A kómájuktól zavarosan látták eddig az üstökösöket a csillagászok

A Giotto felvétele az üstökösmagról

Az eddig hittnél sokkal gyakoribbak az univerzumban azok a nagy üstökösök, amelyek több mint 200 év alatt kerülik meg a Napot - olvasható az amerikai űrkutatási hivatal friss tanulmányában.

A NASA széles látószögű infravörös felfedező műholdja, a WISE megfigyelései alapján a kutatók megállapították, hogy a hosszú keringési idejű, vagyis hosszúperiódusú, legalább egy kilométer átmérőjű üstökösök száma hétszer nagyobb, mint azt korábban feltételezték.

"Mivel idejük nagy részét a Naprendszer tőlünk távol eső részén töltik, sok hosszúperiódusú üstökös egy emberöltő alatt egyszer sem közelíti meg a Napot" - olvasható a NASA közleményében.

Az üstökösök a Nap körül általában elnyújtott pályán keringő égitestek, amelyeknek a Nap közelébe érve kómája (az üstökösmag körül ködszerű gázfelhő) és csóvája fejlődik. Mindkét jelenség legfőbb oka az üstökösmagot érő napsugárzás. Maguk az üstökösmagok lazán összekapcsolódó jégből, porból és szikladarabokból állnak, méretük néhány kilométertől néhány tíz kilométerig terjed.

A Giotto felvétele a Halley-üstökös magjáról Forrás: ESA

"Azok az üstökösök, amelyek az Oort-felhőből, a Naptól mintegy 300 milliárd kilométerre lévő üstököszónából érkeznek, több ezer vagy akár több millió éves periódussal is rendelkezhetnek" - írják.

Az, hogy a korábban hittnél jóval több hosszúperiódusú üstökös létezik, arra utalhat, hogy közülük sok valószínűleg bolygóknak csapódott és a Naprendszer külső régióiból jeges anyagokat szállított a felszínükre.

Az Astronomical Journal című szaklapban megjelent tanulmány szerint a hosszúperiódusú üstökösök magjának mérete mintegy 2,1 kilométer, nagyjából kétszerese a Jupiter család üstököseinek (JFC), amelyek keringési pályáját a Jupiter gravitációja alakítja és amelyek periódusa kevesebb, mint húsz év.

Üstökös egy távoli csillaggal Forrás: Amanda Smith, University of Cambridge

Az eredmények megerősítették azt az elméletet, amely szerint azok az üstökösök, amelyek gyakrabban haladnak el a Nap előtt, általában kisebbek, mint azok, amelyek több időt töltenek a Naptól távolabbi régiókban. Ez azért van, mert a Jupiter család üstökösei nagyobb hőhatásnak vannak kitéve, ennek hatására szublimálódnak olyan illékony anyagok, mint a víz, amelyek más anyagokat is magukkal visznek az üstökös felszínéről - írja a NASA.

Korábban a csillagászoknak nem volt lehetőségük arra, hogy megmérjék a hosszúperiódusú üstökösök méretét, mert kómájuk zavarossá tette a felvételeket és elhomályosította a magot.

A WISE használatával azonban megmutatkozott a kóma infravörös fénye, a kutatók így el tudták különíteni azt az üstökös többi részétől és megbecsülhették az üstökös magjának méretét.

Az adatok a WISE 2010-es megfigyeléseiből származnak, amikor a műhold 95 JFC üstököst és 56 hosszúperiódusú üstököst vizsgált meg.