Egy litván mérnök, Julijonas Urbonas még 2010-ben, a londoni Royal College of Art hallgatójaként készítette el a meglehetősen rendhagyónak számító hullámvasút tervét. Az elgondolás rendkívül egyszerű és bizarr:
egy olyan látványosság megteremtése, amely „élményekben gazdag” halált biztosít a gyógyíthatatlan betegséggel küzdő páciensek számára.
Az „Eutanázia-hullámvasút” egy 500 méter hosszú emelkedővel kezdődne, amely több mint háromszor magasabb a jelenlegi rekordernél, a Kingda Ka nevű hullámvasútnál. Ez a hosszú út a tervező elgondolása alapján elég arra, hogy a halálra vágyó érintett végiggondolja eddigi életét, illetve azt, hogy biztos-e döntésében. Amikor a kocsi eléri az építmény legtetejét, a benne ülőnek a „zuhanás” gombot kell megnyomnia, hogy a halált hozó utazás elkezdődjön.
Ezt követően a kocsi elképesztő sebességgel száguld le a lejtőn. Az utasok többségét már az első hurok megöli, aki pedig életben marad, azzal az ezt követő további hat kisebb hurok biztosan végez.
A zuhanás során a kocsi 360 kilométer per órás sebességgel száguldana, ami G erő indukálta eszméletvesztést okoz. Mivel az agyba nem jut elég oxigén, az utasoknak először euforikus élményben lenne részük. A felfokozott izgalmi állapotot csőlátás, majd látás- és eszméletvesztés követné, az út végén pedig az érintettek mindegyike nagy valószínűséggel meghalna.
Természetesen a halálos hullámvasutat idáig még nem építették meg, és vélhetően erre soha nem is fog sor kerülni. Egyrészt hihetetlenül drága lenne: a Kingda Ka megépítése 25 millió dollárra rúgott, a munka 18 hónapig tartott. Az „Eutanázia-hullámvasút” megalkotása ennek az árnak és időnek a sokszorosa lenne, és a befektetett költségek minden bizonnyal sosem térülnének meg, tekintettel arra, hogy a létesítmény csak egy szűk csoportot céloz meg, és azok sem fognak egy újabb körre befizetni.
Aztán ott vannak az etikai problémák. Beszédes, hogy a tervet mind az eutanáziaellenes, mind az eutanáziapárti csoportok ellenzik. Előbbiek amellett, hogy elutasítják mások halálba segítését, a szerkezetet is bírálják, mert az szerintük a végpercekben nem élményt, hanem szédülést és ijedséget kínál az utasoknak. Az eutanáziapártiak sem lettek túl lelkesek az elképzeléstől, ők azzal érvelnek, hogy egy halálos beteg embernek a családja körében kellene elhunynia.
Urbonas hullámvasútja a potenciális befektetőket sem lelkesítette, de ez nem is izgatja a szakembert, hiszen saját bevallása szerint csak vitát szeretett volna generálni a képtelen ötlettel.