Itt a valaha volt legnagyobb csillagadatbázis

A korábbiaknál csaknem ezerszer több csillag térbeli helyzetét és mozgását ismerhetik meg a kutatók, minden eddiginél pontosabb háromdimenziós térkép készülhet a Tejútrendszerről.

2018. április 25. valódi ünnepnap volt a csillagászok számára: elkészült az Európai Űrügynökség (ESA) Gaia űrtávcsövének első 22 hónapjából származó mérések feldolgozása, és a korábbiaknál nagyságrendekkel nagyobb csillagadatbázis szakadt a kutatók nyakába. A Gaia 2014 óta méri galaxisunk csillagainak térbeli helyzetét és mozgását. Elsőként 2016 szeptemberében hallatott magáról, amikor az ESA szakemberei nagyjából kétmillió csillag adatait osztották meg a tudományos közösséggel. Már ebből az adathalmazból is kaphattunk valamiféle képet galaxisunk térbeli szerkezetéről, és rengeteg tudományos publikáció született adatainak felhasználásával.

Ehhez képest most, a második alkalommal a következő adatok váltak elérhetővé:

• csaknem 1,7 milliárd csillag térbeli helyzete,
• közülük több mint 1,3 milliárd csillag sajátmozgása,
• 161 millió csillag felszíni hőmérséklete,
• 77 millió csillag átmérője és fényteljesítménye,
• 7 millió csillag látóirányú (vagyis az űrtávcsőtől távolodó vagy hozzá közeledő) mozgása.

Soha eddig a csillagászatban nem létezett ekkora adatbázis. Ez az asztronómiai kincsesbánya pedig lehetővé teszi, hogy

• a kutatók elkészítsék a Tejútrendszer minden korábbinál pontosabb háromdimenziós térképét;
• a 7 millió csillag látóirányú mozgásadatainak birtokában, ha korlátozott mértékben is, de következtethetnek a galaxisunkban bekövetkező dinamikai változásokra;
• a csillagok hőmérsékletének és fényteljesítményének ismerete pedig az asztrofizikai következtetések levonásához elengedhetetlen.

Forrás: ESA

A rengeteg csillag közül több mint félmillió csillag fényessége változónak bizonyult – ezek bizonyos típusainak adatelemzésében az MTA CSFK Csillagászati Intézete több kutatója is részt vesz. A csillagok hirtelen, átmeneti fényességváltozása külön izgalmas lehetőségeket tartogat a Csillagászati Intézet egyik kutatócsoportja számára. Ezeket az észleléseket ugyanis a Gaia kivételes módon két nagy adatközlés között is rendszeresen nyilvánosságra hozza. A magyar kutatók pedig közülük is a fiatal csillagok kitöréseit követik nyomon, továbbá azt is vizsgálják, hogy miként lehetne minél nagyobb számban megtalálni a kitörésre hajlamos fiatal csillagokat a Gaia ritkábban végzett fényességmérései alapján.

A most nyilvánosságra hozott adatbázis részeként megtudhatjuk továbbá több mint 14 000 naprendszerbeli kisbolygó helyzetét valamennyi megfigyelés időpontjával együtt. Ezek az adatok lehetővé teszik e kisbolygók pályájának eddiginél pontosabb meghatározását.

A következő adatkibocsátásra ismét nagyjából két évet kell várni. Akkor már a kettőscsillagokkal kapcsolatos fontos adatok is elérhetővé válnak.

A teljes cikk az mta.hu oldalán olvasható