Hatalmas katasztrófa előfutára lehet a leszakadó óriásjéghegy

Az Antarktisz gleccserei közül egyre nagyobb jégtáblák azakdnak az óceánba

Minden eddiginél nagyobb jégtömb készül leválni a nyugat-antarktiszi jégmezőről – derült ki a szerdán nyilvánosságra hozott műholdképekből. A jéghegy önmagában nem okoz globális tengerszint emelkedést ám egy sokkal nagyobb problémát idézhet elő.

A Larsen C selfjégről leváló darab valószínűleg minden idők legnagyobb jéghegyévé válik – írja a Phys.org az Európai Űrügynökség (ESA) közleménye alapján. Kiterjedése még Pest megyéét is meghaladja, összesen 6600 négyzetkilométer. A jéghegy víz alatti része elérheti a 210 métert is.

A selfjégen látható repedés most 200 kilométer hosszú és

mindössze 5 kilométer

kell ahhoz, hogy a gigászi jégdarab leváljon a kontinensről. A jéghegyek Antarktiszról történő leszakadása nem számít ritka eseménynek, ám ekkora darab terület még sosem „önállósodott”, ami egyértelműen veszélyt jelent a helyi tengeri közlekedésre.

A tudósok folyamatosan nyomon követik a helyzetet, a jéghegy előre láthatólag néhány hónapon belül szakad le az Antarktiszról.

Forrás: NASA/Reeve Jolliffe

Mindent magával ránthat a Larsen C szétesése

A selfjég a parti síkságról a tengerbe belenyúló jégtömeg. A Larsen C számít a negyedik legnagyobb ilyen képződménynek.

A leválással összterületének több mint 10 százalékát elveszti.

A masszív jégtömeg a víz felszínén fog úszni és önmagában nem fogja drámai mértékben megemelni a tengerek vízszintjét, ha elolvad.

A Larsen C szétesése egy másfajta problémát idézhet elő, a folyamat ugyanis az addig biztonságban levő szárazföldi jeget szolgáltatja ki veszélynek. Miután a szárazföldi jég szintén megolvad, egyszerűen az is beleomlik a tengerbe.

Ha ez megtörténik a globális tengerszint 10 centiméterrel is megemelkedhet, állítják a kutatók.

A selfjegek szétesése természetes folyamat ám normál körülmények között csak elképesztően lassan játszódik le. A procedúrát a globális felmelegedés alaposan felgyorsítja: a melegedő víz alulról, az enyhébb levegő felülről gyengíti a selfjeget.

A Larsen A selfjege 1995 januárjában esett szét, a Larsen B hét évvel később jutott ugyanerre a sorsra. A Larsen C-t most az ESA Copernicus és CryoSat nevű műholdjai figyelik.