A Duke University tudósai felfedezték, hogy az ok a fejből és az arcból érkező érző idegi impulzusok sajátos agyi huzalozásában rejlik. Az, hogy egy érzékszervi benyomást miként élünk meg, nemcsak attól függ, hogy az érzékeink milyen információt küldenek az agyunknak, hanem attól is, hogy az adott érzés milyen érzelmeket kelt bennünk.
A Duke kutatócsoportja arra jött rá, hogy a fejet és az arcot ellátó érző idegsejtek közvetlenül az agy egyik fő érzelmi központjába küldik idegrostjaikat. Természetesen a test többi részét ellátó szenzoros idegsejtek is kapcsolatban állnak ezzel a központtal, de az ő esetükben ez a kapcsolat közvetett. Az eredmény közelebb vihet a feji régió érző idegei által közvetített fájdalmas kórképek, például a krónikus fejfájás vagy az arcidegzsába sikeres kezeléséhez.
Az orvosok általában a fájdalomérzet csillapítására koncentrálnak, ám eredményeink megerősítik, hogy a fájdalom érzelmi aspektusának kezelésére legalább annyi figyelmet kell fordítanunk"
– hangsúlyozta a Nature Neuroscience-ben megjelent tanulmány rangidős szerzője, Fan Wang, aki a Duke-on tanít ideg- és sejtbiológiát.
Mivel a fejből és a testből érkező fájdalmas idegi impulzusokért más és más érző idegsejtek felelősek, elvben az is elképzelhető lett volna, hogy a feji fájdalomérző neuronok egyszerűen érzékenyebbek a többieknél. Wang szerint ugyanakkor az érzékenységbeli különbség nem magyarázná meg, miért okoz a betegeknek a feji- és arcfájdalom lényegesen erősebb félelemérzetet és érzelmi megpróbáltatást. A félelem és szenvedés szubjektív érzetét a funkcionális MRI-vizsgálatok is alátámasztják, amelyek az érzelmekért felelős egyik legfontosabb agyi központ, az amygdala (mandulamag) magasabb aktivitását mutatják a fej fájdalma esetén a többi testtáj fájdalmával összevetésben.
„Emberi vizsgálatokban ismételten megfigyelték, hogy a fej és az arc fájdalma mélyrehatóbban aktiválja az érzelmi rendszert, de ennek mechanizmusa mostanáig ismeretlen volt" – mondta el Wang.
A kétféle, feji és egyéb eredetű fájdalom mögött meghúzódó idegi összeköttetések felderítése érdekében Wang és munkatársai egerek agyának aktivitását kísérték figyelemmel az arc, illetve az egyik talp ingerlése nyomán. Azt találták, hogy az arc ingerlése magasabb aktivitáshoz vezetett az ún. parabrachiális mag területén. Ez az agyi régió közvetlen összeköttetéssel rendelkezik az agy érzelmi központjai felé.
Ezt követően egy új, a kutatócsoport által frissen kifejlesztett és CANE (Capturing Activated Neuronal Ensembles = kb. „aktív idegsejt-együttesek tetten érése") névre keresztelt technológia segítségével visszakövették, melyik idegsejtek okozzák a parabrachiális mag fokozott aktivitását.
„Ez volt a 'heuréka' pillanata, mert kiderült, hogy a testi érző idegsejteknek csak közvetett bemenetük van a parabrachiális mag felé, míg a fej és az arc érző idegsejtjei a közvetetten felül egy közvetlen hozzáféréssel is rendelkeznek – magyarázta Wang. – Feltehetőleg ez az oka annak, hogy a fej és az arc fájdalma erősebb aktivitást idéz elő az amygdalában és az agy érzelmi központjaiban."
További kísérletekben kimutatták, hogy ennek a közvetlen útvonalnak az ingerlése ugyanolyan hatással bírt, mint az arcon érzett fájdalom, míg az útvonal gátlása csökkentette az arcból eredő fájdalmat.
„Kezünkben van az első biológiai magyarázat arra, miért visel meg minket érzelmileg annyival jobban ez a fajta fájdalom, mint bármilyen másféle – erősítette meg Wolfgang Liedtke, a Duke orvosi fakultásának neurológus professzora és a Wang-féle cikk társszerzője, aki orvosként fej- és arcfájdalommal küzdő betegeket is kezel.
Ez a tudás nemcsak a krónikus fej- és arcfájdalom alaposabb megértése irányába nyit utat, hanem a hatékonyabb kezelések kifejlesztése felé is, amelyeknek a betegek látják majd a hasznát."
A krónikus fej- és arcfájdalommal járó tünetegyüttesek, mint az ún. cluster-fejfájás vagy az idegzsába, olyan súlyos formát is ölthetnek, hogy a betegek számára a sebészi megoldás marad az egyetlen lehetőség. Ez általában a fej és az arc területéről a fájdalmas ingereket az agytörzsbe vezető idegi útvonalak átmetszését jelenti, de a páciensek számottevő hányadát még e drasztikus beavatkozás sem szabadítja meg a szenvedéstől.