A dunaújvárosi Intercisa Múzeum és a ráckevei Árpád Múzeum együttműködésében tavaly egy több mint 10 000 négyzetméteres kiterjedésű víz alatti építményrendszert dokumentáltak víz alatti régészeti módszerrel. Akkor két darab, a római császárkorból származó feliratos kőemlék töredéke is a felszínre került.
A rejtélyes objektum több, egymással párhuzamos „platform" soraiból áll, amelyek korát és rendeltetését a július 17-től kezdődő víz alatti ásatáson tervezik víz alatti régészek és búvársegítőik tisztázni. A régész csapatot Dr. Tóth J. Attila magyar búvárrégészen kívül a francia Annie Dumont is erősíti, aki a folyami régészeti kutatások egyik központi alakja.
A felderítő merüléseket és az ásatást nehezíti a folyó erős sodrása és a korlátozott látótávolság, ezért a régészek dunaújvárosi ipari búvárok segítségét kérték, akik biztonságos felszerelésekkel, úszópontonnal segítik a munkát.
A tervek szerint az egyik kő-fa szerkezet mellett fognak leásni, és famintát vesznek kormeghatározáshoz, valamint felmérik az építmény technikai részleteit, illetve leleteket gyűjtenek használati idejéből.
A helyszín azért különleges, mivel ebben a térségben tartják számon Szent Pantaleon kolostorát, amely egykor a Duna felrobbantott, elkotort szigetén állt (erről kapta nevét Pentele, Dunaújváros egyik elődje). A legendás, bizánci kapcsolatú Árpád-kori kolostorról alig rendelkezünk adatokkal. A térségben a Római Birodalom határvédelmi rendszere, a limes húzódott. A most kiemelt, részben újrahasznosított ókori kövek származhatnak egy római építményből, de nem zárható ki, hogy később (például a középkorban), az ókori kövek felhasználásával építkeztek.
Az elmúlt héten előkerült leletek közül érdemes kiemelni egy felirattöredéket, egy sírdombormű íves záródású töredékét, egy kő oszlopbázist, valamint egy vésett lyukkal ellátott követ, amely egy kisebb kőhorgony lehetett (ez a tárgytípus kevéssé ismert a térségből).
A kutatásokat Dunaújváros Önkormányzata 10 millió forinttal támogatja.