A bajorországi Seewiesenben lévő Max Planck Ornitológiai Intézet kutatói az éjjel aktív ázsiai pöttyös gekkó viselkedését tanulmányozva megfigyelték, hogy az állat kiáltásának hossza a környezetüktől függött. A hüllőt egyébként tokee gekkóként (Gekko gecko) is említik, ez a név a hímek által kiadott hívóhangra utal. A nőstények és a fiatal hímek csak brekegő hangot hallatnak.
A tudósok olyan erősségű zajt játszottak le a gekkóknak, ami egy forgalmas utca zajának felel meg. Bár a gekkók hangjának ereje emiatt nem változott meg, de több éles hangot adtak ki, mint nyugodt környezetben. Első alkalommal sikerült így bizonyítani egy hüllőnél, hogy képes a hangjelzését alakítani - ez eddig csak olyan komplex kommunikációs rendszereket használó állatoknál - madaraknál és emlősöknél - volt ismert. Valószínűleg más, vokálisan kommunikáló hüllők is képesek kiáltásuk változtatására - vélik a kutatók.
A pöttyös gekkók kiáltásának két fő funkciója van:
egyrészt megvédi a területet a riválisoktól, másrészt a környékre csalogatja a nőstényeket.
Eredetileg csak az ázsiai esőerdőkben éltek, ma azonban már sok él közülük Közép-Amerikában és az erdőkön kívül, lakóházak közelében is. Mivel rovarokkal táplálkoznak, szívesen látott vendégek - a turistákat viszont megrémíti, amikor először hallják meg szállásukon a tokee párzásra hívó kiáltását.