Még mindig tartogat meglepetést az elsőként leírt dínó-fosszília

A jura időszaki Megalosaurus bucklandi modern rekonstrukciója

Egy brit teológus és őslénytankutató 1815-ben Dél-Angliában hatalmas ősállat megkövesedett maradványaira bukkant. A geológiával is elmélyülten foglalkozó egyházfi csak később jött rá, hogy egy minden addiginál nagyobb ősi hüllő maradványait fedezte fel, amelynek a Megalosaurus tudományos nemzetségnevet adta. Csaknem két évszázaddal a felfedezés után, a legmodernebb csúcstechnológiával vizsgálták meg a híres fosszíliát.

Különleges kövületek a sárkányok földjén

William Buckland (1784-1856) katolikus esperes, az Oxfordi Egyetem geológia professzora 1815-ben a dél-angliai Stonesfield mészkőrétegeiben egy hatalmas őslény megkövesedett csontmaradványaira bukkant.

A jura időszaki Megalosaurus bucklandi modern rekonstrukciója Forrás: Ancient Earth

A környék már korábban is híres volt az időnként itt megtalált „sárkánycsontokról",

ahogyan a környékbeliek nevezték a földtörténeti múlt ekkortájt még ismeretlen korú rétegeiből kimállott ásatag maradványokat.

William Buckland egykorú portréképe Forrás: Wikimedia Commons

Buckland azonnal felismerte, hogy az általa megtalált kövületek egy rendkívül nagyméretű szárazföldi állat fosszíliái lehetnek,

ám sokáig nem tudta eldönteni, melyik állatcsoporthoz tartozhatnak a csontok.

A híres professzort 1818-ban, az ugyancsak nagynevű francia természettudós és őslénytankutató, Georges Cuvier (1769-1832) meglátogatta oxfordi otthonában.

Georges Cuvier francia természettudós korabeli portréja Forrás: Wikimedia Commons

Buckland megmutatta kollégájának a három évvel korábban fellelt fosszíliákat, és Cuvier, a csontmaradványok alapos megvizsgálása után arra az egyébként helyes következtetésre jutott, hogy az ismeretlen lény a hüllők osztályához tartozhatott.

Ez volt a tudománytörténet első leírt dinoszaurusza

Buckland 1824-ben újabb fosszíliákat talált a stonesfieldi lelőhelyen, köztük egy jó állapotban fennmaradt, kúpos fogakkal ékesített állkapocstöredéket. Megállapította, hogy ezek a csontmaradványok ugyanahhoz a fajhoz tartoznak, amelynek kövületeit kilenc évvel korábban fedezte fel.

A híres állkapocstöredék rajza Buckland tudománytörténeti jelentőségű, 1824-ben kiadott publikációjában Forrás: Wikimedia Commons

Még ebben az évben, 1824-ben a Transactions of the Geological Society szakközlönyben megjelentette a maradványok tudományos igényű leírását, megállapítva, hogy a stonesfieldi leletek

egy addig ismeretlen kihalt hüllőnemzetséghez tartozó hatalmas ragadozó maradványai.

Buckland az új nemzetségnek a találó Megalosaurus nevet adta, amely „hatalmas gyíkot" jelent.

Megalosaurus csontvázrekonstrukció. Mind a mai napig nem került elő teljes csontváz Forrás: Origo

A Megalosaurus volt a tudománytörténet első, korszerű taxonómiai szempontok szerint leírt dinoszaurusz maradványa. Három évvel később, a kor másik híres paleontológusa Gideon Mantell a felfedező iránti tiszteletből a Megalosaurus bucklandi fajnevet adta a kihalt ragadozónak.

Megröngenezték a jura időszaki ragadozó állkapcsát

A mindmáig egyik leghíresebb dinoszaurusz leletet, a Megalosaurus Buckland által leírt állkapocs maradványát az Oxfordi Egyetem Természettudományi Múzeumában őrzik. A Warwick Egyetem szaktudósai a közelmúltban a legkorszerűbb csúcstechnológia segítségével minden korábbinál alaposabban megvizsgálták a híres állkapcsot.

A híres fosszilis állkapocs az Oxfordi Egyetem Természettudományi Múzeumában Forrás: Wikimedia Commons

A vizsgálat során a kutatók több mint 3000 röntgenfelvételt készítettek

a 167 millió éves jura időszaki Megalosaurus állkapocsról, majd számítógépes szoftver segítségével, a röntgensugarakat 3D digitális képpé alakították. A kutatás egyrészt feltárta, hogy az állcsont többszörösen is sérült, de ezek a sérülések nem az állat életében keletkeztek.

A Megalosaurus a jura időszak félelmetes csúcsragadozója volt Forrás: Ancient Earth

Az egyik sérülés még akkor keletkezett, amikor az állkapocstöredéket Buckland kipreparálta az azt bezáró kőzetrétegből, a másik pedig bő egy évszázaddal később, a leletek 1927 illetve 1931 között elvégzett restaurálása során.

A technikának köszönhető az új felfedezés a régi leleten

Ám ennél sokkal érdekesebb az a felfedezés, hogy a 9 méter hosszú és hozzávetőleg 1400 kilogrammos óriási ragadozó

eddig ismeretlen, az állkapocsban mélyén ülő rejtett fogakkal is rendelkezett.

Ezek között régi, kopott, illetve újonnan nőtt fogmaradványokat találtak. Ezek a fogak ahhoz segíthették hozzá a késői jura időszak csúcsragadozóját, hogy a megharapott áldozatát stabilan tudja az állkapcsai között tartani.

Ilyennek képzelték el a 19. században a Megalosaurust Forrás: Wikimedia Commons

Így közel kétszáz évvel az egyik leghíresebb dinoszaurusz lelet felfedezése után, a technikának köszönhetően, a fosszília még mindig tudott újat mondani a hozzáértő szakemberek számára. „Az, hogy a legmodernebb technológiát, amelyet rendszerint az űrkutatás és az autóipar használ, egy ilyen ritka és ikonikus természettudományi lelet szkennelésére használhattunk, fantasztikus lehetőség volt" – nyilatkozta Mark Williams, a Warwick Egyetem professzora a Live Science tudományos szakportálnak.

Félelmetes húsevő volt a jura rettegett ragadozója

A Megalosaurus egy igen nagyméretű fajokból álló húsevő theropoda nemzetség, amelynek képviselői a jura időszak (206 millió évtől 145 millió évig) bath korszakában éltek, hozzávetőleg 181 és 167 millió évvel ezelőtt.

A maga idején ez a hatalmas, kilenc méter hosszú húsevő dinoszaurusz állt a szárazföldi táplálékpiramis csúcsán,

csakúgy, mint százmillió évvel később élt kortársa, a Tyrranosaurus, vagyis a zsarnokgyík.

T. rex Gallimimusokat üldöz egy komputergrafikán Forrás: AFP/SPL

Mivel mind a mai napig nem került elő teljes Megalosaurus csontváz,

komoly nehézséget okozott az állat megjelenésének rekonstruálása.

A 19. század derekán még úgy képzelték, hogy a Megalosaurus zömök, robosztus testalkatú, és négy lábon járó ragadozó lehetett. A később előkerült csigolyamaradványok izomtapadási helyei azonban bebizonyították, hogy ez az óriási ragadozó, más theropodákhoz hasonlóan két lábon járt.

A Megalosaurus és egy ember méretét összehasonlító grafika Forrás: Prehistoric-wildlife.com

Ennek további bizonyítéka, az Angliában felfedezett megkövesedett lábnyomsor.

Megjelenése leginkább késői rokonáéhoz, a T. rexhez lehetett hasonló.

Az állkapcsaiban ülő kúpos, hegyes fogak kétséget sem hagynak a felől, hogy a Megalosaurus aktív ragadozó volt, amely nagytestű növényevő kortársaira vadászott, és valószínűleg, a dögevést sem vetette meg.

Megalosaurus csontvázrekonstrukciója a Liverpooli Múzeumban Forrás: Wikimedia Commons

A Megalosaurus maradványai kizárólag Európa területéről ismertek, eddig csak Angliában, Franciaországban és Portugáliában kerültek elő a késői jura időszak rettegett ragadozójának fosszíliái.