Ma 160 éve, hogy átadták a közúti forgalomnak a négy év alatt megépült budai Váralagutat. Idén nyáron kezdődik az alagút felújítása.
Novák Dániel mérnök tervezte meg a budai váralagutat, amelyet később 1842-ben Széchenyi István engedélyezett. Hiszen a Lánchíd csak az alagúttal együtt teremthetett teljes értékű kapcsolatot Pest és Buda belső részei között.
Egy pesti vicc szerint csak azért volt szükség az alagútra, hogy ha esik az eső, legyen hova betolni a Lánchidat.
Amint 1849 végén átadták a Lánchidat, Ürményi József azonnal nekikezdett a Váralagút megépítéséhez. Ferenc József 800 mázsa lőporral járult hozzá az építkezésekhez. A végleges terveket 1952-ben Adam Clark skót mérnök, a Lánchíd kivitelezője készítette el, és ő is vezette tovább a munkálatokat. De mivel ő is készített egy saját tervet, így
máig sem tisztázott, hogy melyik tervezet valósult meg.
1853-ban a hegy két végéről kezdték el fúrni a hegyet, hogy felgyorsuljanak a munkálatok. Az alagút 350 méter hosszan, 9,5 méter szélesen vezet át a Várhegy alatt, a középen 7,8 méteres magasság a bejáratokig 10,6 méterre nő a világítás érdekében. A belső megvilágítást akkor gázlámpák, 1915-től villanylámpák biztosítják. Az alagút 6 métert lejt a Duna felé, ami megoldja a víz elvezetését.
1957 korai tavaszán már gyalogosok sétáltak az alagútban, majd tavasz végén átadták a közúti forgalomnak.