A világ minden tájáról származó több mint 250 tengergeológus és glaciológus töltötte az elmúlt négy évet a tenger alatti glaciális tájformák atlaszának összeállításával. Ez a munka lehetővé teszi a kutatók számára a Föld nagy jégtakarói történetének értelmezését és annak megfigyelését, hogyan alakította újra a környezeti hatás a kontinenseket.
A Nagy-Britannia méretű,
több ezer négyzetkilométeres tengerfenéken számos izgalmas geológiai jelenség megfigyelhető.
Például azok a barázdák, amelyeket a hatalmas jéghegyek lenyúló alja rajzolt a tengerfenékre vagy a glaciális vonalkázás, azok az akár több tíz kilométer hosszan elnyúló áramvonalas kiemelkedések, amelyeket a gyorsan folyó gleccserek hoztak létre.
Több mint 35 egyedi tájalakzatot írtak le
a kelet-szibériai permafroszt drámai tulajdonságaitól kezdve a legyezőalakban szétterülő hatalmas üledéklerakódásokig, amelyek a legnagyobb gleccserek szájánál alakulnak ki.
A kutatók megvizsgálták a múltbéli gleccserek és jégtakarók „ujjlenyomatait" a tengerfenéken, ahol azok korábban előrenyomultak vagy hátráltak a földi klímaváltozások hatásaira.
„Izgalmas végre nyomtatásban látni az atlaszt" – mondta Kelly Hogan, a brit antarktiszi kutatóprogram (British Antarctic Survey, BAS) geofizikusa és az atlasz szerkesztője a térkép bécsi bemutatóján.
Hatalmas teljesítmény egybegyúrni az összes képet úgy, hogy lehetővé tegyék számunkra a sarki tengerfenék minden korábbinál pontosabb értelmezését."
„Az atlasz csodálatosan megmutatja, mit tud elmondani nekünk a tengerfenék a múltról, kicsit ahhoz hasonlóan, ahogy a fák évgyűrűi" – tette hozzá Hogan.