A mészkőből, dolomitból illetve homokkőből álló János és Svábhegy, továbbá a Pilis-hegy, a Solymár, Budakeszi, Budaörs és Budapest közt elterülő hegyvidék, a Budai-hegység egyik főcsoportját alkotja. (A másik kettő a Hármashatár-hegy és Csiki-hegycsoport.)
A mai János-hegy korábban a Pozsonyi-hegy nevet viselte,
mivel állítólag tiszta időben el lehetett látni onnan egészen Pozsonyig, illetve a Magas-Tátra csúcsáig.
Voltak, akik úgy vélték, a János-hegyről látják a pozsonyi vár mind a négy tornyát, és bár a fizikusok kiszámították, hogy ez nem lehetséges, mégis ez legendaként bekerült a köztudatba. Budapest legmagasabb hegycsúcsa a János-hegy elnevezést csak az 1900-as évek elején kapta meg végleg.
Az egyik legenda szerint Hunyadi János életét egy Márta nevű görög leány mentette meg e helyen. A középkori eredetű legenda 1846-ban jelent meg Garay János költő Tollrajzok című kötetében „Jánoshegy" címmel. A monda szerint egy görög főpap a lányával, Mártával Magyarországra menekült, miután 1453-ban a törökök kezére került Konstantinápoly.
Az ortodox főpap egy Budához közeli nyugodt helyet keresett magának,
ezért Budaköz (ma Budakeszi) faluba költözött, háza pedig közvetlenül a hegy lába alá épült. Egyik nap a lánya elment Budaközbe, az egyházi búcsúba, ahol találkozott egy szép magyar legénnyel.
A szemrevaló fiatalember a következő randevún szerelmet vallott Mártának, aminek a lány apja is örült.
Amikor Hunyadi János kormányzó vadászatot rendezett az ottani erdőben, egy szarvast űzve elszakadt a társaitól, és ekkor három útonálló orvgyilkos támadt rá.
A támadók már-már felülkerekedtek a derekasan küzdő vitéz hadvezéren, de ekkor a közelben madarakra vadászó Márta, aki a tusakodás hangjára a helyszínre sietett, két haramiát leterített a nyilával,
a harmadik zsiványt pedig megfutamodásra kényszerítette.
A kormányzó életét megmentő bátor tett után Hunyadi János és a lány apja, a görög főpap összebarátkoztak.
Az életben maradt útonálló azonban bosszút forralt, és el akarta rabolni a lányt. A zsivány megleste Mártát és rátámadt, aki azonban ellenállt. A dulakodás közben az útonálló késével halálosan megsebesítette a lányt.
Márta udvarlója, aki nem volt más, mint a lány által megmentett kormányzó fia, Hunyadi Mátyás, megrendülten értesült szerelme tragikus haláláról. Mátyás amikor királlyá lett, egy kis Szent Jánosnak szentelt kápolnát építtetett arra a helyre, ahol Mártának köszönhetően apja megmenekült.
A legenda szerint a hegy e Szent Jánosnak szentelt kápolna után kapta a nevét.
A környékbeli zarándokok feljártak a hegytetőre Márta sírjához, így lett a csúcs neve Márta-bérc.
Történelmi tény, hogy Mátyás király valóban gyakran megfordult a János-hegy környékén,
mivel a mai Hűvösvölgyi út közelében állt a vadászkastélya, és az ugyancsak közeli budaszentlőrinci pálos kolostort is rendszeresen meglátogatta az uralkodó.
Rupp Jakab, a topográfiával is foglalkozó tudós levéltáros az 1868-ban megjelent „Buda-Pest helyrajzi története" című munkájában azt írja, hogy a Svábhegy legmagasabb pontján állt egy Szent István szobor, amit a környék földbirtokosa Hench János budai bíró állítatott még a 14. század elején.
A bíró a János-hegy területét is magába foglaló birtokát 1335-ben odaadományozta a budaszentlőrinci kolostornak, és a pálosok az ő tiszteletére nevezték el a hegyet János-hegynek.
Azonban nem csak a Hunyadiak, hanem Ferenc József császár felesége,
a magyarokkal különösen rokonszenvező Erzsébet királyné is szívesen kirándult ide 1867 után.
A város vezetése a magyarok kedvelt királynéja iránti tiszteletből oda, ahonnan egykor Sissi gyönyörködött a panoráma szépségében, egy fakilátót építtetett és emlékkövet állíttatott. Innen kapta nevét az Erzsébet-kilátó.
1910-ben a faépítmény helyére Klunzinger Pál Budapest főmérnöke, valamint a híres építész, Schulek Frigyes tervei alapján emelték a máig álló neoromán stílusú Erzsébet-kilátót. A kilátót egyébként a magyar szállodások, éttermesek, valamint kocsmárosok adományaiból építették Glück Frigyes, a Pannónia-szálloda tulajdonosa, és a Budapest-Svábhegyi Egyesület elnökének kezdeményezésére.
Glück a szállodások és vendéglősök 31. nemzetközi kongresszusának fő szervezője az 1902-ben megrendezett budapesti kongresszuson terjesztette elő azt a javaslatát,
hogy a János-hegy csúcsán már álló egyszerű fakilátó helyére egy míves és időtálló, kőből épített kilátót emeljenek.
A Budapesti Szállodások, Vendéglősök és Korcsmárosok Ipartársulata Glück Frigyes felhívására gyűjtést rendezett, amihez a főváros vezetése is hozzájárult.
Az Erzsébet-kilátó építőmestere Wellisch Hugó volt, a díszes mészkőfaragványok pedig Král Gyula kőfaragó mester keze-munkáját dicsérik. Az előcsarnokban felállított napjainkban is látható Sissi szobor Stróbl Alajos, a róla készült mozaikképek Kölber Dezső és Tardos Klenner Viktor, a mozaikdíszek pedig Róth Miksa alkotásai.
A fehér mészkőből épített kilátót 1910. szeptember 8-án Budapest főpolgármestere, Bárczy István adta át a nagyközönségnek. A kilátó ünnepélyes átadására felújították a János-hegyi vendéglőt is, ami az 1880-as években nyílt meg, és eredetileg kiállítási pavilon volt. E vendéglő egyik nevezetessége,
hogy falai között megfordult az utolsó magyar király, IV. Károly és felesége, Zita királyné is.
A kilátó 1926-ban – Magyarországon elsőként – díszkivilágítást kapott. Leromlott állapota miatt 1981-ben bezárták az Erzsébet-kilátót.
A kilátó tetejére ugyanis a második világháború után, a kommunista időkben felállított többtonnás világító vörös csillag súlya miatt az épület oly mértékben megrongálódott, hogy hosszú évekig nem lehetett felmenni a legfelső szintre. A kilátót felújították, és ma már régi szépségébe visszaállítva látogatható.