Egy George J. néven szereplő nő arról számolt be, hogy gyerekkorában elütötte egy autó. A kiérkezett mentősök szerint halott volt, amikor elkezdték az újraélesztését.
George elmondta, hogy emlékszik arra, milyen érzés halottnak lenni, és azt állítja, hogy eljutott a mennyországba, de visszaküldték a földre.
„Felülről láttam a mentősöket, ahogy igyekeznek ellátni. Pánikban voltak, mert azt hitték, meghaltam" – írja George az NDERF honlapján.
„Lenézve láttam, ahogy gyorsan levágják rólam a kabátot. Lelkem vagy öntudatom ezután távozott, és eljutott a 'mennybe' vagy egy helyre, ahol azt mondták, 'még nem jött el a te időd, vissza kell menned, és valami fontosat tenned'."
„Vonakodva visszatértem, miközben a mentőautóban feküdtem, és olyan fájdalmat éreztem egész testemben, amilyet még soha. Sírtam és kiabáltam, amikor az autó befordult velem a sürgősségi osztály felé" – tette hozzá George.
Néhány kutató azonban elmondta, hogy a fent leírt élmények normális jelenségnek számítanak, és egyáltalán nem bizonyítják a mennyország létét.
Dr. Sam Parnia kutatóorvos (NYU Langone School of Medicine) nemrég nyilatkozott az Oz Talk műsorban.
Elmondta, hogy az emberek úgy írják le az érzést, hogy egy fényes, meleg, barátságosan fogadó fény vonzza magához az embert.
„Elhunyt rokonaikat érzik maguk mellett, szinte mintha üdvözölni jönnének eléjük. Gyakran számolnak be arról, hogy nem akartak visszajönni (az életbe) – mondta Parnia. – Sok ember ír le olyan érzést, mintha különválna a testétől, és figyeli a rajta dolgozó orvosokat és ápolókat. Hallanak dolgokat, és megjegyzik a körülöttük elhangzó beszélgetéseket."
Ezek a történetek nem agyszülemények vagy hazugságok, az esetekben közreműködő orvosi személyzet minden esetben megerősítette a betegek által elmondottakat.
A szakemberek hozzátették, maguk is meglepődtek az elmondottakon, hiszen a pácienseik technikailag halottak voltak, így nem lett volna szabad, hogy részletesen emlékezzenek a mellettük zajló eseményekre.
Mindez azonban nem igazolja a halál utáni élet létezését. Egyre több bizonyíték gyűlik össze arra, hogy az agy „lekapcsolódása" nem esik egybe a szívműködés leállásával. Egyik legújabb kutatásban azt követően, hogy az orvosok megállapították a halál beálltát egy sor megfigyelés – köztük a pulzus hiánya és a nem reagáló pupilla – alapján, a betegnél több mint tíz percig olyan agyhullámokat (delta-hullám kisüléscsomagok) észleltek, amelyek az alváskor figyelhetők meg.
Parnia szerint a halálközeli élmények valószínűleg azért jönnek létre, mert
az agy „szkenneli magát" egyfajta túlélési technikaként.
Persze az oxigénhiány miatt egy idő után (ami sok mindentől függ, többek közt a hőmérséklettől) óhatatlanul beáll az agyhalál, és innen már nincs visszatérés.