Nagyon fiatal a Ceres kráterének fénylő foltja

Az Occator-kráter közepén található fényes foltok egyike a Dawn űrszonda színes felvételén. A képződmény egy kupolára emlékeztet

A Ceres törpebolygó Occator-kráterének közepén lévő világos terület a becslések szerint 30 millió évvel fiatalabb, mint maga a kráter.

A kutatók az amerikai űrügynökség (NASA) Dawn űrszondájának adatait elemezve vizsgálták az Occator központi részét, és arra jutottak, hogy az egyik különleges, fényes terület, a Cerealia Facula csupán mintegy négymillió éves, ami földtani szempontból nagyon fiatalnak számít - írja a PhysOrg tudományos portál.

A Mars és Jupiter között lévő törpebolygó, a Ceres sötét felszínén korábban

több mint 130 feltűnő, világos foltot fedeztek fel,

melyek a felvételek szerint nagyrészt sóból állnak. Nagyfelbontású képek tanúsága szerint a rejtélyes foltok egyike, a Cerealia Facula egy kupolaszerű képződmény, amelynek oldalain törések futnak végig. A képződmény körül és a kráter alján is feltűnő repedések láthatóak, amelyek a többi fénylő foltig érnek.

Karbonát a tükröződő anyag

Andreas Nathues, a göttingeni Max Planck Naprendszerkutató Intézet szakértője és munkatársai a Dawn fedélzetén lévő két műszerének adatait elemezték.

Vizsgálataik alátámasztották a korábbi eredményeket, melyek szerint a tükröződő anyag karbonát.

A kráter egy másik, szintén fényes területe, a Vinalia Faculae karbonátok és sötét anyag elegyét tartalmazza - írják az Astronomical Journal című tudományos lapban megjelent tanulmányukban a tudósok.

Az Occator-kráter közepén található fényes foltok egyike a Dawn űrszonda színes felvételén. A képződmény egy kupolára emlékeztet Forrás: NASA/JPL-Caltech/UCLA/MPS/DLR/IDA/PSI/LPI

Új bizonyítékok utalnak arra, hogy a kupolaszerű képződmény inkább keletkezett egy hosszan tartó folyamat során, mint egyetlen esemény hatására. A kutatók úgy vélik,

a folyamat elindítója az a becsapódás lehetett, amely magát a krátert is kivájta, és amelynek hatására sós folyadék került a felszín közelébe.

Út a felszínre

Víz és cseppfolyóssá vált gázok, például szén-dioxid és metán került a felszínre és alakította ki a képződményt. A felfelé törő gázok karbonátban gazdag anyagokat is a felszín irányába kényszeríthettek. Ebben az időszakban a fényes anyag a repedéseken keresztül törhetett fel, így alakítva ki a ma látható felszínt.

A 940 kilométer átmérőjű Ceres ötmilliárd kilométer távolságra van a Földtől. A törpebolygó felfedezésére 2007-ben indult Dawn-misszió, mely 2016 nyarán ért véget.