Az Antares a Skorpió csillagkép legfényesebb csillaga, egy vörös óriás, amely Földünktől 554 fényévre található. A tizenhetedik legfényesebb csillag az éjszakai égbolton. Átmérője hétszázszor, tömege tizenkétszer nagyobb a Napénál. Az elméletek alapján az Antares életének korai szakaszában 15 naptömegű volt, ám élete során 3 naptömegnyi anyagot elveszített.
Dr. Keiichi Ohnaka csillagász az Európai Déli Obszervatórium (ESO) VLT (Very Large Telescope) távcsőrendszerének interferométerével megfigyelte a csillag atmoszférájában jelenlévő gáz mozgásait.
„Közel fél évszázada problémát jelent annak megértése, hogy miért veszítik el ilyen gyorsan tömegüket életük utolsó szakaszában az Antareshez hasonló csillagok" – mondta Ohnaka. A kérdés megválaszolásához a legújabb eredmények vihetnek közelebb. Ohnaka szerint a VLT az egyetlen olyan rendszer, amellyel közvetlenül mérni lehet a gáz mozgásait az Antares kiterjedt atmoszférájában. A következő feladat annak kiderítése, mi hajtja ezeket a turbulens áramlásokat.
A csillagászoknak első alkalommal sikerült egy idegen csillag atmoszférájának kétdimenziós sebességtérképét megalkotnia.
A kutatók a VLT három távcsövével és AMBER nevű interferometrikus berendezésével infravörös tartományban különböző képeket készítettek az Antares felszínéről. Az így kapott adatokat arra használták, hogy meghatározzák a légköri gáz sebességét a csillag különböző területein. Végül az egész égitestet tekintve határozták meg a gáz átlagsebességét.
„Azt találtuk, hogy a turbulens, alacsony sűrűségű gáz sokkal távolabb van a csillagtól, mint korábban becsültük" – írták a Nature magazinban megjelent tanulmány szerzői, akik szerint annyi biztos, hogy a mozgás nem a konvekció eredménye. Konvekciónak nevezzük az anyag nagymértékű mozgását, amely során energia szállítódik a csillagok magjától azok külső légköréig. Jelen esetben a gáz mozgásait valamilyen ismeretlen folyamat hajthatja, ennek kiderítéséhez a szakértők szerint további kutatásokra van szükség.