A Science című tudományos folyóiratban publikált tanulmány készítői három spanyolországi barlangban talált falrajzokat vizsgáltak meg, amelyeket több mint 64 ezer éve készítettek, nagyjából 20 ezer évvel azelőtt, hogy a Homo sapiens, vagyis a modern ember Európába érkezett.
Ez azt jelenti, hogy az egyebek között állatokat, pontokat és geometriai formákat ábrázoló jégkorszaki barlangrajzokat nem készíthette más, csak a neandervölgyi ember, amely Európa egyetlen lakosa volt akkoriban. Ebből pedig az következik, hogy a neandervölgyiek képesek voltak szimbolikuson gondolkodni, akárcsak a modern ember.
A Southamptoni Egyetem és a Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézet kutatói által vezetett vizsgálat során a szakemberek úgynevezett uránium-tórium kormeghatározási módszert alkalmazva állapították meg a festmények korát.
A barlangrajzokat egészen mostanáig teljes egészében a modern embereknek tulajdonították, és ha fel is merült a neandervölgyiek esetleges szerepének lehetősége, annak vizsgálatát hátráltatták a pontatlan kormeghatározási technikák. Az urán és a tórium radioaktív bomlására alapozott kormeghatározási módszer azonban sokkal megbízhatóbb eredményekkel szolgál.
"Eredményeink szerint az általunk vizsgált festmények az eddig ismert legrégebbi barlangrajzok. Ez egy rendkívül izgalmas felfedezés, amely azt sugallja, hogy a neandervölgyiek sokkal kifinomultabbak voltak, mint azt gondoljuk róluk" - mondta Chris Standish, a Southamptoni Egyetem régésze, a tanulm ány egyik társszerzője.
A spanyolországi barlangokból származó csaknem hatvan karbonátmintát elemző brit, spanyol és francia szakemberek szerint az ábrák elkészítéséhez kifinomult gondolkodásra volt szükség, egyebek között a helyszín kiválasztásához, a fényforrások megtervezéséhez és a festőanyagok összedolgozásához.
Alistair Pike, az egyetem professzora felidézte, nem sokkal azután, hogy a 19. században felfedezték a neandervölgyiek első maradványait, úgy festették le őket, mint állatias, kulturálatlan, a művészetre és a szimbolikus gondolkodásra képtelen teremtményeket.
"A neandervölgyiek azonban értelemről tanúskodó szimbólumokat hagytak hátra, fontos helyeken" - húzta alá Paul Pettitt, a Durhami Egyetem munkatársa, hozzátéve, hogy kutatótársaival egymástól 700 kilométerre lévő barlangokban fedezték fel az ábrákat, bizonyítva, hogy hosszú életű gyakorlatról volt szó.
"Az új ismereteinek szerint a neandervölgyiek és a modern emberek osztoztak a szimbolikus gondolkodás képességében és valószínűleg a kognitív képességeket tekintve megkülönböztethetetlenek voltak" - jegyezte meg Joao Zilhao, a katalán Tudományfejlesztő és Kutatóintézet munkatársa.
A nenadervölgyi ember (Homo sapiens neanderthalensis) a fosszilis leletek tanúsága szerint 250 ezer éve jelent meg, és a pleisztocén kor utolsó nagy eljegesedési periódusának végén nagyjából 28 ezer éve tűnt el.
Máig vitatott a neandervölgyi ember pontos rendszertani helyzete, egyes vélemények szerint a hominidák egyik kihalt fajának, más besorolás szerint csak alfajnak tekinthető, és nem kihalt, hanem beolvadt a Homo sapiens sapiens alfaj északra hatoló csoportjaival,létrehozva ezáltal a paleoeuropid rasszot.
A modern genetikai vizsgálatok szerint a neandervölgyiek génállományának 1-4 %-a megtalálható a mai európai emberekben is. Ázsiában csak később keveredett az ott élő Homo sapienssel, ez a magyarázata, hogy az ázsiai emberekben magasabb arányt képvisel a neandervölgyiek génállománya.
2015-ben végezték el azt a genetikai vizsgálatot, amely kiderítette, hogy a vizsgált csontmaradvány ugyan a Homo sapiens sapiens alfajhoz tartozó emberé volt, ám négy vagy öt generációval korábban egy neandervölgyi is volt az ősei között. Ez a kutatási eredmény megerősíti a két embercsoport közötti keveredés tényét, és ezen keresztül azt is, hogy a neandervölgyi alfaj lehetett.