a gyereket. A nagypapám és a nagymamám ott vártak rám. Feri hazakísért. Ekkor derült ki, hogy a Szervita téren lévő bőrdíszműves üzlet az övé. Feri nagyon szeretett volna bekerülni egy rendes polgári családba. Azt mondta, hogy elvesz feleségül.

Azt mondtam neki, hogy én nem sütök, nem főzök, nem mosok, nem takarítok, nem vasalok, nem csinálok semmit. Én egész nap malmozok, nem értek semmihez, kellek, vagy nem? Azt felelte: semmi nem kell. Egy szál ruhában, csak menjek hozzá. Csak szeress engem, és ne adj semmit

– mindig ezt mondogatta. Egyszer nagy szél volt itt a Szent István parkban. Annyira féltett, hogy felkapott, és úgy vitt engem haza. Ilyen ember volt az én férjem.” (Csángó Magda)

(A történet felkutatásában játszott szerepéért és a norvég nyelvű fordításokért köszönet Lantos-Deli Orsolyának.)