Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Egy nyári napon, este fél 8-tól gyülekeztek az olvasók a Toldi moziban. Pár perccel 8 előtt kinyílt a nagyterem ajtaja és elkezdődött
az első interaktív Origo cikk,
amelyben Kovács Noémivel, a régi bűnügyekkel foglalkozó riporterrel és beszélgetőtársaival is személyesen megismerkedhettek a téma iránt érdeklődők.
Nem csak az élő interjúkat hallgathatták meg, kérdéseket is feltehettek, de előbb megnézhették Schiffer Pál 1968-ban készült dokumentumfilmjét, amelyben
több gyilkos és az áldozatok rokonai közül is megszólaltak néhányan.
A film nem csak a Horthy-korszak megdöbbentő gyilkosságsorozatáról szólt. Azt is bemutatta, mekkora nyomorban éltek az emberek a hatvanas években a Hármas-Körös és a Tisza határolta háromszög területén.
A tiszazugiak akkori állapota nagyon hasonlított a húszas években ott élő felmenőik állapotára. Romos házaikban alig volt bútor. Egy ágy, egy asztal pár székkel, a gazdagabbaknál volt szekrény és mosdatókád is. A dokumentumfilmes kamerája megörökített
egy lovaskocsit, amit már csak a Szentlélek tartott össze.
Nagyréven állandó orvosi rendelő sem volt. Hetente érkezett a szomszédos faluból egy doktor. Olyankor mindig ott töltött egy napot, végigjárta azokat a házakat ahol kisbaba, beteg ember vagy magát ellátni képtelen, idős ember élt. Főtt étel nem sokszor került az asztalra. Ha igen, főleg krumplileves, krumplis tészta vagy paprikás krumpli.
A kamera segítségével bepillanthattunk egy olyan mélyszegénységben létező világ titkaiba, ahol valóban nagy problémát jelenthetett egy nem tervezett gyerek, vagy a válás gondolata.
A film után pár perc szünetet tartottak, hogy berendezhessék a színpadot a beszélgetéshez. Közben néhány vendég megosztotta velem a véleményét az interaktív cikkről.
Alapvetően mindenki jó ötletnek tartotta. Volt, aki egyenesen
a Döglött akták című sorozathoz hasonlította
Kovács Noémi ötletét, mondván, hogy kriminológiai szempontból is hasznos, hiszen ha egy korábbi bűncselekményhez hasonlót követnek el napjainkban, vissza lehet keresni, hogy mi volt a megoldás. Arra a kérdésre, hogyan viselkedtek volna a tiszazugi mérgezők helyett, már vegyes válaszok születtek.
Egészen biztosan nem, legalábbis arzénnal biztos nem öltem volna meg senkit
- válaszolta az egyik érdeklődő, mások haboztak. Az egyik olvasó azt mondta, nem igazán lehet összehasonlítani a mai Budapestet az 1920-as évekbeli Nagyrévvel.
Mivel az emberek többsége még sohasem vett részt hasonlóban, már nagyon várta a beszélgetést, hogy még többet megtudhasson az esetről. A beszélgetés moderátora Kovács Noémi, az Origo vezető újságírója, három vendége pedig Mátay Mónika történész, Makai Gábor klinikai szakpszichológus és Bezsenyi Tamás kriminalista volt.
Mátay Mónika, akinek Méregkeverők című tanulmánykötete ebben az évben jelent meg a gyilkosságsorozatról, már a beszélgetés elején leszögezte, hogy a tiszazugi asszonyok tettét mostanáig alig dokumentálta valaki. Mindössze egy-két szakmai cikk jelent meg a témában, ezért tartotta fontosnak, hogy egy alapos szakmai kiadvány elkészüljön.
A római kortól kezdve jegyeztek fel gyilkosságokat, amelyeket arzénnal végeztek, de csak Magyarországon volt ilyen mérvű arzénos mérgezés
- mondta a történész tanár, majd hozzátette, ez volt az oka annak, hogy kutatásba kezdtek az ELTE-n, különböző korú és tudású diákokkal. A másik oka az volt, hogy amikor megszületett az ötlet, éppen egy 1871-es francia gyilkosságról beszéltek, ahol a parasztok megöltek egy nemest, akit porosznak hittek.
Az akkori nemesek nem értették, hogy a felvilágosult országukban hogyan történhetett ilyesmi. A parasztok pedig azt nem fogták fel, hogy miért nem az ő hazafiasságukat ünneplik. Mátay szerint a tiszazugi eset abban hasonlít, hogy a felsőbb osztály itt sem tudta hova tenni, hogy erre miért volt szükség.
Azt a kérdést tették fel, hogyan történhet ez meg 1929-ben?
- magyarázza. Ekkor jutott eszébe, hogyha ezzel a kérdéssel akar foglalkozni, nem kell Franciaországig menni, elég, ha Nagyrévig eljut.
Szóba került, hogy akkoriban az volt a felfogás, hogy a pénz számolva, az asszony verve jó. A történész szerint egyáltalán nem játszhatott közre a kialakult társadalmi kultúra és a lelki háttér a történésekben, mert
az asszony és a gyerek megnevelése ugyanúgy jelen volt az arisztokrata családoknál is.
A lelki, érzelmi háttérrel kapcsolatban Makai Gábor pszichológusnak is volt pár gondolata.
Mi, pszichológusok, mindig azt keressük, hogy mi áll egy viselkedés hátterében, és mindig az egyént vizsgáljuk, nem a csoportot
- tisztázta.
A klinikai szakpszichológus azt boncolgatta, lehettek-e pszichopaták a gyilkosok a személyiségjegyek alapján, és arra a következtetésre jutott, hogy nem,
ennyi ember ugyanis nem lehet az.
Ugyanakkor szerinte a bába, aki az egészet kitalálta, lehet pszichopata. Ő így kiélhette azt a vágyát, hogy élet és halál ura. A többieknél pedig kollektív tudat alakulhatott ki,
ez azt jelenti, hogy nem kell egy helyen lenniük, de egyszerre megjelenik a közös gondolkodás és viselkedés
- magyarázta.
Egy ilyen csoport élére nem kell vezető. Maguktól is összetartanak és összezárnak, és nem beszélnek arról, mit csináltak. Ismét szóba került a bába, aki az arzénes mérgezések kirobbantója lehetett. A pszichológus nem varrt mindent a nyakába, hiszen a gyilkosok nagy részét nem is ismerte az asszony. Inkább a mélyszegénységet, azt a nyomort, bizonytalanságot emelte ki, amelyben az emberek éltek.
Makai Gábor szerint azzal, hogy
a bába a kezükbe adta ezt a patológiás megoldást,
ez vált belsővé, egyfajta értékrendszerré náluk, vagyis ebben találtak megoldást a problémáikra. Volt, aki a gyerekét ölte meg, más a férjét vagyis mindig azt, aki veszélyeztette az adott személy szükségletének kielégülését.
Ezeknél az embereknél fellazult a kontroll, a fékrendszer, és ezért akartak mindenkit megölni
- elemzett tovább Makai Gábor.
Rendben, megvolt ez a kollektív tudat, de ezt nem lehet mindenkire ráhúzni. Az eszköz, amivel öltek, az volt azonos, a motiváció lehet egyenként változó
- tette hozzá Mátay Mónika.
A tiszazugi vidék református volt, mégsem volt meg bennük az erkölcsi gát, amit a vallásnak meg kellett volna adnia. Hogy lehetséges ez?
Ha valaki vallásos, már csak attól is félhet, hogy nem jut a mennybe, ha viszont megöl valakit, a pokol vár rá
- mondta az Origo riportere.
Erre Mátay Mónika megjegyezte, hogy a könyvben egy lelkész is megszólalt, aki elárulta, hogy abban az időben, abban a térségben alig volt vallási élet, szinte nem is volt.
Nem voltak vallásos események, gyakorlatilag vezető, lelkipásztor nélkül maradt a térség, ez nagyban közrejátszhatott a gátlástalanság kialakulásában.
Ennek az ügynek tehát számtalan vetülete van és nem csak újságírók foglalkoztak vele, hanem politikusok is. Az egyikük a tiszazugi történetből építette fel a karrierjét. Bezsenyi Tamás kriminalista
Mezei Lajos kunszentmártoni férfi történetét kutatta,
aki a háborúból hazatérve jogászként helyezkedett el a helyi hierarchiában. Elindított egy ellenzéki hullámot. Legfőbb fegyvere egy olyan állami pénzből megépült híd volt, ami pont a tiszazugi települések felé vezetett. Mivel vámot kellett rajta fizetni, a tiszazugi kereskedők nem igazán jártak Kunszentmártonba, ami a helyieknek nagyon nem tetszett.
Mezei rájött, hogy a tiszazugi mérgezéseket nem szabad rátolni Tiszaföldvárra, az a jó, ha velük, Kunszentmártonnal hozzák őket szóba, mert akkor végre rájuk terelődik a figyelem"
- tette hozzá az NKE RTK Kriminalisztikai Intézetének tanársegédje.
1929-ben nem csak Magyarországot döbbentette meg a tömeges mérgezések ügye. Az egész világ megismerte Tiszazug nevét.
Találtam egy olyan ausztrál kis lapot, amiben nagyjából szó szerint ugyanaz jelent meg, mint a Kunszentmárton és vidékében
- mondta a történész.
Az angol nyelvű sajtóban is elég „nagyot szólt" a magyar mérgezés története, címlapon hozták az esetet képekkel együtt, az amerikaiak pedig igazi szaftos sztoriként tálalták, amerikai módra.
Külföldön, hogy szereztek erről tudomást? Olvasták a Kunszentmártoni lapot?"
- tette fel a kérdést azt Origo riportere. Mátay Mónika pedig megmagyarázta, hogy ilyenről szó sem volt. Magyarországra jöttek a külföldi tudósítók, a külföldi újságírók pedig összedolgoztak, és egymástól is szereztek információkat.
Bezsenyi Tamás egy németországi történetet idézett. 1875-ből, egy gyógyszerészt vádoltak meg azzal, hogy arzénnal megmérgezte a feleségét.
Életfogytiglani büntetést kapott, mert a holttestet mumifikálódott állapotban találták meg. Tizenöt év múlva derült ki, hogy a koporsó anyagát szolgáltató fából vonódott ki a csersav, aminek hasonló mumifikáló hatása van
- mondta.
Ugyanakkor ez sem volt mindig mérvadó bizonyíték, hiszen nem mindig adtak olyan sok mérget az áldozatoknak, hogy az szemmel is jól látszódjon haláluk után. Ilyen esetekben a csontokból kellett mintát venni, hogy
megnézhessék, milyen mélyen ivódott az arzén az áldozatok földi maradványaiba.
Amihez persze az is hozzátartozott, hogy a mintákat össze kellett vetni egy egészséges csonttal, úgyhogy mindet fel kellett küldeni Budapestre a vegyészeti intézetbe és az igazságügyi bonctani szakemberekhez, ami Bezsenyi Tamás szerint időbe telt.
Ennyi idő alatt, az ügyvédek simán leértek Tiszazugba, és elmondták a potenciális vádlottnak, hogy mit kellene mondaniuk a helyett, amit eddig mondtak
- mesélte a kriminológus mosolyogva.
A történész is egyetértett az ügyvédek szerepének fontosságával, és azt is megjegyezte, hogy a bába öngyilkosságával boldog-boldogtalan rákenhetett bármit: ő lett az abszolút bűnbak.
Ezek szerint, nem is volt nagy szerepe?
- kérdezte Kovács Noémi.
Mátay Mónika erre azt mondta, hogy a vallomások biztosan felnagyítják a dolgokat, de ettől függetlenül nagy szerepe volt, amit tényként kell kezelni. Azt is elárulta, hogy
a bába veje volt a halottkém, aki rendszeresen elfelejtett jelenteni,
vagy ha jelentett, akkor természetes halálnak állította be azokat az eseteket, ahol mérgezés történt. A bába lánya pedig magzatelhajtásokban jeleskedett.
A tiszazugi gyilkosságsorozat a művészeket is megihlette. Háy Gyula drámát írt róla. Mátay Mónika szerint nagyon kalandosan dolgozta fel, és valószínűleg volt benne egy kis személyes motiváció is, hiszen
Háy is egy hasonló kis faluban nőtt fel.
Nem sokkal azután, hogy kiderült, mi folyt Tiszazugban, Háy emigrált, 1929 nyarán viszont még Magyarországon élt. Abban mindenki egyetértett, hogy hallhatott és olvashatott is a méregkeverőkről. A drámát 1936-ban fejezte be Moszkvában.
Amikor Major Tamás 1945-ben átvette a Nemzeti Színházat, adott volt, hogy a Bánk bán mellett Háy drámája legyen a nyitó darab, aminek a címe Tiszazug lett, amit egy kommunista elveket tanító propaganda jellegű műként értelmeztek.
Az volt az üzenete, hogy itt vagyunk mi, kommunisták, megmutatjuk a magyarnak a fényes jövőt, hogy itt majd ez lesz
- foglalta össze Mátay Mónika.
A színdarab egyébként nagy sikert aratott és sok helyen színpadra állították.
1929-1931 között 12 tárgyalást tartottak és 28 embert állítottak bíróság elé, amelyből 26 nő volt. Összesen
162 gyilkosságot tudtak rájuk bizonyítani,
de ezek csupán azok az esetek voltak, amelyeknél az áldozatokban még találtak arzént. Óvatos becslések szerint
akár 300 embert is megmérgezhettek a méregkeverők.
Volt olyan, aki több embert is megölt. Hatan kaptak halálos ítéletet. Három asszonyt felakasztottak, egyet felmentettek, két asszony büntetését pedig életfogytiglanra változtatták.
Rajtuk kívül még 8 embernek kellett élete végéig börtönben maradnia, a többiek pedig 5-10 évet kaptak.
A bába öngyilkos lett, lúgot ivott, így őt már nem tudták felelősségre vonni.
Bár egyszer, még korábban, a rendőrök elé állt, bizonyítékok hiányában el kellett engedniük. A veje sem kapott büntetést. A bába lánya ellen viszont többször indult eljárás a magzatelhajtások miatt, de a mérgezések ügyében nem büntették meg, mert
semmit sem tudtak rábizonyítani.
A bábaságtól viszont örökre eltiltották.
