Az indonéziai Seram szigetén az elmúlt héten egy igencsak bizarr kreatúra vetődött partra, a bestia hossza a 15 métert is elérte. A foszladozó tetem látványa már önmagában is horrorisztikusan hatott, a belőle szivárgó „vörös folyadék" pedig csak erősítette ezt a nem túl pozitív benyomást.
Első látásra természetesen lehetetlen volt megmondani, pontosan milyen állat élete ért csúfos véget, így találgatásokból nem volt hiány. Többen egyenesen már a rémregények egyik ikonikus alakjának, Cthulhunak a földi megtestesülését látták a titokzatos lényben. Persze a valóság korántsem ilyen színes, és mint kiderült, egy meglehetősen „rossz bőrben" lévő sziláscetet hittek mélytengeri szörnynek.
Az igazság kiderítéséhez a tetem részletes tanulmányozására volt szükség. A szakértők két árulkodó jelre lettek figyelmesek: az egyik a barázdásbálnákra jellemző torokbarázdák, a másik a táplálék kiszűrésére szolgáló szilák megléte - olvasható a Live Science tudományos portál cikkében.
Az tehát biztos, hogy az állat a Balaenoptera nemzetségbe tartozott, a faj pontos beazonosítását azonban továbbra sem sikerült elvégezni. Egy amerikai biológus, Alexander Werth szerint vagy egy kék bálnáról vagy egy trópusi bálnáról beszélhetünk, de az sem kizárt, hogy közönséges barázdásbálnát vetett ki magából a tenger. A kérdést szövetvizsgálatokkal lehetne biztosabban megválaszolni.
A bálnatetem a megtalálásakor már a bomlás előrehaladott fázisában volt, a szakértők szerint nagy valószínűséggel több hete pusztulhatott el. A test a belekben található baktériumok miatt – amelyek az állat halála után is szaporodnak - felfújódott, és elképesztően bűzös gázok szivárogtak belőle.
Normál esetben, ha egy nagytestű bálna elpusztul, lesüllyed az óceán aljára, ahol a bomló tetem egy egész életközösség számára kínál bőséges táplálékforrást. Ha az állat például belső sérüléseket szenved, vagy fertőzésben múlik ki, esetleg a baktériumok szaporodását kedvezően befolyásoló meleg vízben pusztul el, a gázok nem tudnak távozni a testből, így az felfúvódik, és a víz felszínén lebegve idővel partot ér a föld valamely pontján.
A szakértők szerint, ha ilyen rossz állapotban van a tetem, már nem egyszerű feladat megállapítani a halál okát, de ha például a bordák töröttek, akkor könnyen elképzelhető, hogy a tengeri emlős hajóval ütközhetett, ami végzetes belső sérüléseket okozott számára. A baktériumfertőzést ilyenkor már nem lehet kimutatni, de ha például domoinsav-mérgezés (egy algaméreg) történt, azt vizeletmintából meg lehet állapítani.
Ami a vizet befestő „vörös folyadékot" illeti, a kutatók szerint egymással összekeveredő vér- és zsírszövetekből állhat.