A Burgos városának közelében, a La Pedraja nevű hegyen található tömegsírba 1936 júliusa és novembere között temették a környéken elfogott, majd kivégzett köztársaságpártiakat Franco tábornok katonái. Mind a 104 áldozatot tarkón lőtték. Közülük 16 embert sikerült azonosítani.
Több áldozat földi maradványát egyedülálló módon konzerválta a természet, az elmúlt években fokozatosan feltárt tömegsírban lévő koponyák közül 45-ben az agy épen maradt, nem bomlott le.
A polgárháború a baloldali második spanyol köztársasági kormány elleni katonai zendüléssel kezdődött el,
1936. július 17-én, amely csak részben volt sikeres.
Miután a lázadó jobboldali katonáknak nem sikerült eltávolítaniuk a kormányt, a mélyen megosztott ország súlyos polgárháborús konfliktus színterévé vált. A baloldali kormányt a Szovjetunió, míg a Francisco Franco tábornok vezette nacionalistákat a náci Németország támogatta hadianyaggal és „önkéntesekkel".
Az 1939.áprilisáig tartó véres konfliktusban mindkét oldal tömegesen követett el súlyos atrocitásokat.
Fernando Serrulla törvényszéki antropológus szerint a tömegsírból feltárt testrészek kiváló állapota azzal magyarázható, hogy a hegyen a talaj agyagos és igen savas. A kivégzések időszakában pedig szokatlanul hűvös és esős volt az időjárás a környéken.
A víz megakadályozta, hogy a rothadást okozó mikrobák elszaporodjanak a koponyában,
az agy pedig, mivel zsír található benne, "elszappanosodott", és eredeti mérete mintegy hatodára zsugorodott - részletezte a szakember, aki több mint 30 éves tudományos pályafutása során még sosem látott ilyet. A hullaviaszos átalakulásnak (adipocere) elsősorban környezeti előfeltételei vannak. A test zsírszöveteit a halál beállta után a különböző enzimek elkezdik lebontani., amelynek során glicerin, és szabad zsírsavak keletkeznek. Amennyiben az elhunyt teteme olyan talajba kerül, amelyben magas az alkáli-földfémek aránya, akkor a talajban található ionok a szabad zsírsavakkal szappant alkotnak.
A holttest ilyenkor sokáig megtartja eredeti struktúráját, a tetem anyaga pedig a viaszra emlékeztet. Nagy nedvességtartalmú talajban, és például a hideg vízben is kialakulhat a szaponifikáció.
A kutatók mikroszkóp alatt vizsgálva megállapították, hogy az agyak még mindig őrzik az idegi struktúrákat, és nyomuk van olyan, a halál előtti traumás sérüléseknek is, amelyek az áldozatok kínzására utalnak.
Az 1936 és 1939 közötti spanyol polgárháborúban több mint félmillió ember vesztette életét.
A spanyol szakemberek több mint kétezerre becsülik a polgárháborús tömegsírokat, amelyek közül idáig mintegy 300-at tártak fel, bennük körülbelül hétezer áldozat maradványaival.
Paul Preston brit történész a nacionalisták által kivégzettek számát 130 ezer fő körülire teszi, 1937 februárjában például
Málaga elfoglalása után egyetlen nap alatt 7000 embert lőttek agyon,
a sevillai mészárlásnak pedig egymagában 8000 áldozata volt. A baloldaliak vörös terrorja sem volt kevésbé kíméletlen, a köztársaságiak által kivégzettek számát 55 ezer fő körülire teszik a történészek.
A marxista, antiklerikális köztársasági kormány valóságos irtóhadjáratot folytatott a klérus ellen,
amelynek püspökök, papok, valamint szerzetesek és apácák ezrei estek áldozatául. A vörösök a boltok illetve kisüzemek tulajdonosait mint „kapitalistákat" agyonlőtték, ha csak a legkisebb gyanúja is felvetődött annak, hogy nem szimpatizálnak a rendszerrel.
A véres polgárháború 1939. április 1-én a nacionalisták győzelmével végződött.