Vadászat náci háborús bűnösökre - megnyíltak a titkos akták

Vágólapra másolva!

A félelmetes hírű izraeli titkosszolgálat, a Moszad 1951-es megalakulásától kezdve kiemelt ügyként kezelte nyolc náci háborús bűnös felkutatását. Azokat választották ki, akik a legnagyobb bűnöket követték el a zsidó nép és az emberiség ellen. A cél az volt, hogy izraeli bíróság előtt feleljenek a tetteikért, ha élve sikerül elfogni őket, de a Moszad-ügynökeinek felhatalmazásuk volt a likvidálásukra is. Nemrégiben nyilvánosak lettek a Moszad aktái az évtizedekig tartó hajszáról.

Lajos Sándor

Vágólapra másolva!

Izrael háborús bűnös nácivadász

A náci Németország totális vereségekor a vezetők közül többen öngyilkosok lettek, mások a nürnbergi perben vagy más eljárásokban lettek felelősségre vonva. Viszont meglepően sok kisebb-nagyobb rangú náci tiszt sikeresen meg tudott szökni 1945-ben Európából. Állítólag maga Heinrich Himmler, aki 1929 óta vezette az SS-t (ami állam volt az államban), már jóval a háború vége előtt létrehozta

az O. D. E. S. S. A. (Organisation der ehemaligen SS-Angehörigen – Egykori SS-tagok Szervezete) nevű titkos hálózatot,

amely pénzt és aranyat halmozott fel, és a háborús vereség esetére kiépítette az SS tagjainak menekülési útvonalait. Neki magának nem sikerült ezt a hálózatot igénybe vennie, brit hadifogságba esett, és tisztázatlan körülmények között öngyilkos lett.

Heinrich Himmler, a Harmadik Birodalom második legnagyobb hatalmú embere Forrás: Origo

Frederick Forsyth több mint húsz éven át volt politikai újságíró, tudósítóként megfordult Kelet-Európában és Afrikában is. Nemrégiben vallotta be, hogy emellett mindvégig a brit titkosszolgálat, az MI6 ügynöke is volt. Így hát krimiíróként meglepően sok valóságos információt tudott a műveibe beépíteni. Az O. D. E. S. S. A. ügyirat című regényében bemutatja a pontos szakmódszertanát, hogy a szökésben lévő náci tisztek hogyan jutottak új személyazonossághoz, hogyan tűntek el az üldözőik szeme elől.

Iszer Halel tízévnyi munkával építette fel a világ leghatékonyabban működő titkosszolgálatát, a Moszadot Forrás: Origo

A Moszad a világ valamennyi titkosszolgálata közül a legkeményebb kiképzést nyújtja tagjainak, talán a világon a legzártabb a szerkezete, nem szivárognak ki belőle információk. Frederick Forsyth egy másik kiváló regényében, az Ikon-ban írta meg Aldrich Ames CIA-ügynök történetét, aki kilenc évig (1985-1994) adott el fontos információkat a szovjet, majd az orosz titkosszolgálatnak. Ez az egyetlen ügy megkérdőjelezi, hogy mennyire lehet a CIA-t komolyan venni. A Moszad szerkezeti felépítéséről a mai napig nincsenek biztos információk, és feltehetően ez az a titkosszolgálat, aminek a világon a legtöbb aktív és "alvó" ügynöke van. Viszont a Moszad világszerte jól kiépített hálózata és hatékonysága ellenére a nyolc főbűnösből csak egyet tudott kézre keríteni, Adolf Eichmannt. A másik hét ember természetes halállal halt meg.

Mint az SS alezredese, Adolf Eichmann már a harmincas években a zsidó ügyekkel foglalkozott. 1937-ben terepszemlén járt Palesztinában, amikor a nácik még a zsidók Európából való kitelepítésében gondolkoztak. Eichmann jelen volt 1942 januárjában a Wannseeben megrendezett konferencián,

ahol a náci állam tizenöt magas rangú vezetője elfogadta a „végső megoldás" tervét,

sőt ő készítette a jegyzőkönyvet, amely előre rögzíti a holokauszt minden lépését. Ennek gyakorlati kivitelezésében is vezető szerep jutott neki, munkatársaival ő koordinálta azt a hatalmas logisztikai feladatot, hogy a megszállt országok zsidó állampolgárai eljussanak a haláltáborokba. A háború után vatikáni útlevéllel sikerült Argentínáig eljutnia, ahová később a családja is követte. A Moszad ügynökei 1960-ban találtak rá, titkos akcióban elrabolták, és Izraelbe vitték, ahol bíróság elé állították, és 1962-ben kivégezték.

A másik hét célszemélynek is sikerült itt-ott a világban a nyomára bukkanni, de a különböző titkos akciók valamiért mindig kudarcot vallottak. A most nyilvánosságra került akták nyomán biztosan számos könyv születik majd, és nemcsak tudományos munkák, hanem kalandregények is. Alois Brunnernek, Eichmann közeli munkatársának húsz év különbséggel kétszer is sikerült a nyomára bukkanni. Mindkét esetben a Moszad a levélbombás merénylet mellett döntött, de Brunner kisebb-nagyobb sérülésekkel mindkét robbanást túlélte.

Walter Rauff, az SS ezredese találta ki a „mozgó gázkamrákat": teherautók kipufogógázát visszavezették azok zárt rakterébe, ezt használták sok ezer ember meggyilkolására. A gyanútlan áldozatok felszálltak a teherautókra, mert azt hitték, hogy szállítani fogják őket, és addig mentek velük, amíg mindenki meg nem fulladt. Rauff a háború végén amerikai fogságba került, ahonnan megszökött, és a szíriai hadsereg hírszerző tanácsadója lett. Később Chilében telepedett le, a kiadatását megtagadták a chilei hatóságok, és merényletet sem sikerült megszervezni ellene.

A Moszad vadászatának célpontjai közül a legismertebb Josef Mengele, aki 1936-ban szerzett orvosi diplomát, majd Frankfurtban dolgozott a „faji tisztaság" zavaros elméleteivel foglalkozó intézetben. 1940-ben megkapta katonai meghívóját, majd az SS hadnagyaként megjárta az orosz frontot, ahol súlyosan megsebesült.

Ezért lett 1943-ban Auschwitz-Birkenauban a haláltábor orvosa,

aki az érkezőkről eldöntötte, hogy munkára alkalmasak-e, vagy a gázkamra vár rájuk.

Egy idő után felismerte, hogy mindenféle következmények nélkül bizarr kísérleteket hajthat végre azokon, akiknek előbb vagy utóbb úgyis a halál lesz a sorsuk. Például megpróbálta a szem színét megváltoztatni.

Különösen érdekelték az ikerkísérletek, 1300 ikerpár halálát okozta.

Egyik kísérletsorozatában tífuszbaktériummal fertőzött meg ikreket, és amikor az egyikük meghalt, akkor megölette a másikat is, hogy összehasonlító boncolást tudjon végezni. Mániákus pontossággal dokumentálta kísérleteit, amelyek nagy része tudományos szempontból dilettáns volt.

A háború végén amerikai hadifogságba került, de el volt látva hamis iratokkal, a hadifogolytáborban nem derült ki, hogy kicsoda ő valójában, sikeresen adta ki magát a Wehrmacht egyszerű közlegényének. Később különböző személyazonosságokat használva eljutott Dél-Amerikába. Élt Argentínában, Paraguayban, Brazíliában, ha úgy érezte, a nyomában vannak, akkor továbbállt. Előfordult, hogy a Moszad ügynökei saját szemükkel látták, de mire megkapták a jóváhagyást az elrablására, addigra megint eltűnt.

Josef Mengele (a képen balról a második) az auschwitzi láger SS tisztjei társaságában Forrás: Origo

Vérdíjat is kitűztek a fejére, de ez csak nehezítette a helyzetet, mert feljelentések tömege érkezett pénzéhes emberektől. A kalandos életű magyar orvos és író, Lénárd Sándor a világtól elvonulva élt egy kis brazíliai faluban. Sok viszontagságon kellett keresztülmennie, mire tisztázta magát. A dolognak némi iróniát ad, hogy Lénárd Sándor zsidó származású volt, és éppen az Anschluss miatt költözött Bécsből Olaszországba, ahol később részt vett az ellenállásban. Nehezen sikerült eloszlatnia a gyanút, hogy ha egy európai orvos Brazília valamelyik távoli zugában él, attól még nem okvetlenül ő Mengele.

Még 1983-ban is próbálkozott a Moszad, hogy egy csinos ügynöknőjük csábítsa el Mengele Nyugat-Berlinben élő fiát, hátha rajta keresztül információhoz jutnak, de akkor már a hírhedt orvos négy éve halott volt. 1979-ben úszott a tengerben, és közben szélütés érte, ezért vízbe fulladt. A Moszad alaposságára jellemző, hogy

amikor a kilencvenes évek elején megjelent a bűnüldözés eszköztárában a DNS-vizsgálat, első dolguk volt ezt használni

bizonyos Wolfgang Gerhard Brazíliában exhumált holttestén, és csak 1992-ben zárták le véglegesen a Mengele-aktát, amikor bebizonyosodott, hogy a tizenhárom éve „álnéven porladó" személy valóban Josef Mengele.