Ezek az űrből származó kristályok nemcsak azért különlegesek, mert ritkák – szerkezetük annyira egyedi, hogy sokan évtizedekig kétségbe vonták létezésüket.
Az új kvázikristály-mintát a Firenzei Egyetem tudósa, Luca Bindi találta meg egy évekkel ezelőtt becsapódott meteoritban, amely Oroszországban, Hatyirka térségében ért földet. Az objektumban talált kvázikristály mindössze néhány mikrométer nagyságú, és ez a harmadik ilyen jellegű anyag, amit ebben a meteoritban találtak.
„Ami mindenképpen biztató, hogy három különböző típusú kvázikristályt találtunk egyazon meteoritban, a most felfedezettnek pedig olyan a kémiai kompozíciója, amilyenhez hasonlót korábban még nem láttunk” – mondta a kutatócsoport egyik tagja, Paul Steinhardt.
Ez azt jelenti, hogy olyan kvázikristályokat fedezhetünk fel a későbbiekben, amikről nem is gondolnánk, hogy létezhetnek”
– tette hozzá.
Amikor a kutatók megvizsgálták az új kvázikristályt, azt találták, hogy alumínium-, réz- és vasatomok kombinációjából épül fel. Az eredményeket a Scientific Reports legújabb számában publikálták.
A természetben előforduló kristályok, például az ásványok kristályai szabályos, periodikusan ismétlődő elemekből épülnek fel. Nem rendelkeznek kristályos szerkezettel az amorf anyagok, ilyen például az üveg. A belső szerkezet hiánya okozza például azt, hogy az üveg folyik, még ha ez olyan lassú is, hogy nem érzékeljük (római üvegekben azonban láthatók folyásnyomok).
Egy izraeli kutató, Daniel Shechtman 1982-ben olyasmit látott az elektronmikroszkópban, ami a tudomány akkori állása szerint nem is létezhetett. Az általa felfedezett anyag a kristályok és az amorf anyagok között helyezkedett el.
Olyan szimmetriákat pillantott meg, amelyek teljes ellentétben álltak az akkori kristálytani ismeretekkel.
Shechtman csak két évvel a felfedezése után tudta publikálni első rövid cikkét ezekről a szabályosan felépülő, de nem periodikus kristályokról, amelyet mások kvázikristályoknak neveztek el. Hivatalosan a kristályok közé sorolják ezeket az anyagokat.
Azóta számos kvázikristályt fedeztek fel. Mesterséges előállításuk megoldott, és több területen alkalmazzák őket, például hő- és kopásálló bevonatokként vagy LED-es égőkben.