Még mindig sötét gyanú övezi a Seuso-ügyet

Lord Northampton, a birtokába került és sok botrányt okozó Seuso-kincs daraabjaival

2017. július 12-én Orbán Viktor miniszterelnök bejelentette, hogy a magyar államnak kétoldalú tárgyalások útján sikerült visszaszereznie a világ egyik legjelentősebb késő-római ezüstlelet-együttese, a Seuso-kincs legtöbb darabját. Az évtizedekkel korábban Polgárdi határában megtalált és illegálisan külföldre csempészett felbecsülhetetlen értékű antik kincs sorsát számos, máig megválaszolatlan kérdés kíséri.

Lezárt öngyilkossági esetből máig megoldatlan gyilkossági ügy

1990 tavaszán egy polgárdi illetőségű férfi - a rendszerváltás hozta szabadságtól felbátorodva - beadványt nyújtott be a Legfőbb Ügyészséghez azt kérve a testülettől, hogy vizsgálják ki fia, Sümegh József tíz évvel korábbi, öngyilkosságnak minősített halálesetét.

A legfőbb ügyészi szerv az egy évtizeddel korábban felvett nyomozati iratok áttanulmányozása után helyt adott a kérelemnek,

és emberölés alapos gyanúja miatt nyomozást rendelt el, amelynek lefolytatására az Országos Rendőr-főkapitányságot jelölte ki.

Orbán Viktor miniszterelnök és Baán László, a Szépművészeti Múzeum - Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója 2017. július 12-én Országház Vadásztermében, ahol a kormányfő bejelentett, hogy Magyarországnak sikerült visszaszereznie a Seuso-kincsek páratlan fontosságú, felbecsülhetetlen leletegyüttesének második hét darabját. Forrás: MTI/Illyés Tibor

A rendőrnyomozók gyorsan rájöttek, hogy a haláleset 1980-ban történt kivizsgálása során, Sümegh József öngyilkosságként kezelt ügyében a katonai ügyészség számos és érthetetlenül súlyos hibát vétett. A már korábban beszerzett és újból megvizsgált bizonyítékok ugyanis nem önkezűséget,

hanem egyértelműen gyilkosságot valószínűsítettek.

A 14 darabos ezüstkollekció egyik darabjának részlete Forrás: MTI

Sümegh József 1978-ban vonult be 24 hónapos kötelező sorkatonai szolgálatára a Magyar Néphadsereg egyik pápai alakulatához. 1980. december 14-én

a hadseregben teljesen szokatlan módon, alig néhány nappal a leszerelése előtt eltávozást kapott,

és egy nem teljesen tisztázott székesfehérvári kitérő közbeiktatásával hazautazott szülőfalujába, Polgárdiba. Ezen a napon látták utoljára élve.

A katonai ügyészeknek természetes: úgy akasztotta fel magát, hogy leért a lába a földre

Megérkezése után még egyenruhásan tért be a falu kocsmájába két, a helybeliek számára ismeretlen férfi társaságában. Némi italozás, valamint halk beszélgetés után Sümegh József a két ismeretlennel együtt a falu határában fekvő Kőszárhegy felé vette az irányt. Két nappal később (más források szerint december 17-én) a romos és elhagyatott kőszárhegyi Borbély-pincében találtak rá Sümegh József felakasztott holttestére.

A páratlan értékű Seuso-kincs tragikus sorsú felfedezője, Sümegh József sírképe Forrás: Wikimedia Commons

A tetem két összefűzött katonai bőrszíjon lógott, noha Sümegh József egyenruhájához csak egyetlen bőröv tartozott.

Az is több mint gyanús, hogy a 183 cm magas „öngyilkos" Sümegh holtteste térdből megrogyott lábbal a talajra támaszkodva lógott az összefűzött szíjakon. A pincében és a bejárat előtt azonosított lábnyomokból megállapítható volt, hogy hárman érkeztek, ám csak ketten távoztak a helyszínről.

Tonhauser László rendőr ezredes, a Szervezett Bűnözés Elleni Szolgálat vezetője Forrás: Pesti Srácok

Miután a szövevényes ügy az 1993-ban felállított Szervezett Bűnözés Elleni Szolgálathoz került át, amelynek élén a kor egyik legkiválóbb „sztárnyomozója", a rendkívül jól felkészült Tonhauser László rendőr ezredes állt, a nyomozás újabb fontos részletekre derített fényt. Nem csak az vált bizonyossá, hogy Sümegh József gyilkosság áldozata lett, hanem az is,

hogy a halála hátterében egy ismeretlen, nagy értékű régészeti lelet állhat.

A páratlan értékű leletegyüttes egyik Magyarországra visszakerült darabja Forrás: MTI/Illyés Tibor

Hat éves megfeszített munka után egyértelművé vált, hogy Sümegh Józsefet nyereségvágyból, az általa megtalált és elrejtett nagy értékű kincs megszerzése miatt ölték meg, de nem sikerült felderíteni az elkövetők személyét, ezért a nyomozást 1996-ban lezárták.

Gyanús angol főrend késő antik gyanús ezüstkincse

A patinás brit aukciósház, a Shotesby's 1990-ben műtárgy-árverést szervezett New Yorkban. Az aukciós katalógus legígéretesebb tétele az a több darabos, rendkívül míves, késő római ezüstedényekből, tálakból, és kupákból álló páratlan értékű kollekció volt, amelyet egy brit főrend, Lord Spencer Douglas Compton, Northampton hetedik márkija kínált fel licitre.

Lord Northampton, a birtokába került és sok botrányt okozó Seuso-kincs darabjaival Forrás: Pinterest

A Magyar Nemzeti Múzeum szemfüles régésze, dr. Nagy Mihály az egyik újság híre alapján figyelt fel a Shotesby's árverésére,

illetve a brit főnemes licitre bocsátott késő antik ezüstkollekciójára. A magyar archeológus megszerezte a Shotesby's katalógusát, és tüzetesen megvizsgálta a licitre felkínált római ezüstkincsről készített fotókat. Dr. Nagy Mihály felfedezte, hogy az egyik gazdagon díszített nagyméretű tál szélén a „Pelso" felirat olvasható az ezüstbe vésve, ami nem más, mint a Balaton római-kori neve.

Pelso, a Balaton római-kori neve az úgynevezett vadásztálba vésve Forrás: Wikimedia Commons

De még ennél is izgalmasabbnak bizonyult az éles szemű régész másik felismerése. A katalógusban szereplő méretadatokból dr. Nagy Mihály rájött arra is, hogy az ugyancsak díszes mosdótál pontosan beleillik abba a Polgárdi határában 1878-ban megtalált ezüstből készült római kori tripuszba, azaz edénytartó állványba, amit ekkor már több mint száz éve a Magyar Nemzeti Múzeum értéktárában őriztek.

A Polgárdi határában 1878-ban megtalált tripusz egykorú rajza Forrás: Wikimedia Commons

Dr. Nagy Mihály riasztotta a hatóságokat,

az ambiciózus régész felfedezése pedig mozgásba lendítette a kulturális kormányzatot, valamint a bel- és külügyi apparátust.

A rejtélyes haláleset helyszínén ásták el a kincs egy részét

Több mint egy évtizeddel Sümegh József rejtélyes halála után szép lassan kezdett összeállni a kép. Sümegh Józsefről közismert volt, hogy szenvedélyesen gyűjti a földből itt-ott előkerült régi tárgyakat, amelyeket később eladogatott. 1976-ban a korábban bezárt kőszárhegyi kőbánya egyik hasadékából két nagy üstöt ásott ki illegálisan, amelyekben több tucat ezüsttárgy volt elrejtve.

A híres feliratos vadásztál az országház alkalmi kiállításán Forrás: Wikimedia Commons

A Seuso-ügy egyetlen közvetlen szemtanúja, Lelkes László, aki az elhunyt egykori barátjaként segített Sümeghnek a leletek kiemelésében és elrejtésében, úgy emlékezett vissza, hogy amikor megtalálták a kincset, még csak nem is sejtették micsoda fantasztikus értéket képviselnek az üstökből előkerült piszkosszürke füles edények, tálak, és vázák.

Az ezüsttárgyak egy részét lovaskocsin Sümegh későbbi rejtélyes halálának helyszínére, a Borbély-pincéhez vitték,

ahol titokban elástak tíz tárgyat, a többit pedig Sümegh József polgárdi háza pincéjében rejtette el.

A Seuso-kincsek leletegyüttesének második hét darabja az Országház Vadásztermében rendezett tárlaton Forrás: MTI/Illyés Tibor

Lelkes László szerint Sümegh több tárgyat eladott, illetve elcserélt, ebből vett többek között egy csikót, valamint egy telket is. Sümegh Józsefről a falubeliek tudták, hogy többször járt fel a fővárosba az Ecseri úti ócskapiacra, meg különböző nepperekhez, akiknek - amikor pénzre volt szüksége -, el-eladogatott a Polgárdi határában talált tárgyakból. Sümegh József 1980. decemberi halála után a tárgyaknak nyoma veszett.

Orbán Viktor miniszterelnök és Baán László az Országház Vadásztermében kiállított Seuso-kincsek között Forrás: MTI/Illyés Tibor

A hatóságok hivatalosan csak a Magyar Nemzeti Múzeum régésze, dr. Nagy Mihály 1990-es felfedezése után szereztek tudomást a köztudatba Seuso-kincsként bevonult fantasztikus értékű kincsről.

Hosszú út vezetett Pannonia provinciától a New York-i Legfelsőbb Bíróságig

Az archeológiai szakvélemények, valamint az 1990-ben elkezdett nyomozás adatai egyértelműen arra utaltak, hogy Lord Northampton ezüstkollekciója azonos a Polgárdi határában Sümegh József által megtalált kinccsel. Az értékes kollekció egyik darabján, a vadásztálon szereplő „Pelso" felirat azt bizonyítja, hogy a tál egykori tulajdonosa a Balaton környékén élhetett.

Tiberius császár márványszobra az 1. század első feléből. Tiberius mint Augustus adoptált fia, légiói élén Kr.e. 9-ben foglalta el a Dunántúlt Forrás: Wikimedia Commons

Miután Tiberius légiói még Kr.e. 9-ben elfoglalták a mai Dunántúl nagyobb részét, ezt a területet mint római fennhatóság alá került tartományt a Kr.u. 1. század elején – Augustus császár uralkodása alatt – Pannonia néven a Római Birodalomhoz csatolták.

A császárkor századaiban Pannonia fontos és virágzó provincia lett,

amely több császárt is adott a birodalomnak.

Augustus uralkodása alatt lett Pannonia a Római Birodalom provinciája Forrás: Till Niermann/Till Niermann

A Balaton közelében fekvő legjelentősebb római település, az 1. században létrehozott Gorsium-Herculia, a tartomány szakrális központja, a 4. század elejétől Diocletianus császár közigazgatási reformja után létrehozott Pannonia Valeria tartomány fővárosa lett, átvéve ezzel a korábbi tartományi központ, Aquincum szerepét. Régészetileg bizonyított tény, hogy a tartományi municipium, Gorsium vonzáskörzetében, egyrészt a mai Tác közelében, valamint Polgárdi és Szabadbattyán térségében nagy majorságok és elegáns római villák álltak.

Diocletianus márvány fejszobra. Az ő uralkodása alatt osztották fel Pannonia Inferior tartományt Forrás: Wikimedia Commons

1974-ben tárták fel annak a hatalmas, mintegy 12 ezer négyzetméter alapterületű római villának, sőt sokkal inkább palotának a maradványait, amelyet a legnagyobb valószínűség szerint a Kr.u. 374 és 375 közötti kvád-szarmata betörés pusztíthatott el.

A mai Tác határában feltárt egykori tartományi székhely Gorsium-Herculia romjai Forrás: Wikimedia Commons

Az ugyancsak a 4. század második feléből, végéről származó kincset egyes feltételezések szerint e villa lehetséges tulajdonosa, Seuso, egy római patrícius, aki magas rangú hivatalnok vagy legátus, katonai parancsnok lehetett, rejtette el a barbár betörés elől.

Részlet a csodálatosan megmunkált Meleagros-tálról Forrás: Wikimedia Commons

A vadásztál szélére vésett latin nyelvű hexameter őrizte meg az utókornak a tulajdonos Seuso nevét,

amely a következőket rögzíti: HEC SEVSO TIBI DVRENT PER SAECVLA MVLTA POSTERIS VT PROSINT VASCVLA DIGNA TVIS, vagyis „Maradjanak meg számodra ezek az edények, Seuso, évszázadokon át, hogy utódaidnak is méltóképp hasznára váljanak."

A hamis papírokat lobogtató lordnál marad a kincs

Az igen meggyőző régészeti-történeti bizonyítékok alapján amelyek kivétel nélkül alátámasztották a Seuso-kincs pannóniai használatát, a magyar állam 1993-ban pert indított Lord Northampton ellen a New York-i Legfelsőbb Bíróságon, tulajdonjogának megállapítása iránt. Az angol főrend a Sothesby's által meghirdetett 1990-es aukción

nem tudott megszabadulni a hirtelen gyanús hírnévre szert tett kollekciójától,

mivel még az árverés előtt a libanoni kormány is keresetet nyújtott be, ugyancsak tulajdonjogának megállapítását kérve.

A New York-i Legfelsőbb Bíróság épülete, ahol a Seuso-per zajlott Forrás: Wikimedia Commons

A libanoni állam arra alapozta keresetét, hogy a lord libanoni származási okmányokkal igazolta saját tulajdonjogát. Ezekről az okmányokról azonban hamarosan kiderült ,

hogy egy Bécsben élő libanoni származású műkereskedőtől vásárolt hamisítványok,

ezért a libanoni kormány elállt a keresettől. Mivel Lord Northampton „lebukott", és maga sem tudott törvényes tulajdonjogi jogcímet bizonyítani, a birtokában lévő ezüsttárgyak eladhatatlanná váltak, legalábbis a legális műkincspiacon.

Lord Northampton számára eladhatatlanná vált a kincs Forrás: Wikimedia Commons

A hosszadalmas bírósági processzust ugyanakkor a magyar állam is elbukta.

Sem a Magyarországot képviselő és a szakértők szerint felkészületlen New York-i ügyvéd érvelése, sem pedig az előterjesztett bizonyítékok nem győzték meg Beatrice Shainswit bírónőt, aki bizonyítottság hiányában elutasította a magyar állam keresetét, . Így a Seuso-kincs továbbra is a lord birtokában maradhatott, noha ő sem tudta igazolni a hallatlan értékű lelet birtoklásának jogszerűségét. A rákövetkező évben indított újabb perek is sikertelenül végződtek, ezért patthelyzet alakult ki a Seuso-kincs tulajdonlásával kapcsolatban.

Lehet, hogy Sümegh József örökre a sírba vitte véres titkát

Ugyanúgy tisztázatlan, hogy az 1976-ban Sümegh József által megtalált felbecsülhetetlen értékű kincs hogyan jutott ki az országból, mint ahogy az is, ki vagy kik tették el láb alól a lelet felfedezőjét.

A feltételezések szerint 1978 és 1980 között egy szerb műkereskedő Anton Tkalec passzolta tovább a birtokába került Seuso-kincset

Halim Korban, Bécsben működő libanoni műkereskedőnek. (Itt lépett be az okmányhamisításhoz vezető libanoni szál.)

A Szabadbattyán határában folytatott ásatáson Pannónia eddig ismert legnagyobb római kori épületét találták meg a régészek. Feltételezések szerint erről a helyről származnak a Seuso-kincsek is Forrás: MTI/Koszticsák Szilárd

Lord Northampton – ha minden igaz – 1982-ben Korbantól vásárolta meg a késő antik ezüstkollekciót, és a libanoni kereskedő látta el a brit főrendet az eredetet igazoló hamis papírokkal is. A gyilkossággal és a Seuso-kincs nyugatra csempészésével kapcsolatosan több konteós elmélet is született.

Egyesek szerint még a kádárista magyar katonai titkosszolgálat keze lehetett az ügyben,

akik a kincslelet megszerzésével és illegális értékesítésével az 1980-ban népgazdasági szinten már komoly hiánycikknek számító keményvalutához akartak jutni.

Seuso lakomája a vadásztálon Forrás: Wikimedia Commons

Sümegh József nyilván túl sokat tudott ahhoz, hogy életben maradhasson,

így e konteós szál szerint a katonai titkosszolgálat emberei „öngyilkolták meg" a szerencsétlen fiatalembert. Mások a KGB sötét árnyékát vélik felfedezni a Seuso-ügyön, ugyancsak mások az olasz maffia kezében lévő európai illegális műkincs kereskedelem gengszter-hiénái számlájára írják a máig felderítetlen hátterű szövevényes bűncselekményt.

Dokumentumfilm is készült a sötét hátterű ügyről Forrás: Demkó Pascal

A legfőbb ügyész 2000-ben „állampolgári bejelentés" alapján ismét nyomozást rendelt el az ügyben, amely több mint tizenhét éve tart és napjainkban is folyik. Talán a közeljövőben sikerül végre pontot tenni a Seuso-rejtélyre, de az is lehet, hogy az igazságot Sümegh József mindörökre magával vitte a sírba.