Egy közelmúltbeli felmérés szerint Nagy-Britanniában az öregkor kezdetét a közmegegyezés a 66 éves korra teszi. A megkérdezett hatvanasok azonban sem fizikálisan, sem szellemileg nem érzik magukat öregnek, sőt a közvetlen összehasonlításokban is felveszik a versenyt a jóval fiatalabb korosztállyal.
2050-re várhatóan Európa lakosságának negyede 65 év feletti lesz. De vajon beszélhetünk-e valóban elöregedő társadalomról? Mik a valódi, világméretű trendek? És hogyan változtatja meg a képet az, hogy a korábban idősnek tekintett korosztályok a mai társadalmak aktív tagjai, emellett gazdasági és társadalmi szerepük is jelentős. Rudas Tamás előadásában az öregedés statisztikájáról és szociológiájáról beszélt.
Az est másik előadója Hortobágyi Tibor neuropatológus volt, aki az öregedéssel kapcsolatos egyik legfontosabb egészségügyi problémával, a demenciával foglalkozik. A korszerű demenciakutatás csak az 1980-as évektől indult el, és a kezelések mindmáig leginkább csak a kórlefolyás lassítására irányulnak. A legújabb klinikai és alapkutatások azonban reménykedésre adhatnak okot, általuk talán elérhető közelségbe kerülhetnek olyan új gyógymódok, amelyek valóban a demencia okait kezelik.
Az előadókról
Rudas Tamás szociológus, statisztikus, az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont főigazgatója, az MTA doktora. Kutatásai során jobbára arra a kérdésre keresi a választ, hogy miként alkalmazhatóak a matematikai statisztika módszerei szociológiai problémák vizsgálatára.
Hortobágyi Tibor neuropatológus, az MTA doktora, a Debreceni Egyetem tanszékvezetője. Az idegsejtek lassú, megállíthatatlan pusztulásával járó neurodegeneratív betegségek több, eddig ismeretlen, kialakulásuk szempontjából jelentős molekuláris és neuropatológiai jellemzőjét tárta fel. Részt vett továbbá a demencia nemzetközi konszenzus kritériumainak kidolgozásában is.