1978. február 6-án délután Kelet- Berlinből szállt fel a Prágába tartó csehszlovák légitársaság (CSA) OK 811- es járata közel száz utassal a fedélzetén. A TU-134-esen utazott volna haza az egyik szlovákiai főiskola diákcsoportja, akik előzőleg egy tanulmányúton voltak az egykori testvéri Német Demokratikus Köztársaság (NDK) fővárosában.
Nem sokkal a felszállás után az egyik diák, az akkor 19 éves Ladislav Molnár a kézipoggyászából előkapott egy fehér nejlonszatyrot, és azzal fenyegetőzött, hogy felrobbantja az abban lévő pokolgépet (utólag kiderült, hogy hungarocell volt a zacskóban), ha nem a nyugat-németországi Frankfurt am Mainban landolnak.
A pilóta miután engedélyt kapott a nyugati légiirányítóktól irányt váltott, és nem sokkal később letette a szovjet gyártmányú gépet a követelt célállomáson.
Molnár ezután megadta magát, és politikai menedékjogot kért, majd kapott is a nyugat-német hatóságoktól. Az eltérített gép ezt követően visszatérhetett a Csehszlovák Szocialista Köztársaságba.
A prágai kommunista vezetés hónapokon át hiába követelte a bonni kormánytól a gépeltérítő fiatalember kiadatását. Sőt, igazi hősnek kiáltotta ki az NSZK sajtó, amely szerint "az ifjú titán megérdemelten kapta meg az áhított szabadságot".
Azonban nem ez volt első csehszlovák gépeltérítés, ugyanis már nyolc évvel korábban egy belföldi, Karlovy Vary- Prága között közlekedő járatot, egy Il-18-ast kényszerített a Német Szövetségi Köztársaságba (NSZK) nyolc 19-25 év közötti fiatal.
1970. június 8-án a felfegyverkezett négy nő és négy férfi (ebből két házastárs, velük volt az egyik pár kétéves kislánya is) Nünbergbe térítette el a gépet 3 fős személyzettel és másik 16 utassal a fedélzeten.
Miután landoltak a félmilliós bajor város repterén, a fiatalok lesétáltak a gépről, és megadták magukat, azaz senkinek sem esett baja. A többi utas még aznap visszatért Prágába. A fiatalok 41 és fél éve új életet kezdhettek nyugaton.
Egyébként Csehszlovákia történetében ez volt az első eset, hogy gépeltérítők politikai menedékjogot kaptak az NSZK-ban.
Napra pontosan rá két évre, újabb belföldi járat kényszerült a levegőben irányt változtatni. 1972. június 8-án a SLOV-AIR Mariánské Lázne - Lucenec (Losonc) között közlekedő L-410 típusú gépén nem éppen a tervek szerint alakultak a dolgok.
A 10 fős géprabló fiatalok csoportjának vezetője, az akkor 23 éves, állítólag bedrogozott Lubomír Adamica rövid vitát követően hidegvérrel agyonlőtte a gép kapitányát, Ján Micicát.
Dominik Chrobák másodtisztet pisztollyal a tarkóján pedig arra kényszerítette, hogy a felvidéki város felé félúton visszaforduljon, és az NSZK-nak vegye az irányt. A mindössze 19 személyes kisrepülőn ugyan javában fogytán volt az üzemanyag, de még így is elértek a bajor kisváros, Weiden katonai repülőteréig, ahol ezúttal a nyugat-német hatóságok letartóztatták, majd bíróság elé állították a csehszlovák gépeltérítőket.
A gyilkost 15 évre, másik 9 társát pedig 3-7 év közötti börtönre ítélték. Rá egy fél évre a súlyos drogfüggő Adamica a börtönben felakasztotta magát.
Egy újabb csehszlovák gépeltérítés rá négy évre borzolta a hazai kedélyeket. 1976. október 28-án Rudolf Becvar géppisztollyal és késekkel felfegyverkezve a Prágából Kassára tartó,Il 18-as típusú gépet térítette el 104 utassal és 6 fős személyzettel a fedélzetén. Miután az utasok zugólódni kezdtek, a 27 éves géprabló egy aktatáskát is a levegőbe emelt, és azzal fenyegetőzött, hogy felrobbantja az abban lévő pokolgépet. Mint utólag kiderült, nem volt bomba a gépen.
Végül a járat Münchenben landolt, ahonnan másnap az összes többi utas visszatért Csehszlovákiában.
Becvart viszont a muncheni Riem repülőtéren letartóztatták, mert mint kiderült odahaza számos bűncselekménnyel (garázdaság, gépkocsilopás, rablás, gyilkosság) vádolták, amelyeket állítólag testvérével követett el.
Prága hónapokon át követelte kiadatását Bonntól. A csehszlovák hatóságok a hazai médiában folyamatosan azt szajkózták, hogy az ország egyik legnagyobb maffiózóját fogadta be az NSZK, aki nem sokkal a gépeltérítés előtt Stepán nevű bátyját is kivégezte.
Mivel Prágában azt is "közhírré tétették", hogy komoly bűnlajstroma miatt Rudolf Becvarra odahaza halálbüntetés vár, ezért a nyugat-németek végül úgy döntöttek, hogy maguk állítják bíróság elé a gépeltérítőt.
Rudolf a müncheni bíróságon több büncselekményt is bevallott, úgymint autólopást, a seregből való szökést, egy-két betörést, de testvére meggyilkolását mindvégig tagadta.
Sőt, azt állította, hogy bátyját a csehszlovák titkosszolgálat (STB) tette el láb alól.
A fiatalabbik Becvart végül nyugaton nyolc év börtönre ítélték, és a mai napig nem tudni, hogy később mi lett vele.