A mágneses mező segítségével térképezték fel az óceánok fenekét

A földi mágneses mező torzulása a Napból érkező sugárzás hatására

A Föld mágneses mezejéről gyűjtött műholdas adatokkal térképezték fel az óceánok fenekét.

Mint egy szívverés", olyan periodikusan változik a mágneses mag felszíne, áramlásai révén pedig látható a pulzálása

- közölték az Európai Űrügynökség (ESA) kutatói az Európai Geotudományos Unió (EGU) bécsi találkozóján.

A mágneses mező megvédi a Föld felszínét a világűrből érkező töltött részecskéktől, amelyek a napszél hatására sodródnak a Föld irányába.

A földi mágneses mező torzulása a Napból érkező sugárzás hatására Forrás: NASA

"E nélkül a védelem nélkül a légkör, ahogyan mi ismerjük, nem létezhetne és lehetetlen lenne az élet a Földön" - mutatnak rá a kutatók.

A mágneses mezőt nagyrészt a Föld belsejében "örvénylő folyékony jégóceán" képezi, amely úgy hat, mint egy kerékpár gigantikus dinamója. A mágneses mezőhöz hozzájárulnak a földkéreg sziklái, az ionoszféra elektromos áramlatai és az óceánok.

Ereje és iránya állandó áramlásban van. Jelenleg sűrűsödnek a gyengülésére utaló jelek, ennek okai egyelőre ismeretlenek.

Az ESA a Swarm-misszió keretében 2013-ban három műholdat küldött az űrbe, melyek többek között azért keringtek a Föld körül, hogy pontosabban megvizsgálják mágneses mezejét. Két szonda először 460 kilométeres magasságban volt, jelenleg 300 kilométer magasan vannak, a harmadik 530 kilométer magasan kering. Különböző magnetométerekkel és más mérőműszerekkel azonosítják a Föld mágneses mezejéhez hozzájáruló különböző áramlatokat a Föld belsejében, illetve felszínén, és meghatározzák az erejüket is.

A három Swarm műhold konstellációja Forrás: ESA/AOES Medialab

Bár az óceánok nem túl nagy mértékben járulnak hozzá a mágneses mezőhöz, a Swarm adatai új információkkal szolgáltak a földkéregről - mondta Rune Floberghagen, az ESA missziójának menedzsere.

A sós víz vezeti az elektromos töltéseket és árapálymozgása hatására kicsi, de mérhető mágneses jel keletkezik. E pulzálás révén - hasonlóan az orvostudományban végzett mágneses rezonanciavizsgálatokhoz - megvizsgálható az óceán feneke.

A Swarm-adatok révén feltérképezték a 72 kilométer mélységben lévő meleg, viszkózus asztenoszféra és a hűvös litoszféra közötti határvonalat.

Háromezer kilométer mélyen, a Föld mágneses magjában, ahol tízszer nagyobb a mágneses erő, mint a felszínen, periodikus változások is láthatóak - emelte ki Floberghagen. A szakértő ezt a mintázatot hasonlította a szívdobbanáshoz.