A kutatók az amerikai űrügynökség (NASA) Dawn űrszondájának adatait elemezve vizsgálták az Occator központi részét, és arra jutottak, hogy az egyik különleges, fényes terület, a Cerealia Facula csupán mintegy négymillió éves, ami földtani szempontból nagyon fiatalnak számít - írja a PhysOrg tudományos portál.
A Mars és Jupiter között lévő törpebolygó, a Ceres sötét felszínén korábban
több mint 130 feltűnő, világos foltot fedeztek fel,
melyek a felvételek szerint nagyrészt sóból állnak. Nagyfelbontású képek tanúsága szerint a rejtélyes foltok egyike, a Cerealia Facula egy kupolaszerű képződmény, amelynek oldalain törések futnak végig. A képződmény körül és a kráter alján is feltűnő repedések láthatóak, amelyek a többi fénylő foltig érnek.
Andreas Nathues, a göttingeni Max Planck Naprendszerkutató Intézet szakértője és munkatársai a Dawn fedélzetén lévő két műszerének adatait elemezték.
Vizsgálataik alátámasztották a korábbi eredményeket, melyek szerint a tükröződő anyag karbonát.
A kráter egy másik, szintén fényes területe, a Vinalia Faculae karbonátok és sötét anyag elegyét tartalmazza - írják az Astronomical Journal című tudományos lapban megjelent tanulmányukban a tudósok.
Új bizonyítékok utalnak arra, hogy a kupolaszerű képződmény inkább keletkezett egy hosszan tartó folyamat során, mint egyetlen esemény hatására. A kutatók úgy vélik,
a folyamat elindítója az a becsapódás lehetett, amely magát a krátert is kivájta, és amelynek hatására sós folyadék került a felszín közelébe.
Víz és cseppfolyóssá vált gázok, például szén-dioxid és metán került a felszínre és alakította ki a képződményt. A felfelé törő gázok karbonátban gazdag anyagokat is a felszín irányába kényszeríthettek. Ebben az időszakban a fényes anyag a repedéseken keresztül törhetett fel, így alakítva ki a ma látható felszínt.
A 940 kilométer átmérőjű Ceres ötmilliárd kilométer távolságra van a Földtől. A törpebolygó felfedezésére 2007-ben indult Dawn-misszió, mely 2016 nyarán ért véget.