Egyáltalán nem biztos, hogy a felfedezett vírusok kizárólag az óceánban élnek"
– írta a kiadott sajtóközleményben Martin Polz, a Massachusettsi Műszaki Egyetem (MIT) környezeti mikrobiológusa.
Polz és munkatársai a New York-i Albert Einstein Orvostudományi Egyetemmel karöltve vizsgálták három hónapon át Massachusetts partvidékét, ahonnan vízmintákat nyertek. Ebben egészen meglepő felépítésű vírusokat találtak.
Földünkön a legelterjedtebb vírusok közé tartoznak az úgynevezett duplaszálú DNS-el rendelkezők (dsDNS). Ezeknek a „farokkal" felvértezett változatait soroljuk a Caudovirales rendbe. Vannak azonban olyan dsDNS vírusok, amiknek nincs ilyen „farokrésze", ezeket a tudomány nem igazán ismeri, mivel a hagyományosan alkalmazott vírusdetektáló tesztekkel nem könnyen mutathatók ki.
Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy örökké láthatatlanok maradnak. Az új kutatás során a tudósoknak sikerült inkubálniuk farok nélküli vírusokat és szekvenálni az örökítőanyagukat.
A Vibrionaceae családba tartozó baktériumokat megfertőző 200 vírustörzs közül 18 tartozott a farok nélküli dsDNS-el rendelkező vírusok új családjába.
Az új család elnevezése Autolykiviridae, amelyet a görög mitológia egyik ismert alakja, Autolykos ihletett. Hermész fia csalóként és tolvajként vált hírhedtté, akit ugyanolyan nehéz volt „elkapni", mint a most felfedezett vírusokat. Azonban most megtört a jég, és az új víruscsoport lehetővé teheti a vírusok evolúciójának alaposabb megismerését. A farok nélküli vírusok egy olyan ősi vonal képviselőinek tűnnek, amelyeket speciális kapszidtípus jellemez. A kapszid egy olyan fehérjetok, ami a vírus örökítőanyagát öleli körül.
Az új víruscsalád genomja a farokkal rendelkezőkhöz viszonyítva meglehetősen rövid, alig 10 000 bázisból tevődik össze, míg a rokonoké általában 40 000 – 50 000 bázisból.
Szintén lényeges különbség, hogy míg a legtöbb bakteriofág (baktériumokat fertőző vírus) csak egy vagy két baktériumtípust képes megfertőzni, addig a farok nélküli vírusok akár több tucat baktériumfajt megölhetnek. Valószínű tehát, hogy igen fontos szerepet játszhatnak az óceánok baktériumközösségeinek szabályozásában.
Ami még meglepőbb, hogy a kísérletben szereplő 300 különböző Vibrionaceae törzs 40 százalékát pont az újonnan talált vírusok pusztították el, annak ellenére, hogy az izolált vírusok közösségének csupán 10 százalékát alkották. Ez a rendkívüli hatékonyság ráadásul egyáltalán nem biztos, hogy kizárólag az óceánon belül érvényesül.
Mivel a komplett vírusgenom a kutatók kezébe került, megvizsgálták, hogy a rendelkezésre álló DNS-adatbázisuk tartalmaz-e az Autolykiviridae csoportéra emlékeztető örökítőanyagot. Mint kiderült igen, olyan szekvenciákba futottak bele a szakemberek, amelyeket az emberi mikrobiomban (az emberben élő mikroorganizmusok közössége) is kimutattak. A különös vírusok tehát valószínűleg jelen lehetnek bennünk, az viszont nem ismert, hogy milyen hatással vannak a bélrendszerben élő baktériumokra és ezáltal egészségünkre.
Az eredményeket a Nature legújabb számában közölték.
Forrás: Science Alert