A DeeDee-t (amely a Distant Dwarf, vagyis Távoli Törpe rövidített változata) még 2016 végén fedezték fel, az égitest tulajdonságairól azonban mostanáig nem lehetett szinte semmit sem tudni. Az ALMA rádiótávcső-rendszernek hála, most több minden kiderült az objektumról – például az, hogy sokkal nagyobb, mint azt a kutatók korábban gondolták; tömegét és méretét (amely kétharmada a Ceresének) tekintve simán besorolható a törpebolygók közé.
Nagyjából 92 csillagászati egységre van a Naptól, ami átszámítva 137 milliárd kilométer – olvasható a Science Alert tudományos portálon. Ilyen távolságból a fénynek 13 órára van szüksége, hogy a Földhöz érjen. Ezzel a DeeDee a második legmesszebbre található Neptunuszon túli objektum (az első az Eris). Keringési pályája akkora, hogy 1100 év alatt kerüli meg egyszer a Napot.
Az égitestet a chilei Blanco teleszkóppal találták meg. A program az úgynevezett Sötét Energia Felmérés része volt, amelynek keretében közel 15 ezer képet készítettek az égboltról. A felvételeken összesen 1,1 milliárd objektumot azonosítottak – többségükről kiderült, hogy valójában csillagok vagy távoli galaxisok.
Vannak azonban olyan objektumok is a fotókon, amik a Naprendszeren belül vannak, ilyen például a DeeDee is, amelyet 12 felvételen is azonosítottak.
Az égitestről azonban sokáig nem lehetett tudni, micsoda valójában, ennek megállapításához kellett az ALMA (Atacama Large Millimeter/submillimeter Array) rádiótávcső-rendszer segítsége. Az adatok nélkül ugyanis nem tudták eldönteni, hogy a DeeDee kicsi, de jól visszaveri a fényt, vagy nagy, ugyanakkor rendkívül sötét. Mint kiderült, utóbbi a helyes válasz: egy nagyobb égitest, amely a ráeső napfény mindössze 13 százalékát veri vissza.
A kutatók azt is megtudták, hogy a törpebolygó rendkívül hideg, felszíni hőmérséklete 30 Kelvin (azaz –243 Celsius-fok) körül van.
A DeeDee felfedezése bizonyítja, hogy rendelkezünk olyan technológiával, amivel detektálni lehet a Naprendszer távoli régiójában bujkáló, lassan mozgó objektumokat is. Az eredmények az Astrophysical Journal Letters című csillagászati szakfolyóiratban jelentek meg.