A Fokföldi-félsziget csúcsánál, a dél-afrikai Cape Point környékén buján burjánzó tenger alatti hínárerdőkben él a rendkívül intelligens közönséges polip (Octopus vulgaris).
A fokföldi-félsziget térségében két nagy óceáni áramlat, az Egyenlítő vidékéről meleg vizet szállító Aghulas-áramlás, valamint az Antarktisz jeges világából észak felé hömpölygő hideg vizet szállító Benguela-áramlat keveredése miatt rendkívül gazdag az élővilág.
A félsziget körüli barnamoszat erdőségekben számos, csak itt honos bennszülött (endemikus) faj él, ilyen többek között az egy- másfélméteres hosszúságot is elérő csíkos pizsamacápa (Poroderma africanum).
A Dél-Afrikai Köztársaságot övező két óceán rendkívül gazdag cápákban,
az ország vizeiből eddig 117 cápafajt írt le a tudomány. A hűvösebb vízben tenyésző barnamoszaterdők egyik legkitűnőbb vadásza, fenomenális szimattal, az állandóan zsákmány után kutató pizsamacápa.
Egy helyi természetbúvár Craig Foster már több mint hét éve minden nap lemerül a Cape Point körüli hínár erdőbe. Craig kidolgozta, hogyan kövessen nyomon egyetlen nyolckarú polipot, hogy alaposan tanulmányozhassa az állat viselkedésbiológiáját. Kutatásáiban a BBC két munkatársa, Roger Horrocks operatőr és John Chambers segéd-gyártásvezető voltak a természetkutató alkalmi segítői.
Csatlakoztak Craighez és alámerültek a tengeri erdőbe, hogy megkíséreljék filmre venni a vadászó polipot.
Egy évig dolgoztak együtt, hogy alaposan megismerjék a területen lakó állatokat. Egyik alkalommal döbbenetes és nagyon érdekes dolognak lettek szerencsés szemtanúi a víz alatt kalandozva.
A polip egy pizsamacápa részéről őt érő támadás során olyan megdöbbentő viselkedést tanúsított, ami eddig ismeretlen volt a tudomány számára volt.
Miután megragadta a mohó ragadozó úgy tűnt, hogy a polip menthetetlenül a cápa gyomrában végzi pályafutását, és a kutatók munkája kárba vész.
A polip azonban nem hagyta magát,
hanem a búvárok legnagyobb megrökönyödésére fogókajait villámgyorsan átdugta a cápa nyitott kopoltyúrésein, megakadályozva ezzel a cápa lélegzését.
(A cápáknak a csontos halak többségével szemben nincs kopoltyúfedelük, amelyek mozgatásával a halak oxigénben dús vizet pumpálnak a kopoltyúlemezeikre. A cápák folyamatos mozgással áramoltatják át a vizet kopoltyúíveiken, ha azok eltömődnek, vagy a cápa halászhálóba akad, akkor az állat menthetetlenül elpusztul.)
Az intelligens lábasfejű parádés védekező taktikájának köszönhetően a légzésben akadályozott cápa elengedte zsákmányát.
Ekkor a polip gyorsan kagylókat markolt fel a szívókorongos karjaival és befedte magát héjakkal, karjait pedig felgöngyölte a teste köré, mintha csak egy kagylókkal ellepett szikla volna.
A polip nem várt védekező akciójától megzavarodott cápa ugyan érezte, hogy ott van valahol a közvetlen közelben a felszívódott zsákmány, el is úszott mellette, de az álruha megtévesztette a ragadozót.
Amikor a szimatának nagy köszönhetően mégis felfedezte, és a megközelítette a polipot majd megpróbált ráharapni, az okos polip ledobta magáról a kagylóhéjakat és eliszkolt, hagyva, hogy az ismét megzavart cápa tovább szimatoljon az eldobott kagylók körül.