A mezei hörcsög (Cricetus cricetus) Kelet- és Közép-Európában gyakori fajnak számít, Nyugat-Európában azonban nem ez a helyzet, az ottani populációk komoly problémával küszködnek. Ennek okait már korábban is keresték a szakemberek, a kutatók főként a különböző növényvédő szerek és gépesített mezőgazdasági munkák káros hatásainak tulajdonították a hörcsögök számának drasztikus csökkenését.
A táplálkozásbeli változások szerepét viszont mostanáig nem tanulmányozták részletesebben.
A Proceedings of the Royal Society B című szakfolyóiratban megjelent publikáció eredményei azt mutatják, hogy a rágcsálókra rendkívül károsan hatott a kukorica monokultúrában történő termesztése. Korábban a hörcsögök étlapján számos gabonaféle, illetve rovar szerepelt, most pedig kénytelenek szinte kizárólag kukoricán megélni.
Ez az egyhangú étkezés ahhoz vezet, hogy az állatok vitaminhiányban szenvednek, különösen a B3-vitamin (vagy niacin) hiányzik a szervezetükből. A gabonafélék általában sok niacint tartalmaznak, ez alól kivételt képez a kukorica – olvasható a Phys.org tudományos portál hírében.
A kutatás során a Strasbourgi Egyetem tudósai vadon élő hörcsögök esetében tanulmányozták a monoton táplálkozás káros hatásait. A befogott egyedek egyik részét búza-alapú, másik részét kukorica-alapú étrenden tartották (ezek mellett még lóherét és férgeket is kaptak).
A megszületett hörcsögök számát tekintve nem volt lényeges különbség a két csoport között, ám az utódok túlélésének aránya jelentősen eltért a búzán és kukoricán tartott állatok esetében. Míg a búza-lóhere, illetve búza-féreg kombinációval etetett rágcsálóknál az utódok 80 százaléka megérte a felnőttkort, addig ez a kukoricán tartott hörcsögöknél mindössze öt százalék volt.
A fiatal példányok különösen ijesztő és kegyetlen módon pusztultak el, az anyaállatok falták fel őket.
„A nőstények a kölyköket a kukoricaszemek között őrizték mielőtt megették őket" – írták a kutatók a tanulmányban.
Nem ez volt az egyetlen megfigyelt abnormális viselkedés a nőstényeknél: az állatok körbe-körbe rohangáltak és rendkívül agresszívan viselkedtek. Testi tünetek is jelentkeztek a rágcsálóknál, nyelvük duzzadt és fekete volt, vérük pedig annyira besűrűsödött, hogy a kutatók csak nagyon nehezen tudtak mintát venni.
Ismert, hogy a B3-vitamin hiánya kutyáknál úgynevezett „fekete-nyelv" szindrómát okoz, embereknél pedig egy pellagra nevű betegséget. A kór előfordulása gyakori volt minden olyan területen, ahol az egyik fő és szinte kizárólagos táplálékot a kukorica jelentette. A pellagra jellemző szimptómái között megtalálhatóak a kinövések, a hasmenés vagy az idegrendszeri tünetek. Utóbbiak között ott van az agresszív viselkedés: a kizárólag kukoricán élő emberek sűrűbben követtek el erőszakos bűncselekményeket és a kannibalizmus is gyakoribbnak számított náluk. A hiánybetegség manapság már leginkább csak Indiát és a dél-afrikai országokat sújtja.
Hogy kiderítsék, valóban a niacin hiánya miatt szenvednek-e az állatok, a kutatók B3-vitamint adtak a kukoricán tartott rágcsálóknak.
A vitaminpótlás megtette a hatását, az anyaállatok már nem ették meg a kicsinyeiket és más abnormális viselkedést sem mutattak.
A kutatók az eredmények tükrében olyan új növénytermesztési módszerek bevezetését szorgalmazzák, melyek középpontjában a monokultúra elhagyása és a biodiverzitás megőrzése áll.