Beletört Ahmed pasa foga a „rozzant egri akolba”

A törökök utolsó rohama is kudarcba fulladt

Négyszázhatvanöt éve, 1552. szeptember 15-én záródott be a teljes török ostromgyűrű Eger vára körül. Az egyesült török hadak fővezére, az 1552-es hadjárat addigi sikereitől elbizakodottá vált Kara Ahmed pasa, teljhatalmú szerdár azt üzente Szulejmán szultánnak Konstantinápolyba, hogy a hadjárat utolsó célpontja, Eger nem egyéb egy rozzant akolnál, amelyben gyáva, hitetlen birkák lapulnak. A „gyáva birkák", Eger halálra szánt hős védői, Dobó István várkapitány parancsnoksága alatt azonban keserű leckét adtak a biztos győzelem tudatától felfuvalkodott pasának.

Kicsinyes intrikák a félhold fenyegető árnyékában

A súlyos vereséggel végződött mohácsi csata után bő két hónappal, 1526. november 10-én a köznemesi párt és az arisztokrácia egy része a Székesfehérvárra összehívott rendkívüli országgyűlésen magyar királlyá választotta Szapolyai János erdélyi vajdát, akit másnap annak rendje és módja szerint meg is koronáztak.

Megtalálják II. Lajos király holttestét a mohácsi csata után (Székely Bertalan festménye) Forrás: Wikimedia Commons

A cseh rendek és a magyar főurak - akik közül alig egy hónappal korábban néhányan még Jánosnak kiáltottak vivátot –, 1526. december 17-én Pozsonyban Habsburg Ferdinánd főherceget választották meg magyar királlyá.

Szapolyai János magyar király Forrás: Wikimedia Commons

A Mohács melletti síkon 1526. augusztus 29-én elszenvedett tragikus csatavesztés után három hónappal Magyarországnak így már két koronás fője volt,

akik idejük és energiájuk javát az egymás elleni küzdelemre fordították,

nem sokat törődve az országot elnyeléssel fenyegető oszmán veszéllyel. Márpedig ezt a fenyegetést illett volna sokkal komolyabban kezelni.

I. Ferdinánd magyar király és német-római császár idős kori portréja Forrás: Wikimedia Commons

Az 1520. szeptember 30-án trónra lépett I. Szulejmán, szakítva apja, I. Szelim szultán közel-keleti és észak-afrikai hódító politikájával, a Habsburg-hatalom megtörését tette meg legfőbb külpolitikai céljává.

I. János a kényszerű török szövetségtől az 1538-ban Ferdinánddal titokban megkötött békével akart megszabadulni,

a Habsburg uralkodónak ígérve a teljes országot, saját halála után.

Szulejmán 1541. augusztus 29-én, a mohácsi csata tizenötödik évfordulóján kardcsapás nélkül, csellel bevette Budát Forrás: History.com

Ám Jánosnak 1540. július 7-én fia született, ami miatt meggondolta magát, és érvénytelennek nyilvánította a váradi békét. Legfőbb hívével, Martinuzzi Fráter Györggyel megígértette, hogy a csecsemő János Zsigmondot választatja királlyá, és megerősíti a szövetséget a törökökkel. I. János nem sokkal fia megszületése után, 1540. július 17-én meghalt.

Martinuzzi Fráter György portréja. György barát kivételes diplomáciai érzékkel rendelkezett Forrás: Wikimedia Commons

János halálának hírére Ferdinánd azonnal érvényesíteni akarta trónigényét,

ám Fráter György – I. Jánosnak tett esküjéhez híven - megtagadta Buda, valamint a János koronája alá tartozott országrészek átadását.

Kérés nélkül is "segített" volna a padisah

Ferdinánd ezért 1541 nyarán ostrom alá vetette Budát, hogy elűzze János özvegyét, Jagelló Izabellát, valamint az orra alá különösen sok borsot tört agilis bíboros-szerzetest, Fráter Györgyöt.

György barát Ferdinánd készülődése miatt a portától kért segítséget.

Szulejmán kérés nélkül is „segített" volna, hiszen a zűrzavarossá vált magyarországi helyzet miatt a padisah már korábban elhatározta, hogy megszállja az országot.

Szulejmán szultán - apja külpolitikájával szakítva - Európára koncentrált Forrás: Wikimedia Commons

A szultáni sereg közeledésének hírére Ferdinánd hadai ugyan eltakarodtak Buda alól, ám 1541. augusztus 29-én - napra pontosan tizenöt évvel a mohácsi csata után – a magyar királyok székhelye kardcsapás nélkül Szulejmán kezére került. A szultán Erdélybe száműzte Izabellát és a „fiává fogadott" csecsemő királyt, az ország középső részét pedig megszállta, „Budunt" (Budát) téve meg az Oszmán Birodalom legújabb vilajetjének székhelyévé.

Jagelló Izabella, János király özvegye Forrás: Wikimedia Commons

Buda és az ország középső részének megszállásával Szulejmánnak sikerült megakadályoznia a két országrész egyesítését.

A Moháccsal kezdődött tragédia ezzel ért be véglegesen: kezdetét vette a másfél évszázadig tartó hódoltság.

Nem sikerült György barát országegyesítő terve

György barát évekkel később belátta, hogy tragikus tévedés volt a szulejmáni szövetség, ami három részre szakította az országot. Ez a felismerés vezette az 1549-es nyírbátori szerződés megkötésére, amellyel az 1003 óta a Szent Koronához tartozó Erdélyt átadta Ferdinándnak. A nyírbátori szerződés érvényesítése, Erdély és a Partium, a „részek" átvétele céljából 1551 júniusában 7000 zsoldos érkezett „tündérországba", Giovanni Battista Castaldo császári hadvezér parancsnoksága alatt.

Giovanni Battista di Castaldo császári tábornok egykorú portréja Forrás: Antonis Mor

A gyulafehérvári politikai boszorkánykonyhára már korábban is gyanakvóan tekintő Szulejmán, a nyírbátori szerződés végrehajtásának megakadályozására 1551-ben hadakat küldött Magyarországra, ám a nem csak kitűnő diplomáciai, hanem hadvezéri képességekkel is rendelkező György barát erdélyi csapatai Lippa és Temesvár alatt súlyos vereséget mértek a török seregre.

Fráter Györgyöt Ferdinánd orvgyilkosai megölik a felvinci kastélyban, 1551. december 17-én (egykorú rézmetszet) Forrás: Wikimedia Commons

Martinuzzi Fráter György azonban nem tudta végrehajtani nagy tervét, az ország egyesítését,

mivel nemcsak Szulejmán, hanem Ferdinánd is gyanakodva szemlélte a barát politizálását. Ferdinánd 1551 végén orvgyilkosokat küldött Erdélybe, akik december 17-én végeztek a bíboros-politikussal.

Szulejmánt mérhetetlenül felbőszítette a kudarc

Szulejmánt feldühítette az 1551-es kudarc, és az a veszély, hogy elveszítheti hűbéresét, az Erdélyi Fejedelemséget. A padisah semmit sem szeretett volna kevésbé, mint azt, hogy Habsburg Ferdinánd valóra válthassa régóta dédelgetett tervét, és egyesítse a szétszakadt országrészeket. A szultán ezért úgy döntött, hogy 1552 tavaszán az előző évi kudarc kiküszöbölésére minden addiginál nagyobb hadat küld Magyarországra.

Az idős uralkodó a nagy sikerű "Szulejmán" című tévésorozatban. Szulejmánt feldühítették György barát lépései, és az 1551-es hadjárat kudarca Forrás: Szulejmán

A hadjárat legfőbb célja Erdély és a nyugati országrész egymástól való végleges elszigetelése, valamint az ezeket összekötő felvidéki hadiút kiiktatása volt. A szultán az elsődleges célt a hódoltsági területek kiszélesítésével, a Felvidéken átvezető összeköttetés megszakítását pedig a stratégiai fontosságú erősség, az észak-magyarországi Eger elfoglalásával látta megvalósíthatónak.

Szokásától eltérően az 1552-es hadjáratot nem maga a padisah vezette,

hanem a hadak főparancsnokának kinevezett teljhatalmú szerdár, Kara Ahmed pasa.

A három részre szakadt ország Forrás: Pallas lexikon

A Konstantinápolyból elindult csapatokhoz Drinápolynál Szokollu Mehmed ruméliai beglerbég seregei csatlakoztak, magyar területen pedig Hadim Ali pasa, budai beglerbég kipróbált harcosokból álló hadteste sietett Kara Ahmed segítségére.

A boszniai születésű Szokollu Mehmed, a későbbi nagyvezír szerb szülők gyermeke volt. Pargali Ibrahimhoz hasonlóan, alacsony sorból küzdötte fel magát az Oszmán Birodalom második emberének. (Domenico Custos rézmetszete, 1601-ből) Forrás: History.com

A haditerv szerint a fővezér Ahmed pasa seregének a Temes-vidéket, Ali pasa budai beglerbég csapatainak pedig Hont és Nógrád erősségeit kellett elfoglalnia, hogy megnyissa az utat a gazdag felvidéki bányavárosokhoz.

A török közeledésének hírére Ferdinánd rosszul fizetett külföldi zsoldosai számos erősségből harc nélkül elvonultak.

A szultáni seregek gőzhengerként nyomultak előre, elfoglalták Temesvárt és Veszprémet, elesett Lippa és Karánsebes, és török kézre került Drégely, Szécsény, Hollókő és Buják is.

Hadim Ali pasa, budai beglerbég Forrás: Wikimedia Commons

Ahmed és Ali pasa hadai augusztus végén Szolnok alatt egyesültek. Bő tíznapos ostrom után, szeptember 4-én a szolnoki vár is török kézre került, és ezzel nyitva állt az út az utolsó, ám egyik legfontosabb célpont, Eger előtt.

Fekete koporsó az egri vár fokán

A Szolnok alól felkerekedett egyesült török haderő szeptember 9.-én már Abony alatt járt.

Az egri várból kiküldött portyázók ezen a napon csaptak össze először a török előőrsökkel,

a környékbeli falvakat gyújtogató akindzsikkel. A várba visszavágtató lovasok azonnal jelentették Dobó István várkapitánynak, hogy a török előhad már csak alig kettő járónapra van Egertől.

Dobó István 1548 és 1552 között volt Eger várkapitánya (19. századi kőnyomat) Forrás: Wikimedia Commons

A kor híres krónikása, Tinódi Lantos Sebestyén, illetve a komoly történeti kutatásokat is folytató Gárdonyi Géza, az Egri csillagok szerzője, 200-150 ezer főre tette a török had létszámát, ám Ahmed és Ali pasa félelmetes serege a legújabb kutatások szerint „csak" 70 ezer főből állhatott.

Gárdonyi Géza, az Egri csillagok szerzője regénye megírása előtt komoly kutatómunkát folytatott az itthoni és isztambuli levéltárakban Forrás: Wikimedia Commons

A nyári hadjárat sikereitől elbizakodott Ahmed, még mielőtt a török sereg lassan hömpölygő folyamként körbe vette volna az egri erősséget, követet küldött Dobóhoz, felszólítva a vár harc nélküli átadására: „...felszólítalak és figyelmeztetlek benneteket, hogy inkább a hatalmas és igazságos fejedelemnek, Szolimánnak kegyességét, mint fegyvereit tapasztaljátok meg, s adjátok fel Eger várát. Ha ezt megteszitek, megteszem, hogy ... a régi királyok idejében élvezett szabadsággal és javaitok birtoklásával éljetek. Ha azonban makacsul és hajthatatlanul kitartotok a vár védelmében, nemcsak vagyonotokat, hanem azokkal együtt gyermekeiteket, végül saját életeteket is... el fogjátok veszíteni " - áll Ahmed pasa levelében. (Forrás: Az 1552. évi török hadjárat és Eger ostroma, tortenelemklub.com)

Magyar vitézek a 16. század közepén Forrás: Wikimedia Commons

Az 1548-ban kinevezett várkapitány, Dobó István, aki rengeteget tett Eger megerősítéséért,

és aki elhatározta, hogy az élete árán is megvédi a várat,

a követet tömlöcbe vetette, majd egy fekete koporsót állíttatott fel két kopja közé erősítve a vár fokán, félreérthetetlenül jelezve, hogy a védők mindhalálig folytatni fogják a harcot.

Allegorikus ábra a keresztények és muszlimok összecsapásáról, 1684-es rézmetszeten Forrás: Wikimedia Commons

Dobó évekig tartó szorgalmas erőfeszítéseinek köszönhetőn 1552 nyarára sikerült kellően megerősíteni az előző évtizedekben elhanyagolt, leromlott állapotba került várat.

Dobó István szobra Egerben, az általa megvédett vár alatt Forrás: MTI/Jászai Csaba

Buda 1541-es elvesztése után

Eger vált a Habsburg kézen maradt országrész stratégiailag legfontosabb erősségévé.

Ezért Ferdinánd, valamint Oláh Miklós egri püspök is pénzadományokkal támogatták Eger megerősítését csakúgy, mint a Tisza-melléki nemesek, akik 1544. július 6-án sajószentpéteri gyűlésükön felajánlották, hogy visszaadják az egyházi tized beszedésének jogát a kincstárnak azzal a feltétellel, ha az így befolyó jövedelmet az udvar az egri vár megerősítésére fordítja.

Dobó István tudta, hogy halálra készülnek

Mindezek ellenére, 1552 nyarán még korántsem volt rózsás a helyzet. Júliusban még csak alig 400 fegyveres állt Dobó rendelkezésére, pedig

az egri várkapitány a török táborba beépített kémei útján már június 7-én megtudta, hogy Ahmed és Ali Eger elfoglalására készül.

Dobó segítséget sürgető levelet küldött a királynak, Oláh püspöknek, és a rendeknek is, ám a közvetlenül fenyegető veszély ellenére csak nagyon lassan szállingózott az erősítés. Az ostrom kezdete előtti napokra végül mintegy 1900 fős védősereget sikerült kiállítani, de közülük csak 1094 volt a kiképzett katona.

Szolnok alatt egyesült Ahmed és Ali serege, majd a város bevétele után innen Eger alá vonultak. A korabeli metszet Szolnok 1552-es ostromát ábrázolja Forrás: Wikimedia Commons

Dobó és helyettese, Mekcsey István várnagy körültekintően szervezték meg a védelmet. Az ostrom kezdete előtti hetekben elegendő mennyiségű ivóvizet, élelmet és hadfelszerelést halmoztak fel a belső várban,

a kritikusnak minősített helyeken pedig próbálták még jobban megerősíteni a falakat.

Dobó István a legjobban védhető belső várban a Tömlöc-, a Sándor-, valamint magáról a várkapitányról elnevezett Dobó-bástyára, illetve a Közép-kapu bástyáira 500 fegyverest helyezett el, a külső vár, a Csabi -, a Bebek-, az Ó-kapu-, és a szegletbástyákra pedig 300 vitézt vezényelt.

Eger ostroma 1552-ben, Vízkelety Béla festményén Forrás: Wikimedia Commons

A fennmaradó ezer katona alkotta a tartalékot, amelynek fele a belső vár két piacán, a másik fele pedig a külső vár terén állomásozott. Dobó a belső várban elhelyezett tartalékcsapatok parancsnoki teendőivel Mekcsey várnagyot,

a külső várban felállított csapattestek vezénylésével pedig Pető Gáspár és Bornemissza Gergely hadnagyokat bízta meg.

A védők 24 kisebb tábori ágyúval rendelkeztek, ezeket a várkapitány gondos mérlegelés után állíttatta fel.

Véremet és életemet a hazáért és a királyért!

Szeptember 13-ra Eger alá érkeztek a fővezér, Ahmed pasa seregei is. Hamdi Ali budai beglerbég már két nappal korábban tábort vert a város északi oldalán. Ahmed az Eger-patak nyugati partján állíttatta fel vezéri sátrát, Szokollu Mehmed csapatai pedig a pataktól keletre, Tihamér községig építették ki állásaikat.

Az egri vár alaprajza 1552-ben Forrás: Wikimedia Commons

A szultáni szerdár parancsára folyamatosan érkeztek be egyéb török csapattestek is, így többek között Dervis bég Pécsről, Musztafa Szegedről, Veli bég pedig Hatvanból küldött katonákat, de még a távoli Boszniából is érkeztek harcosok, Uláma bég vezetésével.

Török ostromtüzérség a 16. század közepén Forrás: Wikimedia Commons

A török sereg 140 löveggel, köztük mintegy 30-35 faltörő nehézlöveggel, zarbuzánnal rendelkezett.

A török tisztek a vár Ó-kapu és Bebek-bástya közti falszakaszát vélték a legkönnyebben lerombolhatónak, ezért zömében itt, a vár déli oldalán állították fel a hatalmas pusztításra képes zarbuzánokat. Szeptember 15-re a török haderő teljesen körbevette és lezárta Egert. A próbabelövések már szeptember 12-én elkezdődtek, ám az igazi tűzvihar csak szeptember 17-én, a muszlim harcosoknak a főmufti által levezetett közös reggeli imája után tört ki.

Vonuló janicsárok. A janicsárok a török haderő elitalakulatának számítottak Forrás: Wikimedia Commons

Egymás után felvillant a faltörő ágyúk torkolata, és mennydörgésszerű robajjal életre keltek a zarbuzánok.

A hátborzongató süvítéssel becsapódó ágyúgolyók törték, zúzták a falakat.

Ahmed pasa szentül meg volt győződve arról, hogy az ágyúzás és a török harcosok félelmetes tömegének hatására a „rozzant akolban reszkető hitetlen birkák" egy-két napon belül kitűzik a megadást jelentő fehér zászlót.

Forrás: Wikimedia Commons

A halálig elszánt védők, Dobó és katonái, közös esküvel megfogadták, hogy a várat életük árán is megvédelmezik és utolsó csepp vérükig védekeznek.
„Esküszöm az egy élő Istenre -... hogy véremet és életemet a hazáért és királyért, az egri vár védelmére szentelem. Sem erő, sem fortély meg nem félemlít. Sem pénz, sem ígéret meg nem tántorít. A vár feladásáról sem szót nem ejtek, sem szót nem hallgatok. Magamat élve sem a váron belül, sem a váron kívül meg nem adom. A vár védelmében elejétől végéig alávetem akaratomat a nálamnál feljebb való parancsának. Isten engem úgy segéljen!" (Dobó István esküje Gárdonyi Géza, Egri csillagok című történelmi regényéből)

Oroszlánként küzdöttek a legendás egri asszonyok

Tizenkét napig tartó szakadatlan ágyúzás után Ahmed általános rohamot rendelt el.

Szeptember 29-én reggel harsány „Allah akbar!" kiáltás tört fel tízezernyi török harcos torkából,

majd magasba emelkedtek a félholdas lófarkas hadijelvények, és a törökök szablyáikat villogtatva rohanni kezdtek a falak felé. Ostromlétrák tucatjai csapódtak a romossá lőtt várfalaknak, amelyen egymást taszigálva, hangosan kiáltozva másztak fel a sokszoros túlerőben lévő muszlim ostromlók.

Az egri asszonyok Székely Bertalan festményén Forrás: Fj Mol

A védők azonban nem ijedtek meg, hanem halálmegvető bátorsággal, oroszlánként küzdöttek a túlerővel szemben.

Az asszonyok üstökben vizet és szurkot forraltak,

majd mit sem törődve a körülöttük röpködő puskagolyókkal és nyílvesszőkkel, a falakra cipelték az üstöket, és a létrákon felfelé nyomakodó törökök nyakába zúdították tartalmukat. Az egri nők közül néhányan nem csak hogy forró szurokkal és vízzel locsolták az ellenséget, hanem az elesett katonák - nemegyszer a csatában holtan összerogyott férjük - kezéből kiragadva a kardot, rárontottak a törökre.

Az asszonyok is halált megvető bátorsággal küzdöttek (korabeli metszet) Forrás: Wikimedia Commons

Az egri asszonyok legendává lett hősiességét a híres 16. századi német történetíró, Hieronymus Ortelius ekként örökítette meg:

„Az asszonyok is kövekkel, forró vízzel és szurokkal rohannak a falakra, az ellenségben nagy kárt tesznek, s nem is emberek ők, hanem dühös oroszlánok módjára viselkednek. Többek között egy asszony a leányával együtt ott volt a bástyán harcoló férje mellett. Amikor a férfi puskagolyótól eltalálva holtan összerogyott, nem temette el az asszony addig, amíg bosszút nem állt érte. Felkapta férje kardját és pajzsát, rövidesen három törököt levágott... Egy másik asszony követ vitt a fején, hogy az ellenségre dobja, de fejét szétlőtték. Ekkor a leánya kapta fel az édesanyja vérétől pirosló követ és a mélybe zúdította. Két török halt szörnyen, másik kettő pedig megsebesült." (Forrás: Hieronymus Ortelius : Redivivus et continuatus oder der Ungarischen Kriegs-Empörungen historische Beschreibung)

Forrás: Origo

A szeptember 29-i roham során a törökök elfoglalták az egyik bástyát, és kitűzték a várfokra lófarkas zászlóikat. Dobó parancsára ekkor a pattantyúsok (tüzérek) megfordították ágyúikat, és porig rombolták a törököktől zsúfolt tornyot. A leomló épület rengeteg törököt és jó néhány magyar védőt temetett maga alá, ám ezzel a roham is összeomlott. A „rozzant akol" elszántan kitartott.

Egymást taposva menekültek a törökök Bornemissza Gergely tüzes kereke elől

Ahmed pasa ekkor elrendelte, hogy folytassák tovább a falak lövetését, majd több üzenetet is küldött a várba, békés elvonulást ajánlva a védőknek az erősség feladásáért cserébe. A súlyos veszteségek hatására

egy kisebb csoport Hegedűs István hadnagy vezetésével megpróbálta titokban a törökök kezére átjátszani a várat,

de lebuktak, így az árulás meghiúsult.

Dobó István várkapitány jelentése Ferdinándnak Forrás: Wikimedia Commons/OSZK

Dobó várkapitány Hegedűs hadnagyot nyilvánosan felakasztatta, tettestársainak pedig levágatta a fülét, és tömlöcbe vetette őket. A napközben lerombolt falszakaszokat a védők éjjel, fáklyafény mellett földdel, valamint rőzsekötegekkel tömködték be, és elszántan készültek az újabb rohamra.

Október 4-én váratlan katasztrófa történt,

máig nem tudni, milyen okból, de a bazilika sekrestyéjében felhalmozott lőpor hatalmas detonáció kíséretében felrobbant. Az óriási robbanás miatti pánikot kihasználva Ahmed pasa azonnali rohamra adott parancsot.

A törökök utolsó rohama is kudarcba fulladt Forrás: Wikimedia Commons

Az utolsónak és döntőnek hitt rohamot a törökök a Föld-, a Bolyki-, és a Tömlöc-bástya ellen vezényelték, valamint elszántan ostromolták az Ó-kaput is. Gyilkos kézitusa alakult ki védők és ostromlók között,

a véres ember-ember elleni küzdelem romok között, kőkupacokon folyt.

Ekkor vetették be a védők Bornemissza Gergely félelmetes szerkezetét, a repeszeket és tüzet köpő kereket. A széles deszkalapokkal stabillá tett óriási kereket zsákokba töltött lőporral, valamint betöltött puskákkal szerelték fel.

Szpáhi (török lovas katona) a 16. században Forrás: Wikimedia Commons

Az olajjal leöntött szerkezetet meggyújtották, majd a lángoló kereket lelökték a várfal alatti lejtőn. Miközben a félelmetes látványt nyújtó tüzes kerék egyre jobban felgyorsulva gurult lefelé a lejtőn, kíméletlenül eltaposva az útjába került katonákat, sorra felrobbantak a lőporos zsákok, a beléjük töltött és szanaszét repülő szegek, valamint a hő hatására elsülő puskák véres rendet vágtak a fejveszetten menekülő törökök között.

Az egri vár napjainkban Forrás: AFP

Hatalmas áldozatok árán, Dobó és katonái ezt a rohamot is sikeresen visszaverték.

Még a janicsárok is fellázadtak

A rettenetes veszteségek hatására és az egyre hidegebb éjszakák miatt rohamosan romlott a török sereg morálja.

Október 13-án a tisztek már csak kardlappal verve tudták ismét rohamra küldeni katonáikat,

ám az elcsigázott harcosok nem akartak tovább küzdeni. A vég kezdetét az elitkatonaság, a janicsárok lázadása jelezte. A janicsárok – akiktől még a pasák is tartottak – kerek perec megtagadták agájuknak, hogy a falak ellen vonuljanak.

A janicsárok parancsnoka, a janicsáraga Forrás: Wikimedia Commons

Nem volt mit tenni, a rohamosan közeledő téli időjárás és a súlyos veszteségek miatt, valamint a lázongástól tartva, Ahmed szerdár is kénytelen volt belátni kudarcát. Ahmed és Szokollu Mehmed hadtestei október 17-én felmálháztak,

és sebeiket nyalogatva elvonultak a pasa által korábban csak „rozzant akolnak" nevezett Eger alól,

amelynek falai között ugyancsak harapósnak bizonyult „birkák" laktak.

Ágyú a Dobó-bástyán az egri várban Forrás: MTI/Komka Péter

A budai beglerbég serege málháit hátrahagyva másnap vonult el Eger alól. Dobó és az életben maradt várvédők a romos bazilikában hálaadó szentmisét, Te Deumot tartottak a hihetetlen győzelem megünneplésére. Nándorfehérvár 1456-os ostroma óta nem született ekkora magyar diadal a török felett. Eger hős védői meghiúsították Szulejmán tervét, és fél évszázadra elvették a törökök kedvét attól, hogy újabb hadjáratot indítsanak Magyarország ellen.