A tetemet a Tirekhtykh-folyó partján találták meg az örökké fagyott talaj, az úgynevezett permafroszt börtönébe zárva. A barlangi oroszlánkölyök nagyjából 20 000 – 50 000 éve pusztulhatott el, a pontos kormeghatározást a kutatók egyelőre még nem végezték el.
A 45 centi hosszú, 4 kilós állatnak mind a négy végtagja megmaradt, és külső sérülései sincsenek, így egy tökéletes leletről beszélhetnek a paleontológusok. Bundája szürke volt, feje a mancsán nyugszik. A nagymacska körülbelül 6-8 hetes lehetett, amikor elpusztult.
A maradvány annyira jó állapotban van, hogy egyesek már eljátszottak a klónozás gondolatával is, ezt azonban egy több tízezer éve kihalt állat esetében nem egyszerű megvalósítani, ráadásul az etikai aggályok is keresztbe tehetnek egy ilyen nagyszabású projektnek.
A kutatók egyelőre azon dolgoznak, hogy megállapíthassák az állat pontos korát, nemét és halálának okát.
A barlangi oroszlán a pleisztocén alatt élt. E földtörténeti kor mintegy két és fél millió évvel ezelőtt kezdődött, és nagyjából 12 ezer éve ért véget. Az ősi ragadozó elterjedtnek számított Ázsiában, valamint Európában, és több szempontból is különbözött a ma élő oroszlánoktól – például nagyobb termetű volt, nem rendelkezett sörénnyel, testét pedig vastagabb és hosszabb szőrzet fedte.
Kihalásának oka is vitatott, egyes feltételezések szerint a túlzott emberi vadászat miatt veszett oda, de újabb kutatások alapján a felmelegedés is szerepet játszhatott eltűnésében.