Szegeden 2015 ősze óta gondoznak alpesi mormotákat. A tarvarjakkal közös bemutatójukban - természetes élőhelyükhöz hasonlóan - a rágcsálók kiterjedt földalatti járatrendszerben ástak. Így
a gondozók csak akkor vették észre a kölyköket, amikor már elég nagyra nőttek, hogy kimásszanak a szabadba.
Bár még elég félénkek, a szerencsésebb, vagy inkább türelmesebb látogatók megleshetik a mormotacsaládot, ahogy az üregeiket óvatosan elhagyva gyűjtik a táplálékot.
Tavaly egy mormotakölyök született, az volt az első alkalom, hogy Magyarországon sikerült szaporítani a mókusfélék közé tartozó rágcsálókat.
Az alpesi mormota az európai magashegységek lakója, élőhelye a Pireneusoktól a Keleti-Kárpátokig elterjedt. Az Alpokban most is szép számmal élnek, a Magas-Tátrában élő alfaja azonban védelmet élvez. Romániában a visszatelepítésével próbálkoznak, a jelek szerint sikerrel, csakúgy, mint a Pireneusokban. Viszonylag nagy méretűek, kifejlett egyedei akár 8 kilogramm súlyúak és 70 centiméter hosszúak is lehetnek.
Szemben a medvékkel, a mormoták valódi téli álmot alszanak, szívverésük és lélegzésük teljesen lelassul, testhőmérsékletük lecsökken, a lehető legkevesebb energiát használják fel. A Szegedi Vadasparkban sincs ez másként, itt is így vészelik át a telet. A természetben a mormoták főleg az alpesi legelők növényeivel, többek között fűvel is táplálkoznak, de ezen kívül magokat és ízeltlábúakat is szívesen fogyasztanak. A kicsinyeik tavasszal születnek meg, hogy legyen idejük a következő télre felnőni és elég zsírt raktározniuk.