Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
A névadással a szakemberek a Chicagói Egyetem kutatója, Eugene Parker előtt tisztelegnek, aki a napszél 1958-as felfedezésével tette nevét halhatatlanná – olvasható a Space.com csillagászati portálon. A napszél a Nap koronájából távozó, többségében protonokból és elektronokból álló részecskeáram, melynek sebessége elérheti a kétmillió kilométer per órát.
A NASA nagyjából 20 missziót nevezett el személyekről, közülük a leghíresebb a Hubble Űrteleszkóp által végzet kutatómunka. Szerencsére a korábbi példáktól eltérően a 89 éves Parker megélhette a mostani bejelentést.
Hatalmas megtiszteltetés számomra, hogy része lehetek ennek a hősies tudományos űrküldetésnek"
– nyilatkozta Parker az eseménnyel kapcsolatos sajtótájékoztatón.
A napkutató szonda ára 1,5 milliárd dollárt kóstál, és ha minden a terveknek megfelelően alakul, 2018. július 31-én bocsájtják fel egy Delta IV Heavy hordozórakétával a Kennedy Űrközpontból.
Az elkövetkezendő hét évben az űreszköz 24 közelrepülést hajt végre a Napnál, ezek során előfordul, hogy 6,2 millió kilométerre közelíti meg annak felszínét. Ez messze a Merkúr pályáján belüli régió és hétszer közelebbi tartomány, mint amit a legutóbbi napszonda elért.
A Parker űrszonda egy olyan térséget fog meglátogatni, ami minden szempontból „pokoli környék". Az alig három méter hosszú szerkezetnek akár 1370 Celsius fokos forróságot, valamint a földinél 475-ször nagyobb napsugárzást is ki kell bírnia munkája során.
Éppen ezért a küldetés irányítói a Naphoz közeledve bevonják a Parker űrszonda napelem paneljeit, majd a központi csillagtól távolodva ismét kibontják azokat, hogy az energiaszint és a hőmérséklet ne ingadozzon túlságosan. Mindemellett az űreszközt egy 2,3 méter széles és 11,4 centiméter vastag hőpajzzsal is felvértezik, amelyet korszerű széntartalmú anyagból készítenek.
A pajzs lehetővé teszi, hogy az űrszonda négy tudományos műszere szobahőmérsékleten üzemelhessen.
Ezek a készülékek többek között mérni fogják csillagunk elektromos és mágneses mezejét, fényképezni fogják a Nap szerkezetét és tanulmányozni fogják a napszelet.
Ha minden megfelelően alakul, a Parker-napszonda két kulcskérdés megválaszolását segítheti elő: az egyik, hogy miként gyorsul fel a napszél, a másik, hogy a Nap külső atmoszférája, vagyis a korona, miért forróbb a napfelszínnél (előbbi 1,7 millió Celsius-fok, utóbbi viszont mindössze 5500 fokos).
A rejtélyeket kizárólag a Nap közelebbi, alaposabb vizsgálata oldhatja meg, az eredmények azonban nem csak egy szűk tudományos közösség számára lehetnek értékesek. Az amerikai Nemzeti Tudományos Akadémia egy korábbi tanulmánya szerint egy váratlan, nagyerejű szoláris esemény
csak az Egyesült Államoknak akár 2 billió dolláros kárt is okozhat,
ráadásul a teljes keleti part egy évig áram nélkül maradhat. A NASA illetékesei szerint a Parker-napszonda munkája elengedhetetlen ahhoz, hogy a korona rejtélyét a tudósok megfejtsék és az egyre inkább a technológián alapuló társadalmat megvédjék az űridőjárás káros hatásaitól.
Érdekesség, hogy a szonda egy chipet is visz magával, ami Eugene Parker fényképei mellett a híres 1958-as napszéllel kapcsolatos tanulmányt is tartalmazza.
