Hatalmas őslajhárra is vadászott az ősember

Hatalmas őslajhárt győzött le az ősember tízezer éves lábnyomok tanúsága szerint - olvasható a Science Advances tudományos lap egy új tanulmányában.

Számos nagy testű állat halt ki az utolsó jégkorszak végére. Nem tudni, mennyivel járult hozzá a vadászó ősember, de az új-mexikói White Sands Nemzeti Parkban felfedezett lábnyomok azt sugallják, hogy félelmetes erejű vadakat is legyőztek a vadászok.

A nemzeti park hatalmas kiszáradt tómedre helyén a jégkorszakban nagy kiterjedésű tó hullámzott, ám ahogy a klíma melegedett, a vízfelület egyre zsugorodott, a medret a szél dombossá formálta, a dombok között időszakosan még egy ideig összegyűlt a víz.

A jégkorszak megafaunája, vagyis a hatalmas testű lajhárok, masztodonok, mamutok, tevék és a rájuk vadászó emberek is otthagyták lábnyomaikat a száraz mederben.

Az egyik legizgalmasabb emberi lábnyomegyüttest egy óriáslajhár nyomain belül találták meg. A tanulmány készítői szerint ez azt jelenti, hogy

a vadász a lajhár nyomaiban lépkedett, amikor követte, hogy elejtse.

Preserved footprints give a sense of how #humans once hunted ground #sloths

HT @Seeker https://t.co/l5rxpcHfY3
HT @ScienceAdvances (Full text) https://t.co/PHC9ZbkNb8

"Megatherium" from #Britannica https://t.co/IZite5xN7F pic.twitter.com/8JLnQDlLvR

— John P. Rafferty (@john_p_rafferty) 2018. április 27.

A kutatók azonosították az óriáslajhár "hadonászó köreit" is, így nevezték ugyanis, amikor a vad hátsó lábaira emelkedett és mellső lábaival valószínűleg igyekezett elhajtani üldözőit. Amikor kibillent az egyensúlyából, letette a mancsát és éles karmait a talajra, hogy megtámaszkodjon.

Az így keletkezett "köröket" mindig emberi nyomok veszik körül.

Nagy területen csak a lajhár nyomai láthatók, egyenesen halad. Ahol megjelennek az emberi nyomok, a lajhár útiránya hirtelen megváltozik, amit úgy értelmeznek, hogy a vad megpróbált elmenekülni.

Amikor a kirakós darabjait összeillesztették a tudósok, kiderült, hogyan üldözte és ejtette el egy csapat ember a lajhárt.

A hajsza közben hirtelen az egyik vadász magára vonta az állat figyelmét, egy másik közben elé osont és megpróbálta halálosan megsebesíteni

- erről árulkodik a sárba írt történet. A tudósok szerint azért vállalkozott ilyen veszélyes küzdelemre az őskori ember, mert minél nagyobb volt a préda, annál több éhes gyomrot lehetett a húsával megtölteni, de lehet, hogy egyszerű emberi erőfitogtatásról volt szó.

Az utolsó jégkorszak idején hódították meg az emberek az amerikai kontinenst, a nagy síkságok felé terjeszkedve. Ugyanebben az időben halt ki a megafauna.

Vannak paleontológusok, akik szerint a túlvadászás vezetett a kihalási hullámhoz, mások úgy vélik, a klímaváltozás a kihalás igazi oka.