Váratlan felfedezést tett a Bakonyban fekvő iharkúti lelőhelyen az ELTE Dinoszaurusz Kutatócsoportja: az impozáns és népszerű dinoszauruszcsoport, a Sauropodák egy fogát találták meg.
A lelet a 145,5 millió évtől 65,5 millió évvel ezelőttig tartó kréta időszak egy olyan 22 millió éves periódusából származik, amelyből eddig még nem találtak bizonyítható Sauropoda fosszíliákat Európában – írják Ősi Attila és kollégái a Scientific Reports folyóiratban megjelent cikkükben.
Nem véletlen, hogy ezt a kritikus időszakot „Sauropoda hiátus" néven is emlegetik a paleontológusok, hiszen csak néhány lábnyomra bukkantak Olaszország és Horvátország partjainál; fosszilis csontok egyáltalán nem voltak ismertek mindeddig.
A Sauropodák a valaha élt, legnagyobb szárazföldi állatok voltak.
Még a legkisebb példányaik is öt-hat méteresre nőttek,
a legnagyobbak feje pedig akár tizenkét méterrel magasodott a föld fölé. Testhosszuk a mai kék bálnáéval vetekszik, ezek az állatok azonban a szárazföldön éltek.
Méretes, robosztus végtagjaiknak köszönhetően könnyen leküzdötték a nagyobb távolságokat, és feltehetően a kicsinyeiket körbefogva nagyobb csordákban vándorolhattak a kréta időszak ligetes pusztaságaiban. Néhány Sauropoda faj testtömege elérte akár a 60-80 tonnát is.
Hosszú nyakú és hosszú farkú dinoszauruszokról van szó,
melyek közül néhány faj páncélelemekkel is rendelkezett. A legismertebb Sauropodák az Apatosaurus, a Brachiosaurus, a Diplodocus vagy a törpenövésű erdélyi Magyarosaurus nemzetséghez tartozó fajok voltak.
A paleontológusok bizonyítékok híján sokáig úgy vélték, hogy a Sauropodák a kréta időszak közepén, mintegy 95 millió évvel ezelőtt eltűntek Európa szigetvilágából és csak valamikor 75 millió éve népesítették be újra a kontinenst.
Ám az Olasz- és Horvátországban felfedezett lábnyomok már sejtették, hogy ez a hipotézis nem helytálló.
Csupán a lábnyomok megléte azonban nem elegendő bizonyíték a Sauropodák tartós jelenlétére,
mivel a nyomfosszíliák akár azt is jelenthetik, hogy az állatok rövid ideig éltek ebben a régióban, vagy éppen csak átvonultak az akkori világnak ezen a területén. A kutatások ezért is folytatódtak tovább.
Az Iharkúton most megtalált lelet azért számít rendkívüli jelentőségűnek, mert azt bizonyítja, hogy ebben a mintegy 22 millió éves „űrben"
bizony ilyen dinoszauruszok is taposták az európai szárazföldeket.
„Mi is meglepődtünk, amikor Kalmár Réka kolléganőm kivette a sok meghatározhatatlan leletnek gondolt fosszília közül ezt a kissé törött fogat" – tájékoztatott Ősi Attila, az ELTE Őslénytani Tanszékének docense, a kutatócsoport vezetője.
– „Ezt a rendkívül fontos és nemzetközileg is meghatározó leletet azóta publikáltuk. Ez, mondhatni, egy rendkívül érdekes és furcsa történet, hiszen csupán egyetlen, töredékes fogról van szó, ami azonban elég sok mindent megváltoztathat."
„A Sauropoda dinoszauruszok eddigi előfordulásai és anatómiai tulajdonságaik alapján úgy véljük, hogy ezek a dinoszauruszok döntően a szárazabb, nyíltabb, belső területeket szerették. A jelenlegi ökológiai rekonstrukciós vizsgálatok legalábbis erre utalnak" – tette hozzá a szakember.
Ebből a bizonyos 22 millió éves „hiátusból" azonban Európa-szerte alig van olyan üledékes kőzet, amely ilyen környezetben rakódott volna le.
Ez a magyarázata annak, hogy miért bukkantak a kutatók eddig ilyen kevés fosszíliára Iharkút területén,
bár szárazföldi, tavi, folyóvízi üledékek rakódtak le, még sem lehetett ez a vidék egykoron a Sauropodák kedvenc élettere. Erre utal többek között, hogy ezeknek a nagy testű állatoknak 17 év alatt eddig csupán egyetlen foga került elő.
„Körülbelül 85 millió évvel ezelőtt járunk, amikor ez a lelet belekerül a bakonyi üledékbe" – mondja Ősi Attila. „Mintegy 8-10 millió évre rá már vannak Sauropoda leletek például Nyugat-Európából, majd később Erdélyből. De ebből az időszakból ez az első"- értékeli a fosszília jelentőségét a kutató. A fogból számos információ olvasható ki.
Az összehasonlító vizsgálatok azt mutatják, hogy az erdélyi Magyarosaurus dacus fogai például egészen más jellegűek: hosszúak, egyenesek, szögszerűek voltak. Az Iharkúton megtalált fog azonban ennél sokkal bonyolultabb szerkezetű, teljesen másképp néz ki,
apró, ám fontos eltéréseket láthatunk rajta.
A kutatók ezért azt feltételezik, hogy a foglelet talán a Sauropodák egy ősibb csoportjának nyomát őrzi.
Európa szigetvilág volt akkoriban, és mi az egyik sziget egyik lakójának fogát találtuk meg"
– mondta a paleontológus. – „Úgy véljük, hogy ezek a dinoszauruszok jóval primitívebbek voltak, mint azok a Sauropodák, amelyek maradványait Európa-szerte fiatalabb rétegekből ismerik.
A fog a Sauropodák egy korai csoportjának fogaival mutat hasonlóságot.
Feltételezzük, hogy e primitívebb Sauropodák Európa egyes szigetein hosszabb ideig elszigetelten léteztek "- fűzi hozzá Ősi Attila.
Az ELTE Dinoszaurusz Kutatócsoportja 2000 óta kutat őshüllők csontjai után, amikor is hosszas előzetes információgyűjtés után figyeltek fel a felső-kréta korú, körülbelül 85 millió éves, az úgynevezett santoni korból származó folyóvízi üledékekre a Bakonyban található Iharkúton.
Erről a helyről származnak többek között Magyarország első dinoszaurusz csontmaradványai is. Az első leleteket újabbak követték, és már 2001-től rendszeres, több hetes, 15-20 főből álló kutatótáborokat szerveztek.
A nyaranként folyamatosan kutató expedíciót több neves hazai tudományos műhely,illetve kormányzati szerv, így a Magyar Természettudományi Múzeum, a Magyar Tudományos Akadémia Lendület Programja a Nemzeti Kutatási és Fejlesztési Innovációs Hivatal, valamint a Magyar Bányászati és Földtani Szolgálat is támogatja.
Az elmúlt bő másfél évtizedben összefüggő csontvázak és több mint 60 ezer önálló csontmaradvány illetve fog került elő.
A begyűjtött leletek elemzése alapján halak, kétéltűek, gyíkok, teknősök, krokodilok, dinoszauruszok, és madarak maradványait sikerült eddig azonosítani.
Az elmúlt 17 évben az iharkúti lelőhelyen közel 600 négyzetméternyi területet tártak fel,
amit az idei, hamarosan kezdődő ásatásokon további 45 négyzetméterrel bővítenek. Egy-egy szezon alatt a csoport 27 tagja kutatja a kijelölt részeket, ahonnan átlag kilencszáz körüli csontmaradvány kerül elő.
A 2000-ben felfedezett iharkúti ősgerinces lelőhely hazai és nemzetközi szinten is egyedülálló; európai viszonylatban komoly és jelentős felfedezések történtek itt.
E szívós munkával elvégzett felfedezések nagyban elősegítik az adott földtörténeti korban élt, részben vízi, részben szárazföldi gerinces élővilág jobb megismerését, és evolúciós történetük pontosabb rekonstrukcióját.
Az idei év egyik nagy kérdése, hogy találnak-e további fosszíliákat a tavaly előkerült páncélos dinoszaurusz csontvázmaradványához kapcsolódva. Másrészt, a kutatók szeretnék jobban megismerni azokat a fajokat, amelyeket csupán egy-egy csont alapján azonosítottak be a területen.
Ma már a nagyközönség számára is lehetséges a kutatások megtekintése: az iharkúti lelőhely idén júliusban három nyílt napon (július 19., 22., 28), előzetes regisztrációt követően (magyardinoszaurusz.hu) látogatható.
Az ELTE Dinoszaurusz Kutatócsoportja azonban nem csak Iharkúton fürkészi a múlt élővilágát. A napokban fejezték be az idei két hetes kutatómunkát egy másik helyszínen, Villány határában. Itt ötödik éve folynak a feltárások, és most egy rendkívül értékes, fontos lelet került elő a kőzetekből.
Ez a lelőhely merőben más, mint Iharkút:
az itteni leletek a jóval korábbi triász időszakból származó, 238 millió éves tengeri üledékes kőzetekből előkerült fosszíliák.
Sajnos, a villányi leletek nagyon törékenyek, nehéz őket rögzíteni és ragasztani,
ezért kimentésük lassú és aprólékos munkát kíván. A csontmaradványok az egykor élt állatok szétesett csontvázának darabjai, melyek az egykori, meleg, trópusi sekélytenger aljzatán szétszóródtak.
Ráadásul a tengeri hüllőcsontok mellett szárazföldi gerinces állatokhoz köthető leletek is előkerültek, amelyek egy olyan földtörténeti korból származnak, amikor az első dinoszauruszok vagy repülő hüllők megjelentek. A leletek talán új információkat nyújtanak ezeknek az állatoknak a korai történetéről.
Az idei év nagy szenzációja a villányi ásatások során előkerült négy-öt méteres egykori tengeri ragadozó hüllő,
egy Nothosauria-féle közel félméteres alsó állkapcsa. A paleontológusok emellett olyan koponyaelemet találtak, - benne hatalmas, lapos őrlőfogakkal -, amely egy törőfogú tengeri hüllő maradványa,. Ezek az állatok a Bakonyból ismert kavicsfogú álteknős (Placochelys) közeli rokonai voltak. Továbbá egy nagyon bizarr állat, a Tanystropheus megnyúlt nyaki csigolyái is előkerültek. A hazai középhegységeink még rengeteg felfedezésre váró őslénytani csodát rejthetnek.