A Leeds-i Egyetem szaktudósa, Anna Hogg, és a brit antarktiszi kutatóprogram (BAS) szakembere, Hilmar Gudmundsson szerint a jégborjadzás óta
az óriási táblás jégtömb folyamatosan távolodik a selfjégtől,
és a köztük lévő nagyjából 5 kilométernyi nyílt vízben mostanra 11 kisebb jéghegy jelent meg, amelyek az úszó jégmezőről és a megmaradt selfjégről váltak le.
A „jéghegyecskék” legnagyobbika több mint 13 kilométer hosszú - olvasható a Phys.org tudományos-ismeretterjesztő hírportálon. „A műholdfelvételek tanúsága szerint még zajlanak az események a Larsen C selfjégen. A jelek szerint a megmaradt törésvonalak tovább nőnek a selfjég fontos szerkezeti elemének számító Bawden-jégkiemelkedés irányába” - magyarázta Hogg.
Hozzátette: ”ha egy selfjég elveszti a kapcsolatot a jégkiemelkedéssel, akár a hosszan tartó elvékonyodás, akár egy óriási jéghegy leválása nyomán, akkor jelentősen felgyorsulhat a jégmozgás, és további széttöredezés következhet be. Nagyon úgy fest, hogy a Larsen C története még nem ért véget.”
A Nature Climate Change című folyóiratban közölt tanulmányukban a kutatók kifejtik, hogy a jégborjadzás hátterében nem feltétlenül a környezeti feltételek megváltozása, hanem a selfjegek gyarapodásának és fogyatkozásának természetes folyamata áll.
A tudósok már idén májusban megjósolták, hogy nyáron leszakadhat a Larsen C jégselfből, vagyis a parti síkságról a tengerbe belenyúló jégtömegből egy hatalmas darab a 2014-ben felfedezett törésvonal mentén.
A nagyjából 350 méter vastag jegű Larsen C az Antarktisz nyugati részén terül el, feltartóztatva az őt tápláló gleccsereket.
A 200 méter vastag táblás jégtömb leszakadásával jégtömegének mintegy 10 százalékát veszítette el a hatalmas kiterjedésű selfjég.
Gudmundsson szerint
a selfjegek önmagukban nincsenek jelentős hatással a tengerszint-emelkedésre,
ám, ha a feltöredezésük nyomán az általuk feltartóztatott gleccserek szabad utat kapnak az óceánba, az már befolyásolhatja a tengerszintet.
A Larsen C az Antarktisz negyedik legnagyobb selfjég területe. Az óriási rianást, amely mentén a közel 6000 négyzetkilométer kiterjedésű jégmező leszakadt, 2014-ben fedezték fel. Idén májusban az U.S. Geological Survey (USGC, az Egyesült Államok Földtani Szolgálata) geofizikusa, Dan McGarth számítási eredményeire hivatkozva azt jósolta, hogy a hatalmas jégmező már most nyáron leszakadhat a déli kontinensről.
A szakember számításai pontosnak bizonyultak, ugyanis a Larsen C jégselfről július 12-én vált le az eddig legnagyobbként ismert jégmező. Az átlagosan 200 méter vastag jégtömb elolvadása – annak ellenére, hogy a Larsen C tömegének mintegy tíz százalékát adja – még nem okoz számottevő, mérhető globális tengerszint emelkedést, de súlyos veszéllyel fenyegeti a tengerhajózást.
A kontinenstől távolodó jégsíkság feldarabolódása ugyanis olyan nagymennyiségű, a hajózást veszélyeztető jéghegyet keletkeztet, melyeket az áramlatok a Déli-óceán kereskedelmi hajózási útvonalaira sodorhatnak. Újabb, hasonló méretű jégtömbök leszakadása már a globális tengerszint emelkedésére is kihatna, igaz, egyelőre még nem számottevő mértékben.