A naptárak régi neve volt a csízió amelyek latinul íródtak. Ezek a névnap, napkelte, holdkelte időpontján kívül sok minden más hasznos, érdekes információt is tartalmaztak,
így például mezőgazdasági tanácsokat, csillagászati ismereteket, történelmi anekdotákat,
és aki ezeket olvasta, tudta, az a kortársak szemében sok tudománnyal rendelkezett, azaz "értette a csíziót". A középkorban az írás-olvasás tudománya egyébként is csak a főurak és az egyházi személyek privilégiuma volt.
A kalendárium naptárrészének első, az év kezdetét jelölő lapjára nagy betűkkel az volt rányomtatva, hogy „CISIO CHRISTI", vagyis Krisztus körülmetélése.
Ezzel jelölték az újév első napját.
Az ószövetségi hagyomány szerint a fiúgyermeket az előestétől számított nyolcadik napon metélték körül, felvéve ezzel Ábrahám közösségébe, az Úr és Ábrahám próféta között létrejött szövetségbe, ahogy a Biblia írja: „Nyolcnapos korában körűlmetéltessék nálatok minden férfigyermek nemzedékeiteknél..."(Mózes I. könyve, 17.)
Tehát az új korszak, a keresztény időszámítás első napja, ami Jézus megszületésével indul, mégsem az ő születése, hanem körülmetélése napjával kezdődik. Az ókor végén, amikor a Római Birodalomban már a kereszténység volt a hivatalos államvallás, az újév első napját eredetileg még „Circumcisio Christi"-ként emlegették,
de a középkorban a köznapi nyelvben ez cisio-ra rövidült,
megtartva eredeti jelentését.
Mivel Magyarországon a korai középkorban sokáig olasz papok látták el a hívek lelki gondozását, ők pedig a cisio-t „csíziónak, - nem pedig ahogy a latinok „cizió"-nak - ejtették, ezért ez a fajta kiejtés terjedt el a magyaroknál is.
A keresztények időszámításának kezdete Krisztus születésének napja.
Bár a naptári év január 1-gyel kezdődik, Jézus nem január 1-én jött a világra,
hanem a kanonizált hagyomány szerint hét nappal korábban, december 25-én.
Hogy mégis miért december 24-én este kezdődik az ünnep,
ennek oka a zsidó hagyományokban keresendő,
mivel Jézus is zsidó származású volt. A zsidó vallás szerint az ünnepek az előtte való nap estéjén kezdődnek meg, akkor, amikor az égen kigyúlnak a csillagok.
Tehát a születésnapos ünnepeltet a születésnap előtti este köszöntik. A zsidóknál egy nap napnyugtától napnyugtáig tart. Ebből származik az a hagyomány, hogy húsvétkor a szombat esti körmenet után el lehet költeni a húsvéti vacsorát, mert akkor már vasárnap van, a feltámadás napja.
Bár a köztudatban az él, hogy Krisztus 33 évet élt, valójában nem így van. A Jézus születésétől való időszámítás a 6. századtól vált hivatalossá. Ebben az időben a hagyomány szerint úgy számítottak, hogy mivel Krisztus 33 évet élt, vissza kell számolni 33-at és az lesz a kezdet.
Azonban az Újtestamentumból tudjuk, hogy Krisztus a Heródes-féle csecsemőgyilkosság idején született meg,
a családja ezért is menekült Egyiptom földjére. Heródes szörnyű tette pedig Kr. e. 4.-ben volt, ez hiteles történelmi ténynek tekinthető, amelyet korabeli krónikákból és tudósításokból ismerünk. Vagyis Krisztus ténylegesen Krisztus előtt 4-ben született, és 37 évet élt.