A mikrohullámú sütő annyira megkönnyítette és felgyorsította az ételek melegítését, hogy ma már nehéz elképzelni akár otthoni, akár éttermi konyhát ilyen berendezés nélkül. Ezzel együtt tény, hogy a felhasználók többsége nem böngészi végig figyelmesen a használati utasítás biztonsági figyelmeztetéseit.
Pedig aki megteszi, vagy esetleg maga is látott már ezt-azt a mikrosütőben felrobbanni, jól tudja, hogy nem mindent szabad a mikróba tenni – és itt nemcsak a városi legendáriumban keringő egyszeri ázott kiscicára gondolunk, hanem egy sor teljesen közönséges ételre,
amelyben a mikrohullámos melegítés során túlzottan nagy belső nyomás alakulhat ki. A legtöbb potenciálisan veszélyes robbanásért a krumpli és a kemény tojás a felelős, bár a nyomásnövekedés mögött rejlő fizikai magyarázat még e két esetben sem azonos.
Anthony Nash és Lauren von Blohn, a San Francisco-i Charles M. Salter Associates tanácsadó cég akusztikai szakértői egy szerencsétlen eset kapcsán aprólékosan elemezték a mikrózott kemény tojások robbanásának természetrajzát. A két fizikus egy olyan bírósági eljárás számára készített szakvéleményt, amelyben a panaszos fél egy étteremben súlyos égési sérüléseket és halláskárosodást szenvedett állítólag annak nyomán, hogy egy mikrohullámú sütőben melegített kemény tojás a szájában robbant fel. A vizsgálat tanulságait a kutatók az Amerikai Akusztikai Társaság Louisianában tartott éves konferenciáján ismertették.
Meg kellett mérnünk a robbanó tojásban kialakuló hanghullámok maximális nyomását, hogy összevessük az eredményt a halláskárosodásra meghatározott határértékkel – mondta el Nash. – Harminc centiméterre a felrobbanó mikrózott tojástól a maximális hangnyomásértékek széles tartományban, 86 és 133 decibel között szóródtak. A vizsgált tojásoknak csak a 30 százaléka bírta ki a mikrohullámú melegítési ciklust anélkül, hogy további beavatkozás nélkül felrobbant volna; ezek akkor robbantak, amikor a melegítés után egy éles tárggyal megszúrtuk őket. Statisztikailag nézve annak a valószínűsége, hogy valaki pont egy felrobbanó tojástól szenvedjen halláskárosodást, meglehetősen csekély. Ehhez nagyon sok tojásrulettet kell játszani."
Mivel Nash és Blohn nemigen leltek fel tudományos irodalmat e tárgykörben, eleinte kissé unortodox megközelítést voltak kénytelenek alkalmazni: a YouTube-ra feltöltött mikrós-robbanós videókat elemezték. Az eredménnyel azonban nem voltak maradéktalanul elégedettek. „Ezeket a kísérleteket nem tudósok, hanem laikusok végezték, akik kvázi szórakozásból robbantgattak tojásokat a mikrosütőben" – kommentálta Nash, hozzátéve: mivel a házi kísérletek inkább a privát szórakoztatás, mint a tudományos felfedezés céljait szolgálták, egy sor fontos paramétert nem rögzítettek vagy kontrolláltak bennük kellőképpen. Egyebek között nem mérték a hangnyomásértékeket, nem követték nyomon a tojás belső hőmérsékletét, és nem dokumentálták pontosan a tojások fajtáját és méretét.
Nash és Blohn vérbeli tudós módjára szigorúan ellenőrzésük alatt tartották mindezeket a változókat. Válogatott kemény tojásokkal dolgoztak, amelyeket vízfürdőbe helyezve pontosan 3 percig melegítettek, és a vízfürdő hőmérsékletét mind a melegítési ciklus közepén, mind annak végén meghatározták. Végül a tojásokat – hacsak eddigre fel nem robbantak – óvatosan eltávolították a vízfürdőből, a padlóra helyezték, és beléjük szúrtak egy gyorsan reagáló húshőmérőt, amivel az esetek egy részében robbanást is előidéztek.
„Mind a melegítés közben felrobbant, mind a melegítés végéig fel nem robbant tojások esetében megmértük a tojássárgája belsejének hőmérsékletét, és a sárgáját következetesen melegebbnek találtuk a környező vízfürdőnél" – mutatott rá a lényegre Nash. Ebből az következik, hogy a tojássárgája hatékonyabban veszi fel a mikrohullámú sugárzás energiáját, mint a tiszta víz (a tojássárgája össztömegének mintegy felét teszi ki a víz).
A kutatópáros feltételezése szerint a tojás fehérjemátrixa parányi vízzárványokat tart fogva, s e zárványokon belül a víz jóval a tiszta csapvíz névleges forrpontja fölé hevül. Amikor a túlhevült vízcseppecskéket tartalmazó fehérjetérhálót megbolygatják – például azzal, hogy megszúrják a sárgáját, vagy valaki megkísérel beleharapni a tojásba –, a zárványokban csapdába esett vízcseppek azonnal felforrnak, ezzel megzavarva a szomszédos zárványokat is. Az eredmény egy robbanásszerű láncreakció, amely a másodperc törtrésze alatt szétveti az egész tojást.
Bár abban egyetérthetünk a kutatókkal, hogy a kemény tojás okozta halláskárosodáshoz különös pech kell, a mikrózás után kézigránát módjára szétrobbanó tojások nem egy dokumentált esetben okoztak már személyi sérülést – bár a mikrohullámú sütőkhöz köthető balesetek listáját továbbra is a melegítés során forráspont fölé hevült, majd kivételkor hirtelen felforró folyadékok vezetik. Brit szemészek már 2004-ben felvetették, hogy
a mikrosütőkön jól látható figyelmeztetést kellene elhelyezni, amely óva int a tojás melegítésétől,
miután egy kilencéves lány súlyos szaruhártya- és szemlencsesérülést szenvedett a 40 másodpercig melegített, majd a kezében 30 másodperc múlva felrobbanó tojás szétrepülő héjdarabkáitól. A kislány látását két műtéttel, a szemlencse cseréje és a szaruhártya összevarrása árán meg lehetett menteni, de a hasonló eseteket csak feltűnő veszélyjelzés elhelyezésével lehetne biztosan elkerülni.