A sztálinista politikus és felesége, Lotte 10 igazolványát bocsátják áruba, köztük Ulbricht 2. számú kommunista párttagkönyvét, ttovábbá tagkönyvét a későbbi Német Szocialista Egységpártban (NSZEP), és személyi igazolványát az ujjlenyomatával és aláírásával.
Carsten Zeige árverésszervező 10 ezer eurós induló áron kínálja a történelmi dokumentumokat, de ennél sokkal magasabb eladási árral számol, mint közölte, máris sok írásos vételi ajánlatot kapott.
Walter Ulbricht Lipcsében született, 1893. június 30-án. 1917-ben belépett a Független Német Szociáldemokrata Pártba, majd 1918 őszén, a császári Németország összeomlása után visszatért Lipcsébe, ahol később részt vett Németország Kommunista Pártjának (NKP) megalapításában.
A weimari köztársaság idején, 1928-ban képviselőként bekerült a Reichstagba,
egyben az NKP központi bizottságába is beválasztották.
Adolf Hitler 1933. január 30-i hatalomra kerülése, illetve az NKP betiltása után egy rövid ideig illegalitásból vezette a pártot, majd a nácik elől előbb Párizsba, onnan pedig Prágába emigrált. A cseh fővárosból még a második világháború kitörése előtt Moszkvába távozott,
ahol a moszkvai rádió német nyelvű adásának lett a munkatársa.
Ulbricht volt az, aki 1943 januárjában a sztálingrádi katlanba körülzárt 6. német hadsereg katonáit hangszórókon kapitulációra szólította fel. 1943-tól a kommunista hegemónia alatt álló Szabad Németország Nemzeti Bizottság tagjaként fejtett ki propagandát.
Walter Ulbricht 1945 tavaszán a Harmadik Birodalom összeomlása után tért vissza Németországba, ahol azonnal hozzáfogott az NKP újraszervezéséhez.
1946-ban, a szovjet megszállási zónában és Moszkva hathatós támogatásával kikényszerítette a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) valamint az NKP erőszakos fúzióját, ennek eredményeként jött létre a Német Szocialista Egységpárt (NSZEP).
1949, a Német Demokratikus Köztársaság (NDK) megalapítása után először a keletnémet minisztertanács elnökhelyettese, majd 1950-től a NSZEP Központi Bizottságának főtitkára lett. Walter Ulbricht 1960-tól egészen elmozdításáig, 1971-ig töltötte be az Államtanács elnöki posztját, azaz az NDK államfői méltóságát.
Ulbricht nevéhez fűződik a berlini fal 1961-ben történt felhúzása,
és az 1968-as Csehszlovákia elleni szovjet katonai intervenciót is lelkesen támogatta.
Sztálin 1953. márciusi halála után átmenetileg meggyengült a pozíciója, ám a vonalas sztálinista politikust éppen az 1953-ban kitört berlini zavargások erősítették meg a posztjában. Annak ellenére, hogy konzervatív nézeteket képviselt, Ulbricht nevéhez fűződik az 1963-ban bevezetett Tervezés és Vezetés Új Gazdasági rendszere elnevezésű reformprogram.
Walter Ulbricht felismerte, hogy a merev központi tervutasításos gazdaság szülte anomáliák csak a nagyobb vállalati önállósággal enyhíthetők.
Az volt a vesszőparipája, hogy a gazdaságot természettudományos és szociológiai ismeretekre alapozottan kell irányítani.
Az általa bevezetett gazdaságirányítási rendszer meg is hozta az eredményeit,sikerrel korrigálták a korábbi sztálinista tervgazdálkodás súlyos hibáit, és a reformok miatt a hatvanas évek közepére látványos növekedést ért el az NDK gazdasága.
A Moszkvában bekövetkezett és Hruscsov elmozdításával járó konzervatív fordulat, Leonyid Iljics Brezsnyev hatalomra kerülése után azonban
Ulbricht párton belüli pozíciója fokozatosan megrendült,
végül 1971-ben a párton belüli ultrakonzervatívok, Erich Honecker vezetésével és Brezsnyev támogatásával lemondásra kényszerítették.
Walter Ulbricht 1973. augusztus 1-én, nyolcvanéves korában hunyt el.