Hogy szokta elmondani azt, hogy mi a munkája?
Idén nyáron kezdek el orvosként dolgozni, eddig rezidens voltam, most érek majd a gyakorlat végére.
Ez azért elég szerény ahhoz képest, hogy a pályája elején máris írt egy olyan könyvet, ami elkelt néhány millió példányban.
Ez mondjuk igaz.
Milyen szakterületen dolgozik?
Gasztroenterológia. A könyvem is ezen a területen mozog.
Nekem úgy tűnt, hogy egy kicsit kitekintget a könyvben, vagy legalábbis elég szabadon értelmezi ezt a területet.
Pedig valóban a beleinkkel foglalkozom, de lehet, hogy kissé másként. Egyszerűen csak kérdéseket tettem fel, hogy mi és miért működik olyan érdekesen a testünkben. Hogyan van megkoreografálva a sok kis apró lépés a szervezetünkben, hogyan működnek a dolgok odabent, és mi hogyan hat egymásra a testünkben, hogyan kapcsolódnak egymáshoz a különböző szerveink.
Akárhogyan is nézem, a bélcsatorna azért nem egy szexi téma.
Mindenki ezt gondolja, pont ezért van benne annyi potenciál! Hiszen szinte egyáltalán nem gondolunk erre a szervünkre, csak akkor, ha vécére megyünk, vagy szellentünk egyet. De ha megnézzük, hogy milyen információkkal gazdagodtunk a beleinkről az elmúlt években, akkor azt kell mondanom, hogy elképesztően lenyűgöző kép tárul elénk. Egy nagyon összetett, okosan felépített, érzékeny szervről beszélünk. Hogyan néz ki a belünk ökoszisztémája, mennyi hormon termelődik itt, hogyan kapcsolódik a külvilághoz? Ez mind izgalmas kérdés.
Szerintem sok pozitív meglepetést tartogat annak, aki foglalkozni kezd vele. Ha másért nem, hát azért, mert korábban nem gondoltunk volna szexi vagy menő szervként a beleinkre.
Milyen érdekes, hogy nagyon sok tabu is kapcsolódik a beleink működéséhez. Hiszen az ürítés például kifejezetten kerülendő téma, vagy éppenséggel viccek tárgya.
Ez így van, és pont ez sok félreértésre is okot ad. Ha egyáltalán nem beszélünk róla, akkor az még csak a kisebbik gond, hogy tabuként fogjuk kezelni, az sokkal nagyobb probléma, hogy így sokszor félreérthetjük a testünk jelzéseit. Lehet, hogy például sokan azt hiszik, kizárólag akkor korog a gyomrunk, ha éhesek vagyunk, pedig lehet, hogy valójában nem is ez a helyzet. Sokan foglalkoznak ma már az étkezéssel, a diétákkal, mindenki issza a különböző smoothie-kat, de ha tudnánk azt, hogy valójában mi is áll ezek mögött, miért hasznosak, akkor sokkal előrébb lennénk. Például tudnánk azt, hogyan kell megfelelő módon vécére menni, és hogyan kell a vécére ülni helyesen! A legtöbben ezt sem tudják. Ha pedig nem szégyenként vagy tabuként tekintenénk végre ezekre a dolgokra, akkor rájöhetnénk, hogy ez az élet egyik izgalmas szelete!
Ezek alapján, gondolom, az is meglepő lehet sokak számára, hogy a lelki bajaink egy része állítólag tökéletesen látható a beleinken, illetve azok működésén.
Igen, ez azért már az újabb irányzat. Az új kutatások ezen a területen szinte mind az agy és a bél kölcsönhatásáról szólnak. Nagyon érdekes például az, hogy a két szervünk közötti kommunikáció nagyobb része a belünk felől indul. Ez azt jelenti, hogy az információ 90 százalékát a belünk küldi az agyunknak, az agy pedig ezekhez az információkhoz igazítja a test többi részének a működését, nem pedig fordítva.
Szóval az egyik legbefolyásosabb szervünk a belünk, és az egyik legfontosabb tanácsadó is az agyunk számára a pillanatnyi állapotunkkal kapcsolatban.
Szóval a mindennapi jóllétünkben nagyon nagy szerepe van a belünknek.
Egy kicsit olyan érzésem van, mintha ma már mindenki egy picit túlpörögné az emésztőrendszeri kérdéseket, nem? Hétről hétre felfedeznek egy újabb diétát, egy újabb emésztőrendszeri betegséget, egy újabb tuti módszert arra, hogy jól érezzük magunkat a testünkben. Közben mindenki tele van aggodalommal, hogy jaj, mi lesz a testével. Nem toljuk túl a dolgokat? Mi lenne, ha csak egyszerűen hallgatnánk a testünkre, aztán élnénk szépen?
Az szerintem is egy kicsit túlzás, hogy ma már szinte mindent mérgezőnek kiáltunk ki. De hát ez valószínűleg egy természetes reakció, hiszen nem lehet mindenki szakértő. Ennek a nagy hisztériának nagyon könnyen elejét lehet venni: megfelelő mennyiségű és minőségű információval. Csak meg kell értened a tested működésének alapjait, ami azért nem olyan nagyon bonyolult. Vegyük például az élelmiszer-intoleranciát. Van olyan, amelyik születésünktől fogva létezik – ez viszonylag ritka. Ilyen a fruktózintolerancia. Aztán vannak azok, amelyek később jelennek meg az életünkben. Ilyen mondjuk a tejcukor-érzékenység. A leggyakrabban ezek nem azért alakulnak ki, mert rossz minőségű ételt vagy mérgezőt fogyasztottunk, hanem egyszerűen csak azért, mert sok volt belőle. És mondjuk nem sportoltunk mellé eleget, hogy a szervezetünk le tudja bontani, vagy el tudja távolítani a felesleget, így telítődött. Ez az apró információ is sokat segíthet, és megelőzhetünk vele sok kellemetlenséget, amelyek aztán csak stresszelnek minket, és esetleg azt feltételezzük, hogy komoly a baj.
Felnövünk mi valaha a saját testünkhöz?
Szerintem igen. Ahogy említettem, csak megfelelő információ kérdése. Meg persze önmagunkat sem árt képezni. Sokat tanulunk a saját tapasztalatainkból is, és nem szabad elveszíteni a saját testünkbe vetett bizalmunkat sem. Meg nem szabad mindent elhinni, amit olvasunk. Nagyon nem szeretem például a pánikkeltő írásokat, amelyek nem adnak alapos tájékoztatást, csak felkorbácsolják a hangulatot. Orvostanhallgatóként az első évben szinte minden betegséget és azok hátterét megismerjük, rengeteg esettanulmányt látunk, tapasztalatokon nyugvó ismereteket kapunk. Ezzel párhuzamosan egyre kevésbé aggódunk, hiszen tudjuk, hogy mi az, ami különös figyelmet igényel, és mi az, ami nem olyan nagy probléma. Az átlagembereknek is erre van szükségük.
Veszélyesebb lett a gasztronómia, mint korábban volt?
Bizonyos szempontból igen. Inkább azt mondanám, hogy új veszélyekkel kell szembenéznünk. De azért pánikba még nem kell esnünk. Persze a mesterséges anyagok túlzott használata, az állatokban lévő egyre több antibiotikum aggasztó, a tej sem olyan már, mint volt, szóval megváltoztak az ételeink. Ki kell tapasztalnunk azt, hogy melyik ételből milyen mennyiséget fogyaszthatunk. De azt gondolom, hogy ha általánosságban sok olyan zöldséget és probiotikus élelmiszert fogyasztunk, amit szeretünk, akkor nagy baj nem lehet.
Mit jelent az, hogy valaki egészséges?
Azt jelenti, hogy van elég energiád ahhoz, hogy azokra a dolgokra koncentrálj, amelyeket szeretsz csinálni.
Ha van egy célod, amely örömet jelent, van elég energiád, nem fáradsz el, és mondjuk cipelsz magadon egy picike súlyt, akkor az rendben van.
Ha túl sokszor jelennek meg aggodalmak vagy fájdalmak a testeddel kapcsolatban, akkor az nagyon nem jó irány.
Elégedett magával?
Azt mondanám, hogy igen.
Árulja el, mi a titka!
Gyakorlatilag az, amit elmondtam. Amióta jobban ismerem a testemet, a szervezetemet, azt, hogy hogyan működik, kevésbé aggódom, kevesebb félelem van bennem. Ez napjainkban különösen fontos, amikor már elkezdtünk egy valótlan, alternatív életet élni online. Közben ugyanis megfeledkeztünk arról, amit itt hagytunk a való világban. Többször kellene megkérdeznünk magunktól, amikor nem vagyunk jó formában, hogy mit is ettünk. Olyan egyszerűnek tűnik, pedig ez egy nagyon jó első lépés.
Mi okozna örömet tíz év múlva?
Az, ha jó orvos lennék. Úgy érzem egyébként, hogy jól haladok, szóval nincs rajtam túl nagy nyomás. Csak teszem nyugodtan azt, amit kell.