Az angliai Wellcome Trust Sanger Institute kutatói több mint 7500 daganat génállományának végigelemzésével arra az eredményre jutottak, hogy egy rosszindulatú daganat keletkezéséhez szükséges egymást követő mutációk száma – a daganat típusától függően – 1 és 10 közé esik. Erre az értékre eddig csak következtetni tudtak a tudósok, ám a Sanger Institute munkatársai 29 különböző daganattípus számos példányában közvetlenül meg tudták határozni ezt az értéket. Számításukhoz az evolúció tudományától kölcsönözték az elméleti alapot.
Sejtjeink örökítőanyagában folyamatosan keletkeznek hibák. Ehhez még csak nem is kell külső fizikai vagy kémiai hatásokat elszenvednünk – noha ezek nyilvánvalóan sokat rontanak a helyzeten –, mert a saját anyagcseretermékeink némelyike is képes a DNS-t károsítani. Ez egyszerűen az élet része. Azonban távolról sem minden DNS-hibából lesz daganat. Egyfelől a hibák túlnyomó részét sejtjeink nyom nélkül kijavítják, másfelől a megmaradó hibáknak is csak csekély hányada érinti a sejtosztódás irányítása szempontjából kulcsfontosságú szabályozó gének valamelyikét. Ráadásul egyetlen szabályozó gén mutációja általában nem elegendő a rákos elfajuláshoz, hanem az egyszer már mutálódott sejt utódjainak újabb és újabb mutációkat kell beszerezniük és továbbadniuk ahhoz, hogy végképp kiszabaduljanak a szervezet ellenőrzése alól.
A Sanger Institute kutatócsoportja olyan számítási módszert fejlesztett ki, amelynek segítségével kideríthető, hogy egy daganatos sejtben fellelhető mutációk közül melyek lehetnek a „felbujtók”, amelyek elindították és fenntartják a sejtburjánzást.
Így egyben arról is információt nyerhetünk, hogy a különböző tumorokban hány ilyen felbujtó – szakkifejezéssel élve: driver vagy meghajtó – hatású mutáció szükséges a rákos átalakuláshoz.
A Cell című folyóiratban közölt eredmények a jövőben hozzájárulhatnak a precíz és személyre szabott daganatkezeléshez, hiszen ha minden egyes esetben meg tudjuk mondani, hogy a daganatban a sok ezer közül éppen melyik mutációk játsszák a felbujtó szerepét, ki tudjuk választani az adott daganatra legnagyobb eséllyel ható gyógyszereket.
Immár több mint 150 éve, hogy Charles Darwin leírta a fajok természetes szelekció általi evolúcióját. Ma már tudjuk, hogy a daganatokban nagyon hasonló evolúciós folyamat megy végbe, mint ami a fajok alkalmazkodását segíti. Ahogy az élőlények közül is a legrátermettebb, legtöbb utódot hagyó egyedek terjednek el a későbbi nemzedékekben, úgy a daganatok esetében is a kihívásoknak legjobban megfelelő, az adott körülmények között legsikeresebben szaporodó sejtek választódnak ki – a szervezet többi részének kárára. És ahogy az élőlények egyedei közötti változatosságnak is a mutációk szolgálnak alapul, úgy a daganatos sejteket is a bennük felhalmozódó mutációk teszik a többieknél kevésbé vagy inkább rátermetté.
A Cellben frissen megjelent tanulmány újból segít rácsodálkoznunk arra, hogy a testi sejtjeink milyen meglepően jól tűrik a mutációkat. Ez azért nem magától értetődő, mert azok a mutációk, amelyeket egy egyed a szüleitől örököl, és amelyek ezért valamennyi sejtjében jelen vannak, általában valamilyen betegséghez, az életképesség csökkenéséhez vezetnek, így rövid úton kiiktatódnak a népességből. A különbséget feltehetőleg az indokolja, hogy az öröklött mutációk az egyed életének első pillanatától kezdve, már a megtermékenyült petesejt állapotától fogva jelen vannak, és a jelek szerint a teljes egyedfejlődés ágas-bogas folyamatát káros mutációkkal lefuttatni túlságosan rizikós vállalkozás.
A leendő daganatsejtek vállát azonban nem nyomja ilyen felelősség:
nekik nem egy komplett embert, csupán egy daganatot kell létrehozniuk, így sokkal toleránsabbak a mutációkkal szemben.
„A vitás kérdés, amelyet most tisztáztunk, egészen az 1950-es évek óta végigkísérte a rákkutatást: vajon hány mutáció szükséges ahhoz, hogy egy egészséges sejt daganatossá váljék? A válasz: egy maroknyi – nyilatkozta Dr. Peter Campbell, a Sanger Institute vezető kutatója. –
A májrák kialakulásához például páciensenként átlagban 4 mutáció kell, míg a vastagbélrákokban jellemzően nagyjából 10 driver mutációt találunk.”
„A munkánk során kiderült: a daganatos burjánzást hajtó mutációk mintegy fele olyan géneket érint, amelyekről korábban nem is gondoltuk, hogy közük van a rákhoz – tette hozzá Dr. Inigo Martincorena, a cikk írója. – A daganatkeletkezésben szerepet játszó gének közül sokról már részletes ismeretekkel rendelkezünk, ám a jelek szerint még maradt bőven felfedezni valónk. Nem tehetünk mást, mint hogy végigszekvenáljuk még egy jó adag – további több ezer, vagy akár több tízezer – daganat DNS-ét, hátha újabb rejtőzködő rákgénekre akadunk.”
„Immár több száz génről tudjuk, hogy ha mutációt szenvednek, daganatos burjánzást indíthatnak el. Ez a kutatás azt bizonyítja, hogy egy ép sejt rákos sejtté alakításához e gének közül elég egy néhánynak mutálódnia, és ez a szám viszonylag hasonló bármilyen daganattípusban. Hogy pontosan melyek ezek a gének, az viszont daganatfajtánként más és más – összegzi a Wellcome Trust Sanger Institute igazgatója, Sir Mike Stratton professzor, aki egyben a közlemény egyik társszerzője. – A tanulmány arra is figyelmeztet bennünket, hogy a tumornövekedést hajtó gének közül sokat még nem azonosítottunk, s ezek megtalálása a jövő feladata. A rákot okozó elváltozások egyre pontosabb megértése az, ami elvezet minket a betegséget gyógyító célzott terápiák felfedezéséhez és alkalmazásához.”