„A vár nem pénzből, hanem buzgóságból épült"
(Bory Jenő)
Bory Jenő (1879 -1958) székesfehérvári illetőségű építész, szobrász, és festőművész, hirtelen jött ötlettől vezérelve spontán fogott hozzá a sírig tartó szerelem és a példamutató házasság szimbólumává lett impozáns kastély felépítéséhez. Mindent ő csinált saját kezűleg, egy személyben volt a tervező, az építésvezető, a belsőépítész, a szobrász, és a kőműves is.
A párját ritkító egyéni vállalkozása miatt világhírűvé lett művész 1879. november 9-én, egy hétgyermekes család sarjaként, Székesfehérvárott látta meg a napvilágot. Miután elvégezte a székesfehérvári főreál gimnáziumot, tanulmányait a budapesti József Nádor Műszaki Főiskola Építőművész karának hallgatójaként folytatta tovább, ahol 1903-ban vette át építészmérnöki diplomáját.
Már egyetemista korában kialakult a szakmai hitvallása, amit röviden így fogalmazott meg:
Építészet, szobrászat, egy test és egy lélek."
Művészi ambícióinak hódolva, 1904-től a Képzőművészeti Főiskolán (előtte: Mintarajziskola) fejlesztette tovább veleszületett rajz, és szobrásztehetségét. Olyan elhivatott művészektől tanult, mint Stróbl Alajos, vagy Székely Bertalan.
Itt ismerkedett meg élete nagy szerelmével a festészetet tanuló Komócsin Ilonával,
akit 1907-ben feleségül is vett. Bory Jenő 1906-tól rendszeresen kiállított a Műcsarnokban, az Ernst Múzeumban, illetve a Nemzeti Szalonban. Az ő nevéhez fűződik a századforduló éveiben még forradalmi újdonságot jelentő vasbeton-technológia első alkalmazása; Bory Jenő tervei alapján készült el az 1911-ben felszentelt Jézus Szíve templom külső héjalás nélküli vasbeton kupolája.
Az első világháború után a Képzőművészeti Főiskola rendes tanárának nevezték ki,
majd 1920-tól 1944-ig a Műegyetem meghívott óraadójaként is tanított. Rendkívül termékeny szobrásznak bizonyult,a fővárosban és hazánk számos településén állnak köztéri szobrai.
1927-ben a barcelonai világkiállításon a Vágyakozás című szobra elnyerte a rangos nemzetközi rendezvény ezüstérmét.
A tehetséges építészt és szobrászművészt azonban a nevét viselő különleges vár felépítése tette igazán halhatatlanná.
A vár építésének története még az első világháború előtti évekre nyúlik vissza. Bory Jenő 1912-ben a székesfehérvári szőlőhegyen vásárolt egy telket, majd hozzákezdett a telken álló jelentéktelen épület kibővítéséhez. 1923-ban határozta el, hogy a rajongva imádott felesége iránt érzett szerelemből mesebeli kastéllyá építi át közös családi fészküket.
A kastély megálmodásába bevonta feleségét is,
majd 1923-tól 41 éven át, minden nyáron a saját kezével és verejtékével építette kőbe közös álmukat, a Bory-kastélyt.
Mivel Bory Jenőt már fiatal építészként megfogták azok a lehetőségek, amelyeket az akkoriban még új technológiának számító vasbeton jelentett, a várat is teljes egészében vasbetonból építette meg.
A vár belső kertjében saját szobrait állította fel, a belső termeket pedig felesége, illetve a legnevesebb hazai művészek festményeivel díszítette.
Az udvart százoszlopos díszes loggia övezi,
az épületben pedig a lakótereken kívül tágas festő és szobrászműterem is helyet kapott. A vár képzőművészeti gyűjteménye mintegy 500 festményből áll, köztük olyan nagy hazai nevek, mint Székely Bertalan vagy Csók István alkotásaiból.
A díszes tornyok és csipkés oromzatok Bory Jenő bevallása szerint mind a felesége iránt érzett szerelmét szimbolizálják.
A várkastélyban minden, még a szobrok is betonból készültek, és hogy miért, arról Bory Jenő így vallott: „Térjünk most egy reális kérdésre. Hogyan hozhatta össze ezt mind egyetlen ember? Szörnyű egyszerű a magyarázat. Ha a cement nem volna, a Bory-vár sem volna. Drasztikusan szólva: a Bory-vár egy betonkísérleti állomás... Kifogyhatatlan, lehetőség, lelemény. Ilyen építőanyag, mint a cement (beton) nem volt még az emberiség kezében."
A második világháború harci cselekményei a magyar Taj Mahalként is emlegetett Bory-várat sem kímélték meg. 1945 márciusában, amikor Székesfehérvár térségében heves harcok dúltak, és a város többször is gazdát cserélt, a Bory-várat súlyos belövések érték, az összes torony komolyan megrongálódott.
A várkastély területére benyomuló katonák a kertben felállított szobrokon gyakorolták a céllövészetet,
több festményt pedig bajonettel hasogattak össze. A házaspár a világháború vérzivataros eseményeit a vár falai között élte át. Bory Jenő 1945 után nyugdíjas éveit szinte teljes egészében a háborús sérülések helyreállítására fordította.
Az idős házaspár nagy szerencséjére, a Rákosi-diktatúra idején sem kobozták el tőlük az épületet, így Bory Jenő 1959. december 20-án bekövetkezett haláláig hőn szeretett feleségével együtt a várkastély falai között élhetett, és itt is hunyt el.
A Bory-vár a Guinness világrekordok könyvébe is bekerült,
mint az egyetlen személy által emelt legnagyobb épület. Bory Jenő örököseinek jóvoltából a vár látogatható, a nagyközönség számára is nyitva áll.