A Kalifornia felett tomboló viharokról úgynevezett time-lapse technikával készítettek videót. A módszer lényege, hogy sok fotót állítanak össze egyetlen mozgóképpé. Egy másodperces felvétel nagyjából 25 fényképből tevődik össze. A videót az Európai Űrügynökség (ESA) tette közzé – írja a Space.com csillagászati portál.
Kétségtelen, hogy a kékesen pompázó villámlások páratlan látványt nyújtanak, ám a legérdekesebb momentumai a videónak nem ezek, hanem a felvétel felénél észrevehető kisebb, fényes objektumok.
Ezek az ESA szakértője, Daniel Scuka szerint nagy valószínűséggel működő műholdak lehetnek, arra azonban nem tudott válaszolni, mégis milyen szatellitekről van szó.
A szakemberek szerint azonban annyi biztos, hogy az objektumok nem űrszemétdarabok, mivel fényességük alapján látszólag „egyben vannak". Ugyanakkor nem is meteorok, mivel azok jóval hamarabb, nagyobb égitestek esetén 2-3 másodperc alatt elégnek a légkörben. A megfigyelt objektumokat viszont ennél sokkal hosszabb ideig látni lehetett.
Az objektumok magassága alapján sem valószínű, hogy meteorok. Ezek az égitestek ugyanis kizárólag 80-110 kilométeres magasságban válnak csak láthatóvá, a fényképész, Thomas Pesquet viszont 300 kilométeres magasságban látta a fénylő „valamiket".
A villámlás kialakulásához töltésszétválasztó hatás szükséges, amely a zivatarfelhő különböző részeiben ellentétes előjelű töltéseket halmoz fel. A manapság elfogadott nézet szerint a heves feláramlásokban összeütköző jégszemek és vízcseppek képesek erre.
A zivatarfelhő üllőjében többnyire pozitív, míg a középső és alsó régióiban negatív töltéscentrum alakul ki. Villámlás létrejöhet a föld és a felhő között és felhőbeli töltésközpontok között (felhővillám), ezek aztán mind a földről, mind a világűrből láthatók.
Az ISS ablakából nézve tehát elvileg jól megfigyelhetőek lennének ezek a légköri jelenségek, mégsem ez a helyzet. A kilátás korlátozott, az űrállomás 400 kilométeres magasságban kering a Föld körül, és nem látja a bolygó északi és déli pólusa környékén zajló eseményeket, emellett 28 ezer kilométer per órás sebességgel halad, így nem tud egy részletesebb megfigyeléshez egy helyben maradni.
A villámok tanulmányozásához sokkal célszerűbb eszköz a NASA GOES-16 műholdja, amit direkt e célból fejlesztettek ki. Úgynevezett geostacionárius pályán kering, ami lehetővé teszi a műhold számára, hogy ugyanabból a pozícióból monitorozza a földi atmoszféra változásait, a szárazföldet, valamint az óceánokat. A GLM nevű műszere által készített első képet márciusban hozta nyilvánosságra az amerikai űrügynökség.