Néha azonban a konteósoknak van igazuk, sőt a valóság időnként az összeesküvés-elméletekre is rácáfol. Alábbiakban néhány ilyen esetet ismertetünk.
A CIA rossz hírnevének köszönhetően számos összeesküvés-elméletben szerepel, nem teljesen alaptalanul. Az 1970-es években nyilvánosságra került iratok szerint például a szervezet tényleg kísérletezett a tudat befolyásolásával, pszichológiai kínzásokkal, besugárzásokkal és elektrosokk-terápiával a viselkedés megváltoztatását célzó kísérletekben.
Az MK-ULTRA projekt folyamán több mint 150 emberkísérletet végeztek 1953 és 1964 között.
Ezek közül sokban különböző szereket (drogokat) adtak amerikai állampolgároknak azok tudta és beleegyezése, ráadásul orvosi ellenőrzés nélkül.
A kísérletek célja az volt, hogy a Szovjetunió és szövetségesei ellen bevethető technikákat és szereket dolgozzanak ki. Ilyenek voltak a különféle „igazságszérumok" vagy Bourne-féle szuperügynökök létrehozását célzó kísérletek.
A szifilisz súlyos tünetekkel, vaksággal, bénulással és az esetek nagy részében korai halállal járó betegség, amelyre nem volt gyógymód a penicillin felfedezéséig. Azonban még ez sem indokolja azt az etikátlan kísérletsorozatot, amelyet szifiliszes amerikai feketéken végeztek, hogy „megfigyeljék a betegség természetes lefolyását".
A Tuskegee tanulmány 1932-ben kezdődött, amikor 600 fekete férfit – közülük 399 volt szifiliszes – torboroztak Alabamában. A férfiakat becsapták, mert azt mondták nekik, hogy kezelést kapnak a „rossz vérükre", amit természetesen nem kaptak (és akkor még nem is kaphattak) meg.
A kísérlet igazán elborzasztó és visszataszító része az, hogy 1945 után is folytatták, azután, hogy a penicillin elfogadott kezelési módja lett a szifilisznek. Az eredetileg hat hónaposra tervezett tanulmányt 40 (!) évig folytatták. Csak azután állították le az embertelen emberkísérletet, miután a New York Times 1972-ben napvilágra hozta a történetet. A kísérlet folyamán 28 férfi halt meg szifiliszben és több mint 100 az ahhoz kapcsolódó szövődményekbe.
A politikusok 1920-ban vezették be a szesztilalmat, hogy megváltoztassák a nemzet ivási szokásait. Ettől kezdve azonban elszabadult a szeszcsempészet és az illegális szeszfőzés.
Nyilvánvaló volt, hogy valaminek a törvénybe iktatása nem elég ahhoz, hogy ténylegesen megváltoztassa az emberek szokásait. A kormány a helyett, hogy visszavonta volna a tiltást, drasztikus lépésre szánta el magát: elkezdte mérgezni az illegális alkoholkészleteket.
A kormány képviselői az 1920-as évek közepén kezdtek benzolt és higanyt keverni az alkoholba. A legaljasabb azonban az volt, amikor metanolt (faszeszt) adtak az etanolhoz.
Ez normális esetben ipari termékekben például üzemanyagban és formaldehidben található meg. E vegyület elfogyasztása bénulást, vakságot, sőt halált okozhat. A becslések szerint 10 000 ember halhatott meg a kormány erkölcsi keresztes hadjárata következtében.
Végül még a szeszkészletek mérgezése sem csökkentette az ország lakóinak alkohol utáni vágyát, és abbamaradt ez a próbálkozás. 1933-ban pedig végleg eltörölték a szesztilalmat.