A metabolikusan egészséges elhízottak egy részénél idővel kifejlődhetnek a metabolikus szindróma egyes elemei, például a magas vérnyomás, a glükóz-intolerancia, a vérzsírszint kóros növekedése, vagy más szív- és érrendszeri kockázati tényezők, amelyek növelik a szívkoszorúér- betegség, és akár a halál rizikóját - őlvasható a Medscape.com oldalon.
Ez az egyik üzenete annak a több etnikai csoportot is magában foglaló érelmeszesedéssel kapcsolatos amerikai kutatásnak (Multi-Ethnic Study of Atherosclerosis, MESA), amelyben a vizsgálat kezdetekor a metabolikusan egészséges elhízottaknál nem volt magasabb a szívkoszorúér-betegség kockázata, mint a túlsúllyal nem küzdőknél.
Akiknél azonban a 12 éves követési időszak során kockázati tényezők alakultak ki, azoknál a szívkoszorúér-betegség rizikója is 60 százalékkal emelkedett. Akik pedig már a kutatás kezdetén is elhízottak voltak, és kockázati tényezőkkel is együtt éltek, azok - nem meglepően - a szívkoszorúér-betegséggel összefüggő események legmagasabb kockázatát mutatták
– tette hozzá Dr. Morgana Mongraw-Chaffin, a Wake Forest School of Medicine munkatársa, a kutatócsoport vezetője.
A MESA vizsgálat azt mutatta, hogy a résztvevők jó része esetében a metabolikusan egészséges elhízásból a metabolikus szindróma egyes részei fejlődtek ki.
Vagyis az emberek jó része nem ellenállóbb az elhízás káros hatásaival szemben, egyszerűen lassabban fejlődnek ki náluk a kockázati tényezők - ám ezek később ugyanúgy a szívkoszorúér-betegség rizikójának teszik ki őket.
Korábbi kutatások szintén azt sugallják, hogy a metabolikusan egészséges elhízottak esetében hosszú távon nő a szív- és érrendszeri kockázat. Ennek ellenére a metabolikusan egészséges elhízás kategóriája hasznos fogalom, így érdemes fenntartani.
A jelenlegi kutatás szerint nagyon fontos feladat megelőzni az elhízást, és annak fokozódását a túlsúlyosak és az enyhén elhízottak körében. A vizsgálat eredményeihez fűzött megjegyzések szerint emellett hasonló fontossággal bír a metabolikus szindróma tüneteinek megelőzése, illetve, ha már kialakultak, akkor a kezelésük.
Dr. Prakash Deedwania, a University of California San Francisco, és Dr. Carl J. Lavie a New Orleans-i Queensland School of Medicine munkatársai, a bírálat szerzői szerint azonban a jelenlegi és a korábbi elemzések lehetőségeit is szűkíti az, hogy nem rendelkeztek elegendő információval a résztvevők fizikai aktivitásával, valamint szív- és légzőrendszeri fittségével kapcsolatban.
Ez azért fontos, mert azok az elhízott emberek, különösen a metabolikusan egészséges elhízottak, akik jó fittségi állapotban vannak, kiváló életkilátásokkal rendelkeznek.
A bírálat szerzői ugyanakkor hozzáteszik, hogy azok a metabolikusan egészséges elhízottak, akiknek a fittségi szintje is alacsony, valószínűleg nem mentesülnek az elhízás általános kockázatai, a szív- és érrendszeri betegségek és a szívelégtelenség rizikójának növekedése alól.
Dr. Mongraw-Chaffin szerint a mostani tanulmány eredetileg metabolikusan egészséges elhízott résztvevői csaknem felénél alakultak ki a metabolikus szindróma tünetei. A kritikusoknak ugyanakkor igazuk van abban, hogy a fittséggel kapcsolatos adathiányokat pótolni kell, hiszen a jelenlegi elemzés adatait csak a saját bevalláson alapuló aktivitási adatok mentén korrigálták, ez pedig nem tükrözi egyértelműen a fittséget.
Az eredmények ugyanakkor mégis arra utalnak, hogy az elhízás önmagában is növeli a metabolikus szindróma kialakulásának esélyét és az általános kockázatot.
Az elhízott betegek esetében fel kell kutatni és kezelni kell a már meglevő kockázati tényezőket, és meg kell előzni azokat, amelyek még kialakulhatnak. Tudni kell azonban, hogy idővel a metabolikusan egészséges elhízottaknál is megjelenhetnek akockázati tényezők, így a megelőzésre fokozott figyelmet kell fordítani.