Különböző űrutazáson és Földön maradt emberek tulajdonságainak összehasonlítása elég kétséges eredményekre vezet. Ezért számít úttörőnek a NASA ikertanulmánya, ahol egy egypetéjű ikerpár egyik tagját felküldték a Nemzetközi Űrállomásra, a másik pedig itt maradt a Földön. Mivel az egypetéjű ikrek genetikai állománya eredetileg azonos, így minden bekövetkezett változás az űrutazás számlájára írható.
A Scott és Mark Kelly biológiáját összehasonlító tanulmány tíz elkülönülő vizsgálatból áll, és 12 egyetem vesz részt a kutatásban.
Scott Kelly 340 napot töltött folyamatosan az űrben 2015 és 2016 között, és egész életében összesen 520 napot volt távol a Földtől. Testvére, Mark Kelly, aki szintén űrhajós, 54 napot töltött az űrben több különböző küldetés folyamán 2001 és 2011 között.
Az eredmények még csak most érkeznek, és bár a kutatók még távol állnak bármilyen következtetés levonásától,
már most jelentős különbségeket észleltek a két testvér között,
és ezek nem szükségszerűen olyanok, amikre számítottak.
„Szinte mindenki arról számol be, hogy különbségeket látunk" – mondta a genetikuscsoport egyik tagja, Christopher Mason a Nature-nek. „Az adatok azonban olyan frissek, hogy egyik-másik még csak most jön le a szekvenáló készülékekről."
Az egerekkel folytatott kísérletek alapján – ahol többek közt máj- és agykárosodást mutattak ki – azt feltételezhetnénk, hogy a Scott Kellynél bekövetkező változások sokkal rosszabbak, mint amiket Marknál figyelnek meg, aki a Föld védő atmoszféraburkában töltötte az időt.
Az ikertanulmány egyik legmeghökkentőbb eredménye eddig azonban az, hogy az űrben töltött év alatt Scott
telomerjei – a kromoszómák végén elhelyezkedő védősapkák – valójában meghosszabbodtak
a fehérvérsejtjeiben a testvéréihez viszonyítva.
„Ez pont az ellenkezője annak, amire számítottunk" – mondta a csoport egyik tagja, Susan Bailey sugárbiológus. A telomerhosszabbodás váratlan tényét közben egy másik laboratórium is megerősítette.
Ez elég fura, mivel jelenleg a telomer hosszúságát gondolják
az egészség és a hosszú élet
egyik legfontosabb jelzőjének.
Minden egyes alkalommal, amikor a sejtek osztódnak, a telomerjeik rövidebbek lesznek, míg eljutnak addig a pontig, hogy a sejt tovább már nem tud osztódni. Ezek a sejtek vagy elpusztulnak, vagy „öreggé" válnak, azaz tovább már nem tudnak úgy növekedni és működni, ahogy kellene.
A telomer megrövidülése a rák és a korai halál nagyobb kockázatával jár, így a kutatók úgy vélik, minél hosszabbak valakinek a telomérái, annál valószínűbb, hogy elkerüli az öregedés káros hatásait.
Egyelőre nem világos, miként jön létre ez a váratlanul kedvező hatás az űrben a kozmikus sugárzás, a gravitációhiány és a korlátozott étrendválaszték ellenére. Az egyik hipotézis szerint a változás annak köszönhető, hogy Scott többet edzett és szűkösebben étkezett, mint Mark lent a Földön, és ezek az előnyök nemcsak ellensúlyozták, de még túl is szárnyalták az űr káros hatásait. Ez jó hír a tervezett Mars-utazás résztvevőinek.
A kutatók még azt is megállapították, hogy a két testvér
bélbaktériumainak összetételében és a génkifejeződésében is jelentős változás következett be.
Ez utóbbi arra utal, hogy az űr megváltoztatja annak módját, hogyan dolgozzák fel sejtjeink a genetikai információt. A bél mikrobiomjának változását pedig valószínűleg az eltérő étrend és a más alvási körülmények okozták.
Az előzetes eredményekről a NASA emberi kutatási programjának egy január végén, Texasban tartott tudományos konferenciáján számoltak be. Az eredményeket részletező, ellenőrzött cikkek várhatóan csak pár hónap múlva jelennek meg.