Közösek a kutya és az ember túlzott barátságosságának okai

Vágólapra másolva!

Közös genetikai gyökerei vannak az ember és a kutya túlzott barátságosságának - derítették ki az amerikai Princeton Egyetem kutatói.

MTI

Vágólapra másolva!

evolúció genetika kutatás háziasítás gén kutya Williams-szindróma

Williams-szindróma és a kutyák barátságossága

Kutyák és farkasok genetikai jellemzőinek és viselkedési mintáinak vizsgálatával az amerikai kutatók fontos genetikai tényezőt fedeztek fel, amely a kutyák barátságos viselkedését magyarázza, ugyanez a gén játszik szerepet egy ritka rendellenességben, a Williams-szindrómában.

A Williams-szindrómás emberek jellegzetes arckarakterrel rendelkeznek Forrás: E. A. Nikitina, A. V. Medvedeva, G. A. Zakharov, and E. V. Savvateeva-Popova, 2014 Park-media Ltd

A betegség által érintett emberek túlságosan nyitott személyiségek,

igen barátságos lények, akiknek jellegzetessége a manószerű arc, a széles homlok, a lapos orca, széles ajkak, kicsi fogak. A szindróma szív-és érrendszeri, veseműködési és anyagcserezavarokat okoz. A Williams-szindrómások többségének hiányzik bizonyos genetikai anyaga az egyik 7. kromoszómán, köztük az a gén, amelyik az elasztin nevű fehérjét kódolja.

A kutyák és a Williams-szindrómások közötti kapcsolat első jeleire 2010-ben figyelt fel Bridgett von Holdt

és kutatócsoportja, amikor 226 farkast és 912 kutyát vizsgáltak, kutatva azokat a kutyákra jellemző genetikai jellegzetességeket, amelyek a háziasítás során alakulhattak ki.

Hasonló genomszakasz az embernél és a kutyáknál

Egy gént, a WBSCR17 jelűt találták fontosnak a kutyák evolúciójában. A genom ezen szakasza hasonló a kutyáknál és az embereknél, emberi verziója annak a szekvenciának a közelében található, amely hiányzik a Williams-szindrómások esetében.

Új tanulmányukban vonHoldt és kollégái megvizsgálták a WBSCR17 gén térségét, és tesztelték 18 kutya, valamint 10 ember által felnevelt farkas barátságosságát.

Várakozásaik alapján a farkasok kevesebb időt töltöttek az emberek közelében,

de keményen megdolgoztak azért, hogy megoldjanak egy puzzle-t függetlenül attól, volt-e ember a közelükben. Velük ellentétben a kutyákat jobban érdekelte az ember a puzzle-nél, amellyel csak akkor foglalkoztak, ha magukra hagyták őket.

Amikor a kutatók elemezték 16 kutya és nyolc farkas génkészletét, a magatartásbeli különbségek három génvariációhoz kötődtek

- a WBSCR17-hez és két másikhoz, amelyek a kutyák esetében azonos a Williams-szindrómások hibás génrégiójával.

Meglepően nagy a szerepe három génnek

Miközben az olyan személyiségi jegyeket, mint a barátságosságot valószínűleg több száz vagy ezer gén formálja,

ez a három gén meglepően nagy szerepet játszik a szociális magatartás alakításában.

Néhány ilyen génvariáns magyarázatot adhat a hatalmas magatartásbeli különbségekre - idézte vonHoldtot az Inside Science tudományos-ismeretterjesztő hírportál.

Amikor a kutatók megvizsgáltak ezt a három gént 13 kutyafajtához tartozó 201 kutyában, hasonló genetikai mintázatokat találtak a hagyományosan barátságosnak tartott fajtáknál, valamint az általában tartózkodónak tartott fajtáknál. A két másik gén, a GTF2I és a GTF2IRD1 jelűt korábban már összekötötték a szociális magatartással egerek, valamint a Williams-szindrómások esetében.

2009-ben Uta Francke és kollégái a kaliforniai Stanford Egyetemen kimutatták, hogy azok az egerek, amelyeknek hiányzott ez a génszakaszuk, szokatlanul barátságosak voltak.