1977. szeptember 5-én indították útnak a floridai Cape Canaveralból a Voyager 1-et,
a világ első űrszondáját, amely átlépett a csillagközi térbe, túljutott a helioszféra határán,
vagyis elhagyta azt a régiót, amelyben a Napból kiáramló részecskék, a napszél összetevői vannak túlsúlyban.
"Kutatói szempontból a Voyager számomra az űrkutatás Apolló 11-e volt, és az is maradt a mai napig" - mondta Thomas Zurbuchen, a NASA munkatársa kedden. A Voyager 1 testvérszondáját, a Voyager 2-t két héttel korábban indították útnak.
Teljesítményében kissé elmarad a rekorder testvérétől,
kiindulópontjától jelenleg mintegy 17 milliárd kilométerre jár.
Az "ikrek" tudományos célja a Naprendszer külső bolygóinak - a Jupiternek, a Szaturnusznak, az Uránusznak és a Neptunusznak - a megfigyelése volt. Eredeti küldetésüket 1989-ben befejezték, de azóta is száguldanak tovább.
Bár a Voyager 1 indult másodikként, gyorsabban halad.
2012. augusztus 25-én lépett át a csillagközi térbe.
Becslések szerint a Voyager 2 ezt a határt a következő években lépi át - mondta el Suzann Dodd, a Voyager-projekt vezetője. Hozzátette: az ikerszondák "olyan egészségesek, amennyire a nyugdíjasok lehetnek", "mindkettőjüknél kialakultak különböző betegségek az évek során".
Az ikerszondák a projekt során megközelítették a Szaturnuszt és a Jupitert, többek közt vizsgálták a bolygók légkörének összetételét, szerkezetét, meghatározták tömegüket és alakjukat. A négy gázbolygó meglátogatásával járó Grand Tour (Nagy utazás) elnevezésű program keretében a Voyager 2-nek sikerült fényképeket készítenie az Uránuszról és a Neptunuszról is.
A Voyager sok szempontból valóban az emberiség legnagyobbra törő felfedezőútja"
- fogalmazott Ed Stone, a Voyager kutatója.
A Voyager 1 jelenlegi sebessége 61 200 km/óra. Annak érzékeltetésére, hogy mekkora is ez a sebesség,
a Voyager-1 6 óra 26 perc alatt érne el a Holdhoz,
ami az első asztronautákat a Holdra szállító úrhajónak, az Apolló-11-nek három napjába telt. A Naprendszer négy legnagyobb gázbolygójáról ez az űrszonda küldte az addig legélesebb és legnagyobb felbontású képeket, 1979 januárjától.
A Voyager 1 fedezte fel többek között a Jupiter retrográd, a bolygó tengelykörüli forgásával ellentétes irányban mozgó vékony gyűrűjét. Ugyancsak a szonda fedezte fel az óriásbolygó 14. holdját is, valamint elsőként közelítette meg a Szaturnusz legnagyobb holdját, a rendkívül érdekes Titánt.
Az űrszonda fedélzetén elhelyeztek egy aranylemezre gravírozott grafikus jelekből illetve hangrögzítésből álló üzenetet is,
amely a Föld kozmikus helyzetével illetve az emberi civilizációval kapcsolatos információkat tartalmaz arra az esetre, ha a szondát intelligens földönkívüli civilizáció találná meg a kozmoszban.
A Voyager-1 egyre jobban gyengülő radioizotópos termoelektromos generátora miatt 2022-ig lesz képes tudományos méréseket végezni, rádiójeleket azonban egészen 2025-ig tud majd sugározni.