A terv röviden és tömören a következőképpen néz ki: az amerikai űrügynökség egy, a fénysebesség 10 százalékával száguldó szondát indítana útnak, amelynek célállomása a tőlünk 4,2 fényévre található Alpha Centauri csillagrendszer. Ott egy bolygó körül keringési pályára állna és vizsgálná, van-e az életnek bármiféle nyoma a tanulmányozott planétán. A 2069-es időpont kiválasztásának nyilvánvalóan köze van az Apollo 11 sikeres holdra szállásának századik évfordulójához.
Ezzel a sebességgel nagyjából 100 évig tartana, míg a hozzánk legközelebb eső exobolygót (Naprendszeren túli bolygót) elérnénk.
Sajnos az ehhez szükséges technológia napjainkban még nem áll rendelkezésre, a NASA is egyelőre csak elméleti szinten foglalkozik a kérdéssel.
Maga a program egy olyan űrhajó küldését foglalná magába, ami képes egy egész bolygó feltérképezésére és a lehetséges fejlett, idegen technológia megtalálására (például mesterséges fények, építmények észlelésére). A szonda elindítása után néhány évvel egy űrteleszkópot küldenének utána, ami távolról vizsgálná a kiszemelt bolygót, mintegy „előkészítve a terepet" a bolygókutató űreszköznek.
Anthony Freeman, a NASA Sugárhajtású Laboratóriumának munkatársa szerint legelőször a küldetéshez nélkülözhetetlen technológiákat kell kidolgozni, csak azt követően lehet beszélni bármiféle hivatalos engedélyezési eljárásról.
A legnagyobb kihívásnak olyan hajtómű kifejlesztése bizonyul, ami a fénysebesség törtrészével tudná hajtani a tervezett űreszközt. Ez a jelenlegi előrejelzések szerint megvalósítható lenne, véli a szakember.
A cikk folytatódik, lapozzon a következő oldalra!