A Stony Brook Egyetem szakembereinek új eredményei valószínűleg felszítják a tudományos vitát arról, hogy pontosan mikor és hol váltak el a kutyák vadon élő ősüktől, a farkastól - olvasható a Physorg tudományos-ismeretterjesztő hírportálon.
A tanulmány készítői DNS-vizsgálatokkal mutatták ki, hogy az ősi kutyák
nagyjából 40 ezer évvel ezelőtt váltak el a farkasoktól,
feltehetőleg az emberi jelenlét miatt, de azt nem tudták megmondani, hogy hol kezdődött a háziasítás.
A szakemberek szerint
nem az emberek kezdték megszelídíteni a farkasokat,
hanem azoknak közelítették meg a vadászó-gyűjtögető népeket, hogy megszerezzék az ételmaradékokat. "Ebben pedig a szelídebb, kevésbé agresszív farkasok bizonyultak a legsikeresebbnek" - magyarázták a kutatók, hozzátéve, hogy ezek az állatok nagyobb valószínűséggel barátkoztak össze az emberekkel. Ezek a kutyák a kóbor ebekhez hasonlítottak.
Körülbelül 20 ezer évvel ezelőtt az ősi kutyák földrajzilag kettéváltak: egyik alcsoportjuk Kelet-Ázsiában, a másik Európában, Közép- és Dél-Ázsiában, valamint Afrikában kezdett terjedni. "Hétezer évvel ezelőtt a kutyák szinte már mindenhol jelen voltak, beleértve Észak-Amerikát is" - mondta Krishna Veeramah, a tanulmány társszerzője, hozzátéve, hogy az
európai kutyáktól származik a ma élő modern kutyafajták többsége.
A kutatók németországi kutyafosszíliák elemzésére alapozták eredményeiket. A 7000 és 4700 éves leletekből nyert DNS-mintákat összevetették a modern kutyáktól vett mintákkal. A megkövesedett maradványok a neolit korból származnak.